2010. december 20., hétfő

susumu yokota - kaleidoscope

fut, rohan. ma egyébként jó nap volt, a jó napoknak azzal a pofátlan sebességével, amitől olyan gyorsan eltelnek, hogy az ember nem is tudja hogy jó napja van, csak amikor már vége. fut rohan. fáj a fejem. észre se veszem, és vége ennek a bejegyzésnek is.

milyen gyönyörűség van abban, hogy teljes erővel küzdesz, és veszítesz, mondja tamás. ő mondta azt is, hogy 'haza kell mennem, mert nem tudok aludni ebben az iszonyú csillagfényben'. holnap tamás napja lesz.

ha már tegnap loaf, ma akkor leaf, azaz susumu yokota, egyik örökös nagy kedvencem. az új lemeze még októberben - novemberben jelent meg, és én ezt is nagyon megszerettem, ahogy a többit, bár ez most a lo-nál jelenik meg, de ez ne zavarjon, mint ahogy az se, hogy erről is írtak még annó az urbansoundsék. szép, falakon keresztül szerelmeskedő zene ez is, nem csak japán miatt, de nekem yokotáról mindig mijazaki jelenetek jutnak eszembe, kodamák kerregnek, apró pormanók rohangálnak az ereszekben, és repülünk, természetesen repülünk.



Nincsenek megjegyzések: