oké, beszéljünk a szexről!
belátom hogy haladni kell a korral, meg a piaci kereslettel.
ezért most három lány ül egy tiszadadai* nyaraló előtt, korukhoz illően csinosak, meg iszogatnak, és az egyik, aki különösen be van csiccsentve, épp azt mondja a másik kettőnek: mi lányok miért nem beszélgetünk soha a szexről? ez így nincs jól! a másik kettő egy darabig hallgat, majd az egyikük bevallja, hogy eddig nem nagyon volt rá szükségük, de ha úgy érzi hogy most mindenképpen erről kell beszélniük, akkor hajrá. a spicces nem hagyja magát, még magasabbra dobja a témát: beszéljünk a maszturbálásról! ki hányszor, meddig, stb. a másik kettő annyira nem vevő a témára, de ő nem zavartatja magát, példaként elmeséli, hogy hogyan elégítette ki magát a felsőfokú német nyelvvizsga írásbelije közben. ez a csúcs, mindenféle értelemben, a beszélgetés itt meg is reked, a másik kettő erre nem nagyon tud mit mondani, űberelni kellene, de ennél egyrészt kevesebbet ittak, másrészt úgy tűnik, ebben a témában nem tudnak ilyen maradandót felmutatni, így hagyjuk is magukra őket.
(*nincs annál lejjebb, mint amikor az ember a saját blogját is csillagozza, mutatva ezzel azt hogy egyrészt annyira gyenge, amit beszúrna oda, hogy maga se meri, másrészt annyira hiú, hogy valahogy addig ügyeskedik, amíg mégiscsak ott nem lesz valahogy az a fránya megjegyzés. egyébként mindig van lejjebb, ezt egy nagyapa mondogatta, egy nagyapa, aki valamiért nem az én nagyapám, hanem másé. a megjegyzés ezek után már engem se érdekel, de, lásd a másrészt: bár szeretném híresztelni magamról, hogy elképesztően jó település neveket vagyok képes kitalálni, éjfél előtt pár másodperccel, de ilyen nevű helyiség a valóságban is létezik, íme.)
nézzük meg a vonatokat. a kedvenc szava a sebes vonat, mert olyan jó elképzelni, ahogy egy vonat megsebesül, és ettől még gyorsabban fut, hogy utol ne érjék. szereti a vh1-et nézni egyébként. szerintem a kettő között nincs összefüggés, mást nagyon nem tudok róla.
borzasztó gyönyörűség egy emberről alig tudni valamit, és a maradékot kipótolni azzal, amit szeretnénk róla tudni. ismertem egy embert, akit mindenki máshogy ismert, épp ezért. pornó videótékája van; meleg; milliomos; csöves; négy gyereke van, négy nőtől; a felesége halálos beteg, és minden pénzét a gyógyszerezésére költi; író; pedofil; egy alternatív színháztársulat összes nőjével lefeküdt már; végzettségileg gépészlakatos**; és mindezt ugyanarról az emberről tudják a többiek. az az egy biztos vele kapcsolatban, hogy dohányzik, és amikor az ember pofátlanul rákérdezne ezekre, hogy mondja már meg hogy ebből melyik, és mennyi igaz, csak néz, ezer évig gyúrt póker arcával, és rágyújt egy újabb cigarettára.
(**nem megyek bele még egyszer a csillagok taglalásába. ellenben a helyesen író nem én vagyok, hanem a blogmotor, aki az istennek se akarta hagyni azt a szót hogy végzettség ileg, és a sok törölgetés közben beletöröltem a másik szóba is, amiből kijött egy olyan hogy épészlakatos. ezt viszont nem húzza alá a Helyesen Író: ezek szerint van ilyen. ha tényleg, akkor ez a világ legjobb szakmája, nincs mese)
az én nagyapám minden képen férfias. kibírhatatlan.
ismertem valakit, aki folyamatosan rövid, kis üzeneteket írogatott az embereknek; kis kitépett füzetlapokra, vagy zsebkendőkre, és olyanokat írogatott rájuk mint hogy 'mosolyogj', vagy 'helló', vagy 'tök szerencsés vagy', meg hasonlók. erre mondaná azt az ezoterika, hogy pozitív gondolatokat. aztán ezeket becsempészte a mozgólépcsőn, a metrón, a buszon, és egyéb szardíniává tömörítő helyeken az emberek kapucnijába, táskájába, zsebébe, szatyrába, stb. most már nem ismerem.
anyám mesélt egy nőről, aki nagyon szép verseket írt, majd feleségül ment egy négerhez, és csinált neki két gyönyörű, csokibarna gyereket. a gyerekcsinálás a hatvanas évek felszabadultságában sikerült messze hazánktól; utána viszont, amikor egyszer hazavitte a gyerekeket, az apa nélkül, majdnem felkötötték a falujukban a kútra. amíg ez történt - ami egyébként nem történt meg, mert valamelyik jó, vagy rossz akarója kihívta a rendőröket, akik aztán elvitték, és sokáig kínozták és vallatták, kémkedés gyanújával - a nagymama játszott a gyerekekkel.
ismertem egy embert, aki saját magának küldött leveleket, de nagyon fifikásan; előre megírt majdnem kétszázat, odaadta a kedvenc beülőjében a csaposnak, azzal a kéréssel, hogy ahányszor ezer forint fölött fogyaszt, adjon neki belőle egyet. sosem ismertem olyan embert, aki virágokat evett, de hallottam már egy kisfiúról, aki úgy majszolta a virágokat, mint más a csokit, a nagyapja virágoskertjét tette teljesen tönkre, megbüntették érte, de még később is gyakran becsent a párnája alá szirmokat, és aztán a sötétben azt szopogatva muszogta álomba magát.
(egyszer én is megettem egy rózsát, de nem volt jó.)
volt egy kislány, aki folyton a meg nem evett nem szeretett kajákkal álmodott; mert az anyukája valahogy ijesztgette, hogy azok a kaják, amiket kidob, azok átalakulnak, gonoszok lesznek, és megeszik a szófogadatlan kisgyerekeket. nem biztos hogy ez a legjobb pedagógiai módszer a világon; ez a kisgyerek zokogott az ölemben, hogy az előbb még meg akarta enni egy lila hagyma. ismertem egy fiút, akit álmában a volt barátnői öltek meg, módszeresen, lassan, kitartóan, és majd minden éjszaka. van egy lány, aki pedig a régi leveleivel álmodik hasonlót; a levelezőládája alja kifordul magából, a képernyőn lehet ezt látni, mint az ájfonoknál, tudod (tudod?), kiömlik a képernyőről, addig tölti tele a szobát, amíg ő megfullad.
egyszer valaki azt ígérte nekem, vesz nekem egy ilyet. egyszer azt mondta valaki, hogy jó hogy vagy, de most azért elalszom. egy másik azt, hogy mindjárt jövök. a szótár szerint a szputynik útitárs, társ. путник моей жизни - abban az értelemben ahogy használják, ez azt jelenti, hogy életem társa vagy. mármint te. viszont milyen elképesztő mélységéket takarna az a kifejezés, hogy te vagy életem szputynikja? mögötted a végtelen, csillaghullós fekete űr. még szebben; te vagy életem műholdja. van olyan, aki folyamatosan kering körülöttünk, és hol mutatja, hol takarja az igazit.
mivel eddig az egész bejegyzés annyira rendezett, egybefüggő, és érthető, hogy az már-már bosszantó, és olvasóbarát, ezért kell a végére valami, ami kilóg, amitől ilyen jó kis összevissza lesz, mint a tininaplók. ezért, csak is ezért, és semmi egyéb más dologért linkelek ide egy verset.
belátom hogy haladni kell a korral, meg a piaci kereslettel.
ezért most három lány ül egy tiszadadai* nyaraló előtt, korukhoz illően csinosak, meg iszogatnak, és az egyik, aki különösen be van csiccsentve, épp azt mondja a másik kettőnek: mi lányok miért nem beszélgetünk soha a szexről? ez így nincs jól! a másik kettő egy darabig hallgat, majd az egyikük bevallja, hogy eddig nem nagyon volt rá szükségük, de ha úgy érzi hogy most mindenképpen erről kell beszélniük, akkor hajrá. a spicces nem hagyja magát, még magasabbra dobja a témát: beszéljünk a maszturbálásról! ki hányszor, meddig, stb. a másik kettő annyira nem vevő a témára, de ő nem zavartatja magát, példaként elmeséli, hogy hogyan elégítette ki magát a felsőfokú német nyelvvizsga írásbelije közben. ez a csúcs, mindenféle értelemben, a beszélgetés itt meg is reked, a másik kettő erre nem nagyon tud mit mondani, űberelni kellene, de ennél egyrészt kevesebbet ittak, másrészt úgy tűnik, ebben a témában nem tudnak ilyen maradandót felmutatni, így hagyjuk is magukra őket.
(*nincs annál lejjebb, mint amikor az ember a saját blogját is csillagozza, mutatva ezzel azt hogy egyrészt annyira gyenge, amit beszúrna oda, hogy maga se meri, másrészt annyira hiú, hogy valahogy addig ügyeskedik, amíg mégiscsak ott nem lesz valahogy az a fránya megjegyzés. egyébként mindig van lejjebb, ezt egy nagyapa mondogatta, egy nagyapa, aki valamiért nem az én nagyapám, hanem másé. a megjegyzés ezek után már engem se érdekel, de, lásd a másrészt: bár szeretném híresztelni magamról, hogy elképesztően jó település neveket vagyok képes kitalálni, éjfél előtt pár másodperccel, de ilyen nevű helyiség a valóságban is létezik, íme.)
nézzük meg a vonatokat. a kedvenc szava a sebes vonat, mert olyan jó elképzelni, ahogy egy vonat megsebesül, és ettől még gyorsabban fut, hogy utol ne érjék. szereti a vh1-et nézni egyébként. szerintem a kettő között nincs összefüggés, mást nagyon nem tudok róla.
borzasztó gyönyörűség egy emberről alig tudni valamit, és a maradékot kipótolni azzal, amit szeretnénk róla tudni. ismertem egy embert, akit mindenki máshogy ismert, épp ezért. pornó videótékája van; meleg; milliomos; csöves; négy gyereke van, négy nőtől; a felesége halálos beteg, és minden pénzét a gyógyszerezésére költi; író; pedofil; egy alternatív színháztársulat összes nőjével lefeküdt már; végzettségileg gépészlakatos**; és mindezt ugyanarról az emberről tudják a többiek. az az egy biztos vele kapcsolatban, hogy dohányzik, és amikor az ember pofátlanul rákérdezne ezekre, hogy mondja már meg hogy ebből melyik, és mennyi igaz, csak néz, ezer évig gyúrt póker arcával, és rágyújt egy újabb cigarettára.
(**nem megyek bele még egyszer a csillagok taglalásába. ellenben a helyesen író nem én vagyok, hanem a blogmotor, aki az istennek se akarta hagyni azt a szót hogy végzettség ileg, és a sok törölgetés közben beletöröltem a másik szóba is, amiből kijött egy olyan hogy épészlakatos. ezt viszont nem húzza alá a Helyesen Író: ezek szerint van ilyen. ha tényleg, akkor ez a világ legjobb szakmája, nincs mese)
az én nagyapám minden képen férfias. kibírhatatlan.
ismertem valakit, aki folyamatosan rövid, kis üzeneteket írogatott az embereknek; kis kitépett füzetlapokra, vagy zsebkendőkre, és olyanokat írogatott rájuk mint hogy 'mosolyogj', vagy 'helló', vagy 'tök szerencsés vagy', meg hasonlók. erre mondaná azt az ezoterika, hogy pozitív gondolatokat. aztán ezeket becsempészte a mozgólépcsőn, a metrón, a buszon, és egyéb szardíniává tömörítő helyeken az emberek kapucnijába, táskájába, zsebébe, szatyrába, stb. most már nem ismerem.
anyám mesélt egy nőről, aki nagyon szép verseket írt, majd feleségül ment egy négerhez, és csinált neki két gyönyörű, csokibarna gyereket. a gyerekcsinálás a hatvanas évek felszabadultságában sikerült messze hazánktól; utána viszont, amikor egyszer hazavitte a gyerekeket, az apa nélkül, majdnem felkötötték a falujukban a kútra. amíg ez történt - ami egyébként nem történt meg, mert valamelyik jó, vagy rossz akarója kihívta a rendőröket, akik aztán elvitték, és sokáig kínozták és vallatták, kémkedés gyanújával - a nagymama játszott a gyerekekkel.
ismertem egy embert, aki saját magának küldött leveleket, de nagyon fifikásan; előre megírt majdnem kétszázat, odaadta a kedvenc beülőjében a csaposnak, azzal a kéréssel, hogy ahányszor ezer forint fölött fogyaszt, adjon neki belőle egyet. sosem ismertem olyan embert, aki virágokat evett, de hallottam már egy kisfiúról, aki úgy majszolta a virágokat, mint más a csokit, a nagyapja virágoskertjét tette teljesen tönkre, megbüntették érte, de még később is gyakran becsent a párnája alá szirmokat, és aztán a sötétben azt szopogatva muszogta álomba magát.
(egyszer én is megettem egy rózsát, de nem volt jó.)
volt egy kislány, aki folyton a meg nem evett nem szeretett kajákkal álmodott; mert az anyukája valahogy ijesztgette, hogy azok a kaják, amiket kidob, azok átalakulnak, gonoszok lesznek, és megeszik a szófogadatlan kisgyerekeket. nem biztos hogy ez a legjobb pedagógiai módszer a világon; ez a kisgyerek zokogott az ölemben, hogy az előbb még meg akarta enni egy lila hagyma. ismertem egy fiút, akit álmában a volt barátnői öltek meg, módszeresen, lassan, kitartóan, és majd minden éjszaka. van egy lány, aki pedig a régi leveleivel álmodik hasonlót; a levelezőládája alja kifordul magából, a képernyőn lehet ezt látni, mint az ájfonoknál, tudod (tudod?), kiömlik a képernyőről, addig tölti tele a szobát, amíg ő megfullad.
egyszer valaki azt ígérte nekem, vesz nekem egy ilyet. egyszer azt mondta valaki, hogy jó hogy vagy, de most azért elalszom. egy másik azt, hogy mindjárt jövök. a szótár szerint a szputynik útitárs, társ. путник моей жизни - abban az értelemben ahogy használják, ez azt jelenti, hogy életem társa vagy. mármint te. viszont milyen elképesztő mélységéket takarna az a kifejezés, hogy te vagy életem szputynikja? mögötted a végtelen, csillaghullós fekete űr. még szebben; te vagy életem műholdja. van olyan, aki folyamatosan kering körülöttünk, és hol mutatja, hol takarja az igazit.
mivel eddig az egész bejegyzés annyira rendezett, egybefüggő, és érthető, hogy az már-már bosszantó, és olvasóbarát, ezért kell a végére valami, ami kilóg, amitől ilyen jó kis összevissza lesz, mint a tininaplók. ezért, csak is ezért, és semmi egyéb más dologért linkelek ide egy verset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése