arra a szánalmas, és meglehetősen közhelyes következtetésre jutottam, hogy alapvetően azért jó nekem. nevetséges mi? főleg, ha tudnád, hogy mindezt a robinsonnak köszönhetem. utolsó nap volt az oviba', ilyenkor a társadalom hasznos tagjaiként éldegélő családok nem csak az ovisokat adják be depóba, hanem a nagyobbak is; van pl egy család, akinek a legkisebb lányuk jár hozzánk, ilyenkor viszont a másik kettő is, mint a mesékben, hárman vannak, és a legnagyobb már harmadikos; ő olvasta a robinsont, kérték hogy olvassam nekik hangosan, belekezdtünk, és annyira belefeledkeztünk, hogy majdnem péntekig jutottunk csütörtökön. kurvajó az a könyv, maga a nagybetűs romantika. én viszont attól akadtam most épp ki, ahogy a robinson listát csinál arról, hogy mi történt vele - ma már úgy mondaná, nekifogtam blogolni. ezt nézd meg:
'elkezdtem gondolkozni helyzetemről, és elhatároztam, hogy mindent írásban fektetek le. megállapítottam, hogy sorsomban mi a jó és mi a rossz, s feljegyeztem egymással szemben egyiket az egyik, másikat a másik oldalra. ilyenformán:
| ROSSZ | JÓ | |
| hajótörést szenvedtem egy szörnyű lakatlan szigeten, a menekülés minden reménye nélkül. | viszont élek, és nem fulladtam meg, mint hajóstársaim. | |
| arra vagyok ítélve, hogy nyomorultan, az egész világtól elszakítva éljek. | viszont így azoktól is elszakadtam, akiket a halál nem kímélt meg. | |
| számkivetve vagyok az emberi társadalomból. | de mégsem vesztem éhen, és nem kerültem olyan helyre, amely nem nyújt megélhetést. | |
| nincs ruhám, amibe öltözködhetnék. | viszont meleg éghajlat alatt lakom, ahol aligha viselhetném ruháimat, bármennyi is lenne. | |
| védelem nélkül állok, kiszolgáltatva embernek és állatnak. | viszont nincs a szigeten ragadozó, amelytől félhetnék. | |
| nincs senkim, aki segítsen nekem. | viszont a hajóról a legfontosabb dolgokat meg tudtam menteni, s mindez elegendő lesz számomra életem végéig. |
miután így visszanyertem lelkem nyugalmát, és a tengert sem kémleltem folytonosan, vajon feltűnik-e rajta valamilyen hajó: mindennel számot vetve elhatároztam, hogy alkalmazkodom új életemhez, és megkönnyítem, amennyire csak lehet.
vicces nem? nesze neked spanyolviasz. és az a durva, hogy ezt én például nem biztos hogy meg merném csinálni. mármint ezeket a de-ket, meg viszontakat. a rosszakhoz értek, de így leírni egymás mellé az egészet, minden szar mellé odaírni egy de-t, köntörfalazás nélkül, azt nem raknám ki a netre. pedig mindig azt hittem, én kurvára őszinte vagyok itt a blogban, mert azt játszhatom, hogy az is vagyok, aki egyébként nem vagyok. ez tiszta sor; bárki mással eljátszom ezt a listát, szívesen. de nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy miközben sebeimet nyalogatom, mellé írjam ezeket a de-ket, viszontakat. de miért nem? viszont megtehetném. kurva fáradt és kimerült vagyok. viszont holnap csak fél napot dolgozok. az ünnepeket is végigdolgozom, hajtom, rohanom. de legalább idén tényleg, egyetlen egy boltban se voltam karácsonyi vásárlás céljából, és a tömeggel is max az autók között találkoztam biciklizés közben.
apropó biciklizés. lehet valami ebben a robinsonos sziget dologban. arra gondolok, hogy minden olyan gondolatom, amikor bele is gondolok valamibe, amikor 'történnek bennem a dolgok', amikor széltől csípett szemmel az égre nézek, és belezuhannak a hókirálynő jégcsapjai, tehát amikor 'élek', és nem csak úgy vagyok, az akkor van, amikor egyedül vagyok, egyedül pedig akkor vagyok, amikor biciklizek, vagyis utazok; ez másfajta egyedüllét, mint a többi, régen ilyen volt a vonat, mennyit írtam vonaton, te jó isten. rá kéne jönnöm, hogy tudok biciklin is írni.
mivel annyira nem rossz tehát nekem, mint ahogy annyira kellene rossznak lennie, hogy ráfoghassak mindent, sőt, tulajdonképpen jó nekem, igaz annyira nem jó, hogy kielégülten fetrengjek valami kanapén, mint egy római helytartó, szóval mivel ez így van, ahogy van, ezért arra is rájöttem, ez se lesz kevésbé közhelyes, mint az előző, hogy muszáj, a szó mindenféle értelmében, muszáj bölcsebb legyek. mivel valószínűleg úgyse úszom meg úgy a dolgokat, ahogy szeretném, annyira viszont nem sérülök, hogy belehaljak, de így mégis állandóan a gyomrom - lelkem kavarog, hát valamit csinálni kell; és erre a bölcsesség az egyetlen, ami bölcs ötletnek tűnik; igen ám, csakhogy egyrészt egyáltalán nem vagyok bölcs, még annyira se, mint amennyire hiszem magam, másrészt ahhoz hogy bölcsebb legyek, valószínűleg ennél is több szart kell hogy átforgassak magamon, egyetlen egy apró, de kurva fontos különbséggel; közben meg is kellene tanuljak végre csöndbe maradni. úristen, mennyire meg kéne tanuljak csöndben maradni. fogalmam sincs, hogy kell, talán ezért hallgatok ennyi zenét.
ha tegnap radiohead, akkor ma is radiohead, ha tegnap a reckoner, akkor ma a nude.
ez egy korai dolog, és azt hiszem, holnap mesélni is fogok róla. mármint az egészről. egy mixhez készült, ahhoz, amiről holnap azt hiszem mesélni fogok, persze az is lehet hogy nem. micsoda gyönyörűség még el se határozni azt, amit úgyse fogsz megcsinálni, ugye. viszont ez volt az első ilyesmi amit csináltam, ráadásul az annának, ez még kitörölhetetlenül az a korszak, amikor volt értelme az ilyen dolgoknak, azt hittem. lassan kezdek annyira megerősödni, vagy legyengülni, nézőpont kérdése, hogy kiszórhassam magamból ezeket. a végén kurvára disszonáns, azt javítani akartam, de ő kérte hogy hagyjam így, mert neki pont ezért tetszik, hát így maradt, most meg már nem is tudok rajta javítani, meg kedvem sincs rá. ami 'alul' van, az a világ egyik leggyönyörűbb zenéje, a phelan sheppard weaving song-ja, én el se tudom mondani, hogy mennyire szeretem, jellemző hogy képes voltam amerikából megrendeli kicsivel több mint tízezer forintért az amúgy negyvenperces lemezt, hát annyira. egyébként ez is leafos, látod ez a hét ez ilyen. van még egy csomó nevük, ellis island sound, state river wandering, stb. egyszer még írni fogok róluk, lehet, karácsonyi ajándék lesz ez is.
tehát íme:
Weaving Nude by enigmapanda
leszedheted a soundcloudról is, meg innen is, mentés máskénttel.
fáradt vagyok, megváltani magamat, a világot. most jönne a de; de pl abbahagyhatom a blogírást, és álmodhatom azt, hogy biciklizek, és közben blogolok, annak legalább értelme lenne, nem úgy mint ennek. de; de ezt viszont tök egyszerűen abba lehet hagyni.
apropó biciklizés. lehet valami ebben a robinsonos sziget dologban. arra gondolok, hogy minden olyan gondolatom, amikor bele is gondolok valamibe, amikor 'történnek bennem a dolgok', amikor széltől csípett szemmel az égre nézek, és belezuhannak a hókirálynő jégcsapjai, tehát amikor 'élek', és nem csak úgy vagyok, az akkor van, amikor egyedül vagyok, egyedül pedig akkor vagyok, amikor biciklizek, vagyis utazok; ez másfajta egyedüllét, mint a többi, régen ilyen volt a vonat, mennyit írtam vonaton, te jó isten. rá kéne jönnöm, hogy tudok biciklin is írni.
mivel annyira nem rossz tehát nekem, mint ahogy annyira kellene rossznak lennie, hogy ráfoghassak mindent, sőt, tulajdonképpen jó nekem, igaz annyira nem jó, hogy kielégülten fetrengjek valami kanapén, mint egy római helytartó, szóval mivel ez így van, ahogy van, ezért arra is rájöttem, ez se lesz kevésbé közhelyes, mint az előző, hogy muszáj, a szó mindenféle értelmében, muszáj bölcsebb legyek. mivel valószínűleg úgyse úszom meg úgy a dolgokat, ahogy szeretném, annyira viszont nem sérülök, hogy belehaljak, de így mégis állandóan a gyomrom - lelkem kavarog, hát valamit csinálni kell; és erre a bölcsesség az egyetlen, ami bölcs ötletnek tűnik; igen ám, csakhogy egyrészt egyáltalán nem vagyok bölcs, még annyira se, mint amennyire hiszem magam, másrészt ahhoz hogy bölcsebb legyek, valószínűleg ennél is több szart kell hogy átforgassak magamon, egyetlen egy apró, de kurva fontos különbséggel; közben meg is kellene tanuljak végre csöndbe maradni. úristen, mennyire meg kéne tanuljak csöndben maradni. fogalmam sincs, hogy kell, talán ezért hallgatok ennyi zenét.
ha tegnap radiohead, akkor ma is radiohead, ha tegnap a reckoner, akkor ma a nude.
ez egy korai dolog, és azt hiszem, holnap mesélni is fogok róla. mármint az egészről. egy mixhez készült, ahhoz, amiről holnap azt hiszem mesélni fogok, persze az is lehet hogy nem. micsoda gyönyörűség még el se határozni azt, amit úgyse fogsz megcsinálni, ugye. viszont ez volt az első ilyesmi amit csináltam, ráadásul az annának, ez még kitörölhetetlenül az a korszak, amikor volt értelme az ilyen dolgoknak, azt hittem. lassan kezdek annyira megerősödni, vagy legyengülni, nézőpont kérdése, hogy kiszórhassam magamból ezeket. a végén kurvára disszonáns, azt javítani akartam, de ő kérte hogy hagyjam így, mert neki pont ezért tetszik, hát így maradt, most meg már nem is tudok rajta javítani, meg kedvem sincs rá. ami 'alul' van, az a világ egyik leggyönyörűbb zenéje, a phelan sheppard weaving song-ja, én el se tudom mondani, hogy mennyire szeretem, jellemző hogy képes voltam amerikából megrendeli kicsivel több mint tízezer forintért az amúgy negyvenperces lemezt, hát annyira. egyébként ez is leafos, látod ez a hét ez ilyen. van még egy csomó nevük, ellis island sound, state river wandering, stb. egyszer még írni fogok róluk, lehet, karácsonyi ajándék lesz ez is.
tehát íme:
Weaving Nude by enigmapanda
leszedheted a soundcloudról is, meg innen is, mentés máskénttel.
fáradt vagyok, megváltani magamat, a világot. most jönne a de; de pl abbahagyhatom a blogírást, és álmodhatom azt, hogy biciklizek, és közben blogolok, annak legalább értelme lenne, nem úgy mint ennek. de; de ezt viszont tök egyszerűen abba lehet hagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése