gyönyörű reménytelenség

biutiful

ha már tegnap emlegettük inárritut, akkor mára itt a legújabb filmje.

apa, hogy betűzik a beautifult?

erről a filmről írt az eszter az enyémnél jóval jobb, tartalmasabb, és mélyebb kritikát, ezt csak azért mondom így az elejére, mert én is az övét olvastam először, és csak aztán láttam a filmet. pont ezért egész végig bennem volt ez a mondat:

a mi hermoso y viejo roble…
héctor gonzález gama,
mi padre

(az én gyönyörű, öreg tölgyfámnak,
héctor gonzalez gamának,
az apámnak)

nekem ennyi elég. ha semmi más nem lett volna ebben a filmben, engem akkor is megnyert volna magának, mert soha nem tudtam úgy nézni apámra, mint egy fára, de jó időn keresztül szerettem volna. nagyon. a nagyapámra talán. de mindenesetre van köze a fáknak a halálhoz, a fáknak az apákhoz, és jó, hogy erről van, aki tud beszélni.

amit az eszter ír, azon felül csak érzésekről akarok beszélni, semmi összefoglalt, épkézláb kritika. akik ilyeneket írnak, mondják, hogy innáritu nagyon szeret a nézőre hatni, hovatovább ez giccses manipulálás stb. én bennem még mindig összeszorul valami, ha táncoló madárrajt látok, így úgy látszik, én vagyok az a néző, akinek ennyi is elég.. azt mondják, túl hosszú, és túl szomorú. én is túl hosszú, és túl szomorú vagyok, és a szomorúság szép, és néha meleg. ez a film azonban nem is szomorú, hanem reménytelen; gyönyörű reménytelenség az egész. lehet hogy ez hatásvadász, hogy szentimentális, de mi tagadás, én is az vagyok; nekem ennyi tehát úgy látszik, elég.

gustavo santaolalla néha feljajduló húrja, és pár gyönyörű kép, nekem ennyi elég. például amikor a kamera megmutatja a gagyi, kínai piaci lámpát, amin los angeles fényei látszódnak, majd a következő kép az alatta ülő család; nem tudom mi a művészet, de nekem ennyi elég. a kérdések amiket feszeget, megint nagyon mélyre visznek, és bizony nem tud válaszolni rájuk; de nem is baj, olyan szépen teszi fel őket, nekem ennyi is elég. a bevándorlókról, a szegénységről, a politikai mozdulatlanságról talán erőltetetten mutat meg képeket, de van pár, ami üt, pont annyit, hogy nekem elég. amikor például a rendőrség szétüt az illegálisan áruló feketék között, és menekülnek, abban az öt percben több van, mint egy csomó akciófilmben. de nem is ezek miatt mondom azt, hogy nekem ennyi elég; a képek miatt, amik néha elképesztően rímelnek, óvatosan, nekem nem túl manipulatívan megint megadják azt, amiért eddig minden innáritu filmet szerettem. ahogy ránéz a kezekre. ahogy benéz egy ajtón. ahogy csak egyszer, egyetlenegyszer megmutatja azokat a bizonyos madarakat. és a fák miatt igen. meg hogy van egy rádióállomás, ami a tenger zúgását sugározza. és leginkább a kisfiú, a kisfiú, basszameg, az a kisfiú.

apa, tudtad hogy ha egy űrruha megsérül, felrobban?

javier bardem alakítása megint, még mindig, és talán most a legjobban, hogy ne a már ezerszer hallott dicséreteket mondjam, olyan, hogy nem veszed észre hogy játszik; ez valami elképesztő. baromi erős kontraszt a vicky, cristina, barcelona macsója után, mintha két különböző ember lenne, majdnem ugyanazzal az arccal. mert ez a film nagyrészt az arcon játszódik, javier arcán, és bár abban igaza van az eszternek, hogy néhány jelenetnek jót tett volna, ha a színfalak mögött hagyja a rendező lejátszódni, a néző úgy is értette volna, de amit hagyott az arcra, aminél hagyta, hogy felkerüljön a főszereplő arcára, az még így is zseniális, és hogy mást ne mondjak, nekem elég.

ez a sok elég mellett persze lehetne arról beszélni, ami kevés; az asszociációs pontok például nem, de sokat nem bont ki rendesen, még így a két és fél óra alatt sem; soknak, és talán részemről csak itt igazán manipulatívnak éreztem a másvilággal való viszonyt, és a halottak bolygatását; minek. a testvér jelenléte is kevés, vagyis épp ellenkezőleg sok, és felesleges, főleg innárituhoz képest, és a korcs szerelemek után, itt a testvérnek tulajdonképpen nincs jelentősége. és a szegénység, a mocsárszagú, utcahangú, folyamatosan süllyedő szegénység és nyomorúság is néhol tényleg túl manipulatívnak, vagy másként, nehéznek tűnhet, mert annyira sok, néha már már túl sok. és a film sebessége miatt is, meg a történet miatt is leginkább a 21grammra hasonlítható, és ez biztos vagyok benne, hogy sokaknak nem tetszik.

mint ahogy elvileg az se, hogy egy innáritu film elég, és nem több, csak elég; egy innáritu filmtől nekem az elég kevés. mindenesetre, most így, nekem ez elég.