beszélgetések 1

ma nem akartam írni. csütörtök van, ez inkább tény, mint magyarázat, az előbbinek tökéletes, az utóbbinak megkérdőjelezhető. kihagyni magam magamból, mint a matek, kivonás, egyrészt nem értek hozzá, másrészt elképesztő végeredmények lesznek. ez ami most control cézve lesz, egész pontosan kétezer öt márciusa. oda kéne datálni, nem mai dátummal felrakni, de azért marad így, mert egyrészt csütörtök van (ami ugye, afféle tény), másrészt, ha kivonom magamat magamból, az eredmény annyira elképesztő lesz, hogy néha ellenőrizni támadna kedvem. ilyenkor, fegyelmezem a kisdávidot, nem szabad csalni, hanem újra kell számolni, hogy legyen értelme az ellenőrzésnek. fordított művelet, a kivonást össze kell adni, nahát. tehát az, amit kivontam magamból, ha hozzáadnám magamhoz, akkor az akkori...mindegy, a mateknak nincs értelme. egyébként meg makacsul az jött, este nyolc óta próbálok írni, és makacsul csak az jött, ahogy ott fekszel -te! te vagy a művelet? - a konyhában, szétterülve a hajad, és én átlépek rajtad, és lemegyek pizzáért. akkor is volt valami matek, mert más lett a végeredmény utána, amikor ott ültem, és vártam hogy elkészüljön már végre az a kurva pizza, és közben felhívtam b-t, hogy kapaszkodjak valamibe, mert azt azért éreztem, hogy most valami számolás van, valamit számol valaki, kivonnak belőlem, vagy hozzám adnak, vagy megszorozzák, talán a pizzát a hajaddal?, a konyhát?, a nyakadon a foltokat?, az elszakadt nadrágomat?, szóval felhívtam b-t, ez hiba volt, nem számolási hiba, nem tudok számolni, menekülési hiba, pedig azt hittem menekülni tudok, és b elmondta hogy épp a macskáját keresi, ültem a pizzériában, a pizza iszonyatosan sok ideig készült el, b azzal a gyönyörű, búgó hangjával mondta a telefonba hogy cicuska, cicuska, én valamiért nem tudtam kinyomni, csak eltartottam magamtól; és ott, akkor, pontosan éreztem, hogy most valami van, amit tudnom kéne. szám vagyok, végeredmény vagyok, valami vagyok, valaki számol. velem. vagy veled, basszus, az is lehet, hogy kerültem én ide, kósza szám vagyok egy műveletbe'. úgyis azt ígértem, hogy nem magamról. kivonni, igen, magamat magamból. belőled?, szóval erről nem akartam írni, így került ez most ide. még egyszer, nem ismerem a szereplőket. illetve, de, épp ezaz, a szereplők viszont nem én vagyok, csak valami másik számsor, így végül is betartom az ígéretemet. kétezer öt basszameg. mindegy. most már ez másképp lenne. vagy nem. mint az ígéretek.

beszélgetések 1
- lehangolva -
két régi barát.
egy lány, meg egy fiú.
de lehet két lány is.
igazából két fiú is lehet, nekem mindegy.

- mi bajod?
- semmi.
- olyan furcsa vagy.
- elmegyek fodrászhoz.
- ne viccelj. nem arra gondoltam.
- nem viccelek. akkor nem megyek fodrászhoz.
- látod? olyan komor vagy.
- most mondtad hogy ne vicceljek.
- jaj ne csináld már.
- nem csinálom, most nem viccelek.
- de olyan komoly vagy mostanában.
- hát ha egyszer nem viccelhetek.
- jaj mindent kiforgatsz. de akkor is. nem ilyen szoktál lenni.
- hanem milyen?
- nem tudom. más. mindig viccelsz. mindig nevetsz.
- most nincs kedvem se viccelni, se nevetni.
- miért? mi bajod van?
- mondom hogy nincs semmi bajom. illetve semmi új.
- nem értem.
- eh, most minek magyarázzam? csak a szokásos. nincs pénz, munka, anyámék, meg egyedül vagyok.
- de ez eddig is volt!
- igaz.
- hát akkor meg?
- most annyival más, mint eddig volt, hogy nincs kedvem mosolyogni rajta.
- de nem is vagy egyedül.
- persze.
- tényleg nem. annyi barátod van. itt vagyok én is.
- igenis.
- én is segíteni akarok neked. de te nem hagyod. el löksz magadtól mindenkit.
- hozzád se értem, hogy lökhettelek el?
- azzal hogy nem engedsz magadhoz.
- de gyere közelebb, csak büdös vagyok.
- jaj nem úgy. nem engeded hogy segítsek.
- nem tudsz segíteni.
- mért nem?
- mert csak egyedül kellhetek fel. csak egyedül oldhatom meg a problémáimat. olyan mintha gödörben lennék. de csak egyedül jöhetek ki belőle.
- de mért nem engedsz be magad mellé a gödörbe?
- attól jobb lesz neked?
- ha tudok segíteni, akkor igen.
- de mért gondolod, hogy azzal, hogy bejössz mellém a gödörbe, szenvedsz velem együtt, én még jobban szenvedek, mert tudom hogy te is szenvedsz, te ettől még jobban szenvedsz, mert tudod hogy attól szenvedek, hogy te szenvedsz, és ez így tovább...ez kinek jó?
- olyan sötéten látod a világot!
- dehogy. süt a nap. csak lefagy a tököm. pár óra múlva már nem fog, de a tököm akkor is le fog fagyni.
- jaj de elegem van belőled.
- látod? amikor az embernek fázik a töke, máris nem számíthat senkire.
- ááááh. mire van szükséged? menjünk be valami melegre.
- minek?
- hogy hogy minek? üljünk le beszélgessünk.
- miről?
- hát erről te hülye.
- hogy fázik a tököm? arról ha már nem fog fázni, nem tudunk beszélni többet.
- nem, a problémáidról.
- én nem akarok a problémáimról beszélgetni.
- látod hogy eltaszítasz magadtól?
- mivel? hogy nem akarok a problémáimról beszélgetni? ez van. én tényleg nem akarok.
- de akkor hogy segítsek?
- mért ha végighallgatod a dolgaimat, ha elmondom neked anyámat, a nyakamat, a lázamat, a leszakadt kabátgombomat, a zsebemben lévő kétszázast, meg ilyeneket, akkor mivel tudnál segíteni?
- nem tudom. mért kell mindig elkedvetleníteni az embert?
- látod, te kedvetlenedtél el, pedig még le se jöttél velem a gödörbe. képzeld mi lenne, ha lejönnél.
- olyan nehéz eset vagy.
- hatvanöt kiló, nem olyan sok az egy mai világban.
- pedig én szeretek veled beszélgetni.
- akkor majd beszélgessünk el egyszer.
- mért nem most?
- most beszélgetünk?
- mért mit csinálunk?
- elütjük az időt, hogy ne vegyük észre hogy milyen zavarban vagyunk attól hogy nem tudunk egymással mit kezdeni.
- bunkó vagy.
- és őszinte.
- régen nem voltál bunkó.
- régen modorosabban voltam őszinte.
- na jó. nem jössz velem?
- hova?
- találkozok egy barátnőmmel, aztán elmegyünk sörözni, meg minden. tök jó lesz.

- minek menjek el? hogy megkérdezzem a barátnődtől hogy hogy van? aztán ő is megkérdezze hogy hogy vagyok? aztán amikor már mindketten tudjuk azt, amiről tudjuk hogy baromság, miszerint hogy a másik jól van, akkor elmegyünk valahova, beülünk, engem majd zavarni fog a cigaretta füst, de majd azt mondom hogy nem zavar, aztán majd hallgatni fogunk, aztán hogy ne hallgassunk, valamiről beszélni fogtok, amiről az égegyadta közöm, se fogalmam sincs, aztán amikor erre rájöttök, akkor majd megpróbáltok engem is bevinni a beszélgetésbe, kérdezgetni fogtok, amikre én hidegen és ilyen hangulatba fogok válaszolni, amiktől ti majd hülyén érzitek magatokat, akkor aztán hagytok, én csak ott leszek, amitől meg majd kényelmetlenül érzitek magatokat, aztán sokat fogtok inni, amitől jó kedvetek lesz, én nem fogok inni, amiért nem lesz jó kedvem, a végén ti jókedvűen hazamentek, én meg dühösen fogok hazamenni, hogy elcsesztem az estémet. nem köszönöm, ezt most inkább nem.

- rajtad nem lehet segíteni.
- gratulálok. beálltál a sorba. ezt mondták már páran.
- gondolod hogy sehogy máshogy nem lehetne csak így?
- nem tudom, de most nem is érdekel.
- nem tudok veled mit kezdeni.
- tudom. mondtam. nem is kell. ha végre vennéd a bátorságod, és mennél a dolgodra, akkor nem késnél el a barátnődtől.
- nekem ebből elegem van. megyek.
- menj. megértem. csak akkor ne mond, hogy nem vagyok egyedül.
- nem vagy egyedül. én a barátod vagyok.
- ja. csak nem tudsz velem mit kezdeni. mondjuk én se veled.
- meg akarsz bántani?
- meg akarsz bántódni?
- na. elegem van. megyek.
- szia.
- minden jót!
- neked is.