késő van, nemsoká nyit az emlékek diszkrét bárja. iszunk valamit, és nem teszünk fel hülye kérdéseket, például hogy minek. vagy a másik, amit én konkrétan sose hagyok ki, a kinek. melegítjük magunk a másikkal, te az egyikkel, én a másikkal, aztán már csak azt vesszük észre, hogy arra emlékezünk, ami van. olyankor jó, nagyon jó, ha minden rendben, ilyenkor aludni is lehet. egymás hasán, szinte mérnöki eredmény volt, mire kiszámoltuk, hogy férünk el egymásban. egy másban, a magunkra másolt másikban. összehajtogatva, mint a colstok. így tanuljuk a jó szakot. éjszakot. és minden reggel felmelegítjük az érzéseinket a mikróban, sok száz watton forog a tányéron, amit éreznünk érdemes. minden reggel helyrehozzuk egy kicsit, ami reggelre kihűlt, megaszott, megaggott. magunkat a másikban. mikró hullámú szerelem, macskát ölhetünk vele. vagy magunkat, lassan, tudod a mikró a szívnek nem egészséges. az újramelegítés se az igazi, de mi még emlékszünk az eredeti ízre, tudjuk hogy hány százalék a természetes anyag abban, amit csinálunk. nem baj, ha kevés. szerelem, szex, szenvedély, tévedés. most már csak a semmi, azt húzzuk magunkra, hol kilátszik belőle a valami, mell, fenék, kézfej, szőr, csend, szó, hol bebújunk nyakig. jó ez a semmi, de az elkövetkező semmiket is jól meg kell tervezni, nehogy valamik legyenek. hát tervezgetjük, feszegetjük, eszegetjük, erre megy el a napunk, pontosan delelő égitestünk, hogy jöjjön helyette a késő van, és kinyisson a bár, bár az is mindegy már, ha nem, de azért ott állunk nyitásra mindig, és nem teszünk fel hülye kérdéseket.
például hogy minek ír az ember blogot. fordítva; miért csak az ember ír blogot? egy sirály naplója, az lenne sirály. nem sikerült ez az augusztus, nem sikerült ez a ti, szerény, savanyú szabadság volt. bár olvastam valahol, hogy a magyarok azok most ilyenek, több mint a hetven százalékuk ki se megy az országból idén nyaralni, tízen százalékuk abszolút nem nyaral, meg a maradék, akinek zöldebb, ugye. jó lesz most egy kicsit csöndben maradni. sűrűbben kellene csöndbe maradni. nem maradt üres lap a füzetemben. el kell menjek fogorvoshoz megint. ilyenek vannak; ez az élet, fordulj el. csak ha baleset van, akkor gyűljetek körém, akkor aztán lehet csámcsogni, utálni, szeretni, segíteni, ártani. de addig, csak megyek, megállok, szabálykodok, szabálytalankodok, lefekszek, felállok. fordulj el, ezt csinálod te is. fordulj fel, mondhatod, hisz ezt csinálod te is. játszom csak a szavakkal, ma egész nap, ők is játszanak velem. kis játszótér volt a füzetem. pajtásokat hívtam, de nem jöttek el. a lány, aki csak pirosakat eszik. a fiú, aki minden bajt eljátszik, amit csak hall. a fiú, akinek beleragadt a vonat a hajába. a lány, akinek a sarka szerelmes. a fiú, aki saját magát emelgeti minden reggel, a lány, akihez beszélnek a mellei, a fiú, aki elültetett egy őszibarackot egy pohárba, a fiú, aki elhatározta hogy soha nem fog menni budára, a lány, aki víz alatt hallgat zenét, a lány, aki felírta a füzetemre, hogy tévedés.
most már csak azon gondolkozok, milyen égetnivalóan közhelyes számmal fejezzem be ezek után.
megvan.
hol van az a nyár?
váááhá fogják meg!
például hogy minek ír az ember blogot. fordítva; miért csak az ember ír blogot? egy sirály naplója, az lenne sirály. nem sikerült ez az augusztus, nem sikerült ez a ti, szerény, savanyú szabadság volt. bár olvastam valahol, hogy a magyarok azok most ilyenek, több mint a hetven százalékuk ki se megy az országból idén nyaralni, tízen százalékuk abszolút nem nyaral, meg a maradék, akinek zöldebb, ugye. jó lesz most egy kicsit csöndben maradni. sűrűbben kellene csöndbe maradni. nem maradt üres lap a füzetemben. el kell menjek fogorvoshoz megint. ilyenek vannak; ez az élet, fordulj el. csak ha baleset van, akkor gyűljetek körém, akkor aztán lehet csámcsogni, utálni, szeretni, segíteni, ártani. de addig, csak megyek, megállok, szabálykodok, szabálytalankodok, lefekszek, felállok. fordulj el, ezt csinálod te is. fordulj fel, mondhatod, hisz ezt csinálod te is. játszom csak a szavakkal, ma egész nap, ők is játszanak velem. kis játszótér volt a füzetem. pajtásokat hívtam, de nem jöttek el. a lány, aki csak pirosakat eszik. a fiú, aki minden bajt eljátszik, amit csak hall. a fiú, akinek beleragadt a vonat a hajába. a lány, akinek a sarka szerelmes. a fiú, aki saját magát emelgeti minden reggel, a lány, akihez beszélnek a mellei, a fiú, aki elültetett egy őszibarackot egy pohárba, a fiú, aki elhatározta hogy soha nem fog menni budára, a lány, aki víz alatt hallgat zenét, a lány, aki felírta a füzetemre, hogy tévedés.
most már csak azon gondolkozok, milyen égetnivalóan közhelyes számmal fejezzem be ezek után.
megvan.
hol van az a nyár?
váááhá fogják meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése