minden különösebb cél nélkül

lehet egy kézzel trombitálni?
lehet.
akkor lenne egy fiú, aki biciklizik éjjelente a házak között, és közben trombitál.

a kertemben ültünk, a gyerekek helyén, elől a színpadnál, a kis bébi asztalnál, bébi székeken, a hajammal játszottál, míg én meséltem neked, valamiről, valami könyvről talán, te hülyéskedtél, fél boldog voltál, ismerem ezt az arcod, az egyik fele szinte teljesen boldog, a ráncaid és a szemed alatt meg olyan szomorú, az öngyújtómmal hülyéskedtél, valami régi szám ment a hangosban, gondolom ezért, vagy csak a túlmozgásaid miatt, hogy neked mindig hozzá kell nyúlnod valamihez, meggyújtottad az öngyújtót, tudom hogy a te kezedben szinte sose gyulladnak meg az öngyújtók, mert nem dohányzol, és olyan suta mozdulattal próbálgatsz szikrát csiszolni a görgővel, hogy eddig ahányszor próbáltál tüzet adni nekem, megsajnáltalak és kivettem a kezedből, de most, elsőre meggyulladt, én oda se néztem, észre sem vettem hogy mit csinálsz, a hajam rálógott a kezedre, egyből lángra kapott, egy pillanatig tartott az egész, nagyon megijedtünk, te rémülten győzködni kezdtél hogy ne haragudjak, meg hogy jól vagyok e, ilyen hülyeségeket csinálsz ilyenkor, én pedig hallgattam, meg se tudtam szólalni, pedig megtehettem volna azt a szívességet, hogy rád mosolygok, hogy nincs semmi baj, de nem tudtam megtenni, te rémülten fürkészted az arcomat, abban a jellegzetesen büdös, égett bőr szagban, én próbáltam a kezemmel kitapogatni a veszteséget, te nem tudhattad, hogy nem te vagy az első, mert még kislánykoromban a tesóm meglökött, és pont előre a tűzhelyre, a hajam akkor nagyon lángra kapott, le kellett vágni, anya a nagy, narancssárga nyelű ruhaollóját használta, és én iszonyatosan féltem, azt hittem hogy sose fog kinőni, és örökké fiú leszek, mint te, és csak később vettem észre, már éjfél után, amikor ott hagytál a padon, az andrássyn, és én még mindig éreztem az égett haj szagát, és ki tudtam tapogatni a végén a pöndörödést,

és nem tudtam neked elmondani, hogy az a szép, hogy valamikor a vége felé, az nem szép, együtt fürödtünk, az szép, és kivételesen én szálltam ki előbb, és valahogy mindig te voltál az ajtó felőli oldalon, szóval kifelé menet még odahajoltam hozzád egy pusziért, a mozdulatnak rengeteg előzménye volt, ilyenkor a mellem közel került hozzád, és mindig megharaptad, amitől később, törülközés, vagy öltözködés közben is, újra végigjártad a gerincemet ha eszembe jutott, de akkor a hajamba haraptál bele, ami, tetszett - nem tetszett, nem tudom, de egy hirtelen mozdulattal, talán mert tudtam hogy mindjárt vége, talán csak az akkori hangulat, visszakézből nyúltam az ollóért, és levágtam azt a tincset, ami azóta is hiányzik, mint a hiányodat hordom a helyét, és most meg felgyújtottad azt a részt, szimmetrikusan a másik oldalon, és ettől egészen szép lett minden, vagy inkább rendezett, mintha a helyére kerültek volna a dolgok, pedig az ránk sosem volt és nem is lesz jellemző, ezt te is tudod, és ettől ez annyira furcsa érzés volt, hogy bár rá akartam gyújtani még egy cigire, mielőtt elindulok, de csak ültem ott, még jó sokáig, és minden különösebb cél nélkül kattintgattam az öngyújtómat.

Bejegyzés közzététele