leginkább azért, mert hullik a vadszőlőről a mag, mintha eső esne, tudod. meg érik a sárgabarack és fel van állítva a medence. a házuk falát benőtte a vadszőlő, és éjszaka ha becsukod a szemed, olyan mintha odakint zuhogna, ahogy potyognak le a magok a teraszukra.
búzatáblákon képzeld el őt, a bőre olyan mint a búza, a haja meg mint a távolság. vagy mint a tenger. talán vad, talán szelíd, olyan mint egy macska, tudod. csak kölyök macska még, ez a szerencséd. a vadszőlőhöz is hasonlít, a hangja, mint az eső, ez nem irodalom, csak hasonlítgat az ember, hogy számba vegye a veszteségeit. a vadszőlő, és az eső, talán ez. de akkor még nem láttad a haját, arra kevés a búzatábla, ment az autó, nyitva volt az ablak, és vitte a haját utánatok a szél, erre lehet azt mondani hogy 'szép volt'. meg talán a tenger is.
hasonlatokat keresgetsz, hasonlatokkal kereskedsz, hasonlatokat teregetsz, csak néven ne nevezd.
(fogalmazás órán mondta a tanárnéni a gyerekeknek, hogy ne csak ilyen egyszerű tőmondatokat használjanak, hanem rakjanak bele metaforákat és hasonlatokat. mint például, segített a tanárnéni, a 'búzavirág szemű'. az egyik kislány erre ezt írta: 'az én nővérem búzavirág hajú'.)
ha már itt tartunk, hasonlít egy led zeppelin számra is. inkább albumborítóra. csak sokkal színesebb, kicsit túl színes, mintha mindegyik szín az övé lenne, pedig. majd kinövi, te bölcs, miért nem mondtad ezt sose neki? akit az istenek szeretnek, tényleg meghagyják örökre gyereknek? és akkor csak szétszakít, játszik? a szája egyébként csókra, vagy üvöltésre termett, ezt még talán el kell mondani.
pillanatképekből áll ő, nélküled alig látszik a képeken. vitorla. víz. suta mozdulat. szemek, amik téged néznek, még akkor is, ha becsukod a szemed. ilyenek. a vadszőlő, az érett barack, egy óvoda udvara, egy félig vizes törölköző a parton. hogy összeálljon, közéjük verset kellene szőni, vagy dalt. a járásáról beszélj még, rezeg, mint a cinek, amikor a dobos épp hogy csak hozzáér. rock, vagy jazz; de leginkább a tajtékos napok. ilyennek képzelted chloét.
(ez lesz abból, ha úgy írsz a dolgaidról, hogy kihagyod belőle magad: üres képkeretek egy láthatatlan falon. de legalább a falat benőtte a vadszőlő. ha arra jársz, hallgasd meg, ott egész nyáron esik az eső)
egyébként nélküle te sem látszol a képeken.
búzatáblákon képzeld el őt, a bőre olyan mint a búza, a haja meg mint a távolság. vagy mint a tenger. talán vad, talán szelíd, olyan mint egy macska, tudod. csak kölyök macska még, ez a szerencséd. a vadszőlőhöz is hasonlít, a hangja, mint az eső, ez nem irodalom, csak hasonlítgat az ember, hogy számba vegye a veszteségeit. a vadszőlő, és az eső, talán ez. de akkor még nem láttad a haját, arra kevés a búzatábla, ment az autó, nyitva volt az ablak, és vitte a haját utánatok a szél, erre lehet azt mondani hogy 'szép volt'. meg talán a tenger is.
hasonlatokat keresgetsz, hasonlatokkal kereskedsz, hasonlatokat teregetsz, csak néven ne nevezd.
(fogalmazás órán mondta a tanárnéni a gyerekeknek, hogy ne csak ilyen egyszerű tőmondatokat használjanak, hanem rakjanak bele metaforákat és hasonlatokat. mint például, segített a tanárnéni, a 'búzavirág szemű'. az egyik kislány erre ezt írta: 'az én nővérem búzavirág hajú'.)
ha már itt tartunk, hasonlít egy led zeppelin számra is. inkább albumborítóra. csak sokkal színesebb, kicsit túl színes, mintha mindegyik szín az övé lenne, pedig. majd kinövi, te bölcs, miért nem mondtad ezt sose neki? akit az istenek szeretnek, tényleg meghagyják örökre gyereknek? és akkor csak szétszakít, játszik? a szája egyébként csókra, vagy üvöltésre termett, ezt még talán el kell mondani.
pillanatképekből áll ő, nélküled alig látszik a képeken. vitorla. víz. suta mozdulat. szemek, amik téged néznek, még akkor is, ha becsukod a szemed. ilyenek. a vadszőlő, az érett barack, egy óvoda udvara, egy félig vizes törölköző a parton. hogy összeálljon, közéjük verset kellene szőni, vagy dalt. a járásáról beszélj még, rezeg, mint a cinek, amikor a dobos épp hogy csak hozzáér. rock, vagy jazz; de leginkább a tajtékos napok. ilyennek képzelted chloét.
(ez lesz abból, ha úgy írsz a dolgaidról, hogy kihagyod belőle magad: üres képkeretek egy láthatatlan falon. de legalább a falat benőtte a vadszőlő. ha arra jársz, hallgasd meg, ott egész nyáron esik az eső)
egyébként nélküle te sem látszol a képeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése