2010. december 17., péntek

amiina - puzzle

mára nincs semmi, mert ami van, az semmi, és mivel nincs semmi, minden van, mert a semmi minden, hiszen amikor minden van, akkor sincs semmi. remélem érthető vagyok. ha mégsem, akkor szóljon zalán tibor:

megérinti. nem fáj.
nem érinti meg. fáj.
nem fáj. megérinti.
fáj. megérinti. nem
(elbizonytalanodás)

és most némi zenei rege. az egyik tuti befutó következik az évvégi 'hát ez dejó volt' listáról, ráadásul izlandiak, gondolhatod. az amiináról van szó, akikről annyit kell tudni, hogy csupa lány, kerekded, aranyos, menyecske külsejű hölgyek, akik mindenféle hangkeltő eszközzel a második lemezüket adják ki, már az elsőt is kurvajó volt, például kiejteni a címét (kurr!) és amikor a sigur rós jó (volt) akkor ők is ott vannak (voltak). például az egész ( )-en. az új lemezük éppen ott szólal meg, ahol a másik abbahagyta: szép, izlandi dombok, hegyek, kis kőházak, háttérben gejzírek sejlenek fel a hangokból, egy majdnem egyértelmű pop szám (what are we waiting for), madarak, kitárt szárnyú madarak, harmonika, xilofon, csilingelés, esti gyertyazene, és tenger, természetesen a tenger. ez nyolc számban, negyven percben, hangulatilag a peter broderick lemez közelébe sorakozva, csak itt harmonika és vonósok, ami ott zongora és gitár. és baromi okosan, bujkálósan használt elektronika; valami lehet az izlandi csapvízben, hogy mindenki ilyen kurva kreatív, meg ügyes, okos, ott kellett volna felnőni, vagy legalább most odamenni, gyereket csinálni, aztán nézni és hallgatni, ahogy kijön a gyerekszobából, kezében csörgő, és egy kurvajó együttest alapít. addig is, itt ez az amiina lemez, és muszáj megjegyeznem még, hogy valaki, esetleg, legyen már olyan jó, és karácsonyi ajándékként rendeljen nekem egy olyan mamuszt a boltukból.


Nincsenek megjegyzések: