ezt igazából tegnap írtam volna, de annyira tetszik hogy mára írom. kedd van, ezt meg csak azért írom, hogy magamnak is bebizonyítsam, ezt máma írom. tegnap poénkodtam a leaf-al, és ez a lány is leafos, csak azért. hasonlít nagyon lhasára, aki azzal kezdte ezt az évet, hogy meghalt, január elsején, és egy kicsit vele haltam én is; ezt most jó lenne nem köntörfalazva, szép mondatokkal, úristen mennyire haragszok a szép mondatokra, nem csinálnak azok se szerelmet, se gyereket, szóval hogy így konkrétan megfogalmazva; attól hogy meghalt, attól valahogy biztosabb lett, hogy ez az év ilyen lesz, mint amilyen lett. olyan félelmetes, hogy két betű mennyi mindenen változtat; lesz, és lett, sz helyett té, és máris vége mindennek. csakhogy, én most nem erről, és nem is lhasáról akarok beszélni, hanem egy hasonlóan egzotikus nevű, és szintén gyönyörű jelenségről,
essie jainról. nem osztom be, nem szerkesztem meg, nem építem fel, így aztán mondom amit gondolok miközben hallgatom; ennél szebb lemezt nem hallottam még idén. nagy szó persze. az én nem félek a sötétben-től pedig konkrétan fénylenek a falak. szülőknek, babáknak, és mindenkinek, akiknek szüksége van pihenésre, nekik készítette az új lemezét, amin altatódalok vannak. nagyon kevés, meztelen hangszerelés. zongora. de ez valami szívbemarkolóan gyönyörű. nagyon sokat vagyok gyerekek között, nem tudom megítélni más hogy van vele, de ez a lemez is pont oda visz el, ahova a gyerekszemek, ha nagyon rádnéznek; lehántják a hétköznapokat, a valóságokat, a helyrehozhatatlan dolgokat, és mögöttük valami olyan van, amire nincs szavam, viszont nagyon szeretnék benne maradni, amikor pillanatokra beengednek; és igen, leginkább aludnék, én is, ha újrakezdhetném, gömbölyödve, tejgerinccel aludnék, és valami szőrös keserű felnőttről álmodnék, aki már csak úgy tud aludni, ha ilyen lemezeket hallgat.
mert nem fog felébreszteni ez az album, és figyelni kell, olyan csönd marad utána. hogy a zeneileg művelt de gyermektelen apukát játsszam, megjegyzem, hogy a hangszerelésben és a légiességben a susanna és a magical orchestra ugrik be, a glockenspiel használatáról és az arculatról colleen - szintén leaf. negyedik hallgatásra már megtanulod a dalokat, éppen ahogy az altatóknál kell. kiemelni nem is lehetne nagyon, nekem csak talán a 'i not affraid of the dark' de ez is inkább személyes, mert dehogynem, annyira megtanultam félni, hogy én már nem tudnék egy ilyen dalt elénekelni a gyerekemnek. klippel együtt, zongorával tetszik a legjobban, de az album változat is jó, ahogy a többi is, leginkább az egyszerűség, és szelídség gyönyörű bennük, mint amilyen egy alvó kisgyerek. álmaim óvodájában ez a lemez szólna alvás időben, és álmaim óvodájában nem nőnének fel a gyerekek. de ez most mindegy.
tehát oltsd le a villanyt, és próbáld ki a benjámin szindrómát, azaz hogy reggelre fiatalabb leszel. van az a reményik vers, sokat jár az eszemben, hogy akarsz, eget ostromló akarással, és aztán a végén mégis csak egy pici csillag sétál szembe veled mosolyogva. na hát nekem ilyen volt ez a lemez. viszont eget ostromló akarással nem lehet hallgatni; akkor nagyon nem fog tetszeni. mennyit mondtam már, hogy mit akarok; hintaszéket, legalább két gyereket, pulit, és könyvespolcot. és szeretnék úgy élni, hogy ne kelljen már ennyit akarni, eget ostromló akarással, csak ülni, ringatózni a hintaszékemben, és ilyeneket dúdolni az ölemben fekvő porcukor szagú lehetőségnek, és a lábamnál fekvő gubanc blökinek. a szerelem meg ott a polcon; leveszem, belelapozok, visszateszem. fogalmam sincs, miről beszélek; ilyeneket csak álmodni lehet. ahhoz viszont érdemes hallgatni ilyen zenéket. a többit már nehezebb; se karosszéket, se gyereket, se pulit, se álmokat nem ad a net.
nézd meg a hivatalos honlapot, gyönyörű. ha van gyereked, vegyél neki ilyen rugdalózót, ha nincs, akkor is vedd meg, aztán csinálj egyet hozzá. két számot le tudsz szedni ingyen a leaf honlapjáról, szintén ingyen, regisztrálás és java telepítés után leszedheted a daytrotter sessionját, egy egész 'koncert', gyönyörű, és aztán még mindig ingyen, de már kevésbé hivatalosan,
essie jainról. nem osztom be, nem szerkesztem meg, nem építem fel, így aztán mondom amit gondolok miközben hallgatom; ennél szebb lemezt nem hallottam még idén. nagy szó persze. az én nem félek a sötétben-től pedig konkrétan fénylenek a falak. szülőknek, babáknak, és mindenkinek, akiknek szüksége van pihenésre, nekik készítette az új lemezét, amin altatódalok vannak. nagyon kevés, meztelen hangszerelés. zongora. de ez valami szívbemarkolóan gyönyörű. nagyon sokat vagyok gyerekek között, nem tudom megítélni más hogy van vele, de ez a lemez is pont oda visz el, ahova a gyerekszemek, ha nagyon rádnéznek; lehántják a hétköznapokat, a valóságokat, a helyrehozhatatlan dolgokat, és mögöttük valami olyan van, amire nincs szavam, viszont nagyon szeretnék benne maradni, amikor pillanatokra beengednek; és igen, leginkább aludnék, én is, ha újrakezdhetném, gömbölyödve, tejgerinccel aludnék, és valami szőrös keserű felnőttről álmodnék, aki már csak úgy tud aludni, ha ilyen lemezeket hallgat.
mert nem fog felébreszteni ez az album, és figyelni kell, olyan csönd marad utána. hogy a zeneileg művelt de gyermektelen apukát játsszam, megjegyzem, hogy a hangszerelésben és a légiességben a susanna és a magical orchestra ugrik be, a glockenspiel használatáról és az arculatról colleen - szintén leaf. negyedik hallgatásra már megtanulod a dalokat, éppen ahogy az altatóknál kell. kiemelni nem is lehetne nagyon, nekem csak talán a 'i not affraid of the dark' de ez is inkább személyes, mert dehogynem, annyira megtanultam félni, hogy én már nem tudnék egy ilyen dalt elénekelni a gyerekemnek. klippel együtt, zongorával tetszik a legjobban, de az album változat is jó, ahogy a többi is, leginkább az egyszerűség, és szelídség gyönyörű bennük, mint amilyen egy alvó kisgyerek. álmaim óvodájában ez a lemez szólna alvás időben, és álmaim óvodájában nem nőnének fel a gyerekek. de ez most mindegy.
tehát oltsd le a villanyt, és próbáld ki a benjámin szindrómát, azaz hogy reggelre fiatalabb leszel. van az a reményik vers, sokat jár az eszemben, hogy akarsz, eget ostromló akarással, és aztán a végén mégis csak egy pici csillag sétál szembe veled mosolyogva. na hát nekem ilyen volt ez a lemez. viszont eget ostromló akarással nem lehet hallgatni; akkor nagyon nem fog tetszeni. mennyit mondtam már, hogy mit akarok; hintaszéket, legalább két gyereket, pulit, és könyvespolcot. és szeretnék úgy élni, hogy ne kelljen már ennyit akarni, eget ostromló akarással, csak ülni, ringatózni a hintaszékemben, és ilyeneket dúdolni az ölemben fekvő porcukor szagú lehetőségnek, és a lábamnál fekvő gubanc blökinek. a szerelem meg ott a polcon; leveszem, belelapozok, visszateszem. fogalmam sincs, miről beszélek; ilyeneket csak álmodni lehet. ahhoz viszont érdemes hallgatni ilyen zenéket. a többit már nehezebb; se karosszéket, se gyereket, se pulit, se álmokat nem ad a net.
nézd meg a hivatalos honlapot, gyönyörű. ha van gyereked, vegyél neki ilyen rugdalózót, ha nincs, akkor is vedd meg, aztán csinálj egyet hozzá. két számot le tudsz szedni ingyen a leaf honlapjáról, szintén ingyen, regisztrálás és java telepítés után leszedheted a daytrotter sessionját, egy egész 'koncert', gyönyörű, és aztán még mindig ingyen, de már kevésbé hivatalosan,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése