radiohead - reckoner remixes

olyan mintha szögeket vernének belém ha rólad hallok; ez a szerelem? olyan mintha szögeken járnék; ez az életem? egyébként is, mit akarsz még? lesz még nagyobb bajom is. elképesztően magunk vagyunk, mint az öltözőszekrények. egymás mellett szorosan, de zárva. vagy tárva nyitva, mint én, lelkemből árad a zokni szag. és még erőltethetném ezt a hasonlatot, hogy mivel tömnek meg, hogy hogy basszák be az ajtót, amikor már nem kellek a focistáknak, meg egyáltalán, de minek. harminc felett az ember elvileg rájön, hogy ennél már nem lesz szebb, sőt. harminc felett az ember elvileg rájön, hogy mivégre, meg minden. maradt egy évem végül is, kétezer tizenkettőre pont meglesz minden. zseniális, rólam írtak a maják. viszont!
most radiohead.
okos bagázs a rádió fej csapat, nem csak hogy a neten árulást ők robbantották be, hanem ezt a remixelést is úgy csinálják, ahogy érdemes; felrakták a sávokat egy honlapra, 'pályázat címen', egyszerre lehet pénzt spórolni, és kreatív dolgokat támogatni, király. nyilván kurvasokan csináltak kurvasokfélét, némelyik még jó is, a győzteseket persze meg lehet venni, egyszerre jár jól a nagy zenemulti, az atyaúristen úttörő atyazenekar, meg a sok kis szárnyát próbáló pavadán. a nude-t eredetiben jobban szeretem, abból is csináltak egy ilyen versenyt (kedvencem a dublin!) most azonban a reckonert nézzük meg, és hangsúlyosan nem a felkerült remixek közül akarok szemezgetni, ugyanis az ilyenben az a poén, hogy mivel a hangminták ingyen vannak, egy csomó jó - nagy - egyéb név is nekiugrik, ha épp kedve van rá, mint ez esetben is.

kezdjük rögtön egy feldolgozással, nem remixszel, x-szel, x-el, jézusom, hogy ragoz nem magyar szavakat a magyar? tehát az egyébként is sok érdemmel büszkélkedhető gnarls barkey eddig sajnos csak koncerten játszott verziójával. azt nem akarom írni hogy simán leénekli thomot (a yorke-t), mert az nyilván szentségtörés lenne, meg össze se szabadna hasonlítani őket, viszont ez az ízig vérig fekete soul hang annyira új dimenziót ad ennek a dalnak, hogy ihaj. tehát íme:

ha egyébként rákattintasz arra hogy a youtubon nézd meg a klippet, akkor ott találod a linket hogy letölsd ezt mp3-ban, amennyiben lusta lennél hozzá, idehozom neked.

na, ez a csúcs, ezt többet nem ugorjuk meg, és innen megyünk visszafele. a második, azaz az első a remixek közül a flying lotus dolgozata, azt bizonyítva, amit már följebb is emlegettem, vagyis hogy néha nagy nevek is nekiülnek ha könnyű megszerezni a hangmintákat, főleg, ha szeretik a számot. steven (ellison vagyis a flying lotus) esetében ez majdnem biztos, élőben is többször dolgozott már fel radiohead számokat, az albumán meg maga thom énekel neki egyet. mindenki kurvára oda van a flying lotusért, meg warp, ninja, tulajdonképpen az egyik legnagyobb név manapság az elektronikus zenében, én, mint mindig, eddig viszakoztam, meg mostam kezeimet, nekem a nagylemezeiben csak részek tetszettek kurvára, de így egyben eddig még semmi annyira, hogy beálljak rajongani, egészen mostanáig, ettől ugyanis kész vagyok teljesen; zseniális munka, főleg a ritmuskép tetszik baromira, olyan mint pocsolyákban ugrálni, az a pumpogás, ami meg mintha a nyolcvanas évek 8bites videojátékaiból jött volna ki, külön öröm, mégis az a legnagyszerűbb (szerintem) ahogy tulajdonképpen teljesen más khm 'dimenzióba' rakja a dalt úgy, hogy közben meg majdnem mindent megtart belőle, baromi jó, csillagos ötös. a hogyan remixeljünk vizsga iskolapéldája; nem bevett kliséket puffogtat (pl szó szerint, hiszen sokan alányomtak egy négynegyedet, aztán csókolom) nem is öncélú, hogy szarrá effektezve ne lehessen az eredetire ismerni (pl nekem a james holden megoldás ezért se tetszik), mégis tele van fantáziával, ötlettel, eredetiséggel, stb.
tehát íme:

és mp3ban itt szeded le, 320-ban (!), viszont nincs meg a vége, isten tudja miért, de sehol nincs meg a vége, vagy lehet hogy így van vége, nem tudom.
a másik nagy kedvenc szintén egy viszonylag nagy név, már amennyiben valaki a james holden - nathan fake féle világban szívesen mozog. jesse somfaynak hívják a fickót, és bár a felületes hallgató puffogó minimál-ként könyvelhetné el, ha valaki jobban ismeri a munkásságát, annak nem lesz meglepő, hogy ez esetben is egy lassú, hömpölygő, már-már indusztriál jellegű megoldást csinált, azt a fajtát, ami leginkább egy kihalt gyártelepen működik a legjobban, sötétben. vagy hazafelé, megállni, tizenegy percig (előjátékkal együtt, mondja coelho!), és nézni azt, amit látunk. nagyon tetszik hogy ilyen hosszan se lesz unalmas a dal, sőt, ráadásul ahogy a gitárokat meg a vonósokat megbuherálta az zseniális, úszik az egész, mint egy kivilágítatlan uszály a dunán, éjfél után, de megígérem visszafogom a költői baromságaimat. erről nincs youtube, viszont itt van a link.

a harmadik szöges ellentéte az előzőnek, egy madridi dj, henry saiz, aki szintén nagy név, bár már más körökben, olyanokat remixelt már, mint tiesto, way out west, jimmy van m. nem téved nagyot, aki ezek alapján roxy rádiós, ibizán érlelt partiarc reptető trance-re asszociál, viszont abból egy okos, finom, kigondolt munka. eleve kurvajó a kicsit funkosra vitt alap, a közben megtartott zongora ütemmel, az is csípem, hogy olyan könnyed, már már houses hangulatot ad ennek a számnak, mintha a radiohead is a beachon táncikálva írta volna, de azt valószínűleg magamnak se merném bevallani, hogy amiatt az áldott csilingelős hármashangzat miatt tetszik a legjobban, ami az utolsó két percnél átszövi az éneket, amitől újra kamasz vagyok, és dj quciksilvert másolok a króm kazettáimra, ó igen! tehát íme:

és tessék a link az mp3hoz. és a negyedik, az az ötödik, dehát én sose leszek jó matekból, viszont mindenképpen az utolsó pedig megint máshonnan, de ismét a táncparkett felől közelíti meg a letölthető hangmintákat; the twelves a nevük, ők se szobazenészek, a remix szakmában elég nagy névnek számítanak, (csináltak egy fenékrázóan zseniális beatles remixet is!) főleg, mert boldog boldogtalant átgyúrnak a saját szórakozásukra is (kurvasok bootlegük van), meg mostanában amúgy is nagyon mennek ezek a nyolcvanas évek továbbgondolása hangulatú aljas diszkószámok, amikre lehet rázni mindenféle testrészeket, míg közben pörög a szivárványszínű gömb, és még az sem zavar, ha már ezerszer eljátszott dolgokat játszatnak veled újra, e remix esetében például a big beat köszönt régi ismerősként, de ez senkit nem érdekel amíg a villognak a fények, dobálod a kezed, mozog a tömeg, és péntek este van. mondjuk most épp nincs, ettől függetlenül én csípem ezt a dolgozatot, az utolsó fél percben pedig visszatér a már a flying lotusnál is emlegetett videojáték ritmus, tiszta nyolcvanas évek, úgyis itt van mindjárt kétezertizenegy, állat. ez replay, tehát van egy másik is, abban nem ilyen egyértelmű a volkál, viszont se ennek, se annak nincs vége, gyanítom valami mixből lehet, de én máshogy nem tudtam megszerezni. tehát íme:

és itt az mp3 is. e bejegyzésem remélem, ha másra nem, arra jó volt, hogy megállapíthassuk hogy a) a radiohead tényleg kurvajó számokat ír, mese nincs, b) a remix biznisz tud izgalmas is lenni, legalábbis az néha az, amikor egy számból nagyon különböző meglátások születnek, és azok még hallgathatóak is c) ha nem a zenéről írok, akkor csak panaszkodni tudok, ha viszont a zenéről írok, be nem áll a szám, tehát nem jó ez így.