true love will find you in the end

én végül is megértem Pistát,
hogy verse csapnivaló.
ki-fenének is volna kedve
leszállni oly pokolkörökbe
ahol jó vers bányászható.
(nemes nagy ágnes)

bocsássatok meg nekem, hogy nem jók a bejegyzéseim. magamnak írom ezt; mintha lehetne mit (megbocsájtani), és mintha változna valami (attól ha jók lennének). ki fenének van kedve leszállni a poklokra? száll a halál, löknek. sújtólég, bányarigó, fütyül fölöttem az idő, szőrös patás ördögök jönnek mikulásra. nem engedhetem meg magamnak, hogy berobbanjak. pedig csak egy két mondat, egy két belegondolás, igen, fütyül ez a kurva rigó, és máris robbannék a picsába, igen, így csúnyán, darabokban, meg minden. úristen hányszor, és hányszor. nagyon fáradt vagyok. nem vagyok jó bányásza kis lelkemnek; nincs kedvem alászállni sehova. kis panellakásról álmodom, jó szigeteléssel, de mégis jó szellőzéssel, az olyanban fel se lehet robbanni, hiába ereszt a gáz, szivárog a baj, és úgyis mindig meggyújtasz, felgyújtasz valamit.

szóval ha lehetne, maradnék valahol itt fent, felszínesen, bocsássatok meg nekem, ti mártonok, akiknek darabjait szétszórta már a szívem. az én szívem! lófasz!

az én szívem jó mély bánya
kincsét nincs is aki megtalálja
kőről kőre, szóról szóra kibányássza
de bánja kánya, aki van, az úgyis kivárja

salala, ez is szar.
mi lesz azokkal a szavakkal, amiket kitörlök?

régen a papíron ott maradt a nyoma; meg az előzőn; volt ilyen colombo rész, ahol úgy jött rá az öreg hogy ki a gyilkos, hogy ott volt a notesz következő papírján az írás maradéka; de mi lesz azokkal amik itt tűnnek el?

kurvára szeretnék még mindig, még mindig olyan világban élni, ami nem ez; vagyis ahol mindennek van jelentése, istene, mágiája, reménye, tehát talán éppen mint ez. ahol a ki nem mondott, kitörölt szavak is eljutnak valahova, ahol csinálnak valamit; és ez ne legyen ilyen féltizenegyes, mindjárt aludni kell szerű baromság.

épp ezért a szerelemről danolok most nektek! egyből körém gyűlnek a felkiáltójelek! mert ez a dal, ez bazdmeg egy ígéret! asszondja: az igazi szerelem a végén majd megtalál! meg a fenét, mi? hallgass inkább zenét!

például ez az eredeti. megjegyzem ez a klip zseniális.
aztán nekem ez a kedvencem, és tőlük egyébként az egész lemez (most más szót kéne keressek, de csak azért se, fordulj el, csúnya lesz) kibaszott jó. képzeld, ha az előző sorban lévő linkre kattintasz, le tudod szedni, nahát. nem gúnyolódok, esküszöm. bocsássatok meg nekem, blogolvasó mártonok, hogy a humorom is szar, s bizony a stílusom se vagány, hiába hangolom gunyorosra. ez a headless heroes lemez viszont tényleg kurvajó, azt kell róla tudni hogy feldolgozásokat tartalmaz csak, és alela diane énekel benne jól. jon hopkins is csinált hozzá remixet, amit le lehetett tölteni tökre ingyen, csakhogy a dolgok elmúlnak, de csak múlnának, ha én nem osztanám meg itt most megint, jól. és leo abrahams gitározik benne, akire szintén jól lehet háton fekve várni hogy a plafon közelebb jöjjön - vagy, ha a hegy nem megy mohamedhez alapon, háton fekve a plafon felé közeledni.
aztán itt egy kedves feldolgozás, a klip baromi aranyos, biztos a csávó is, leafos egyébként.
aztán a beck is megcsinálta, mert a beck majdnem mindent megcsinál, vagy felcsinál, nem is értem miért írok ilyeneket, pedig csípem, el kell ismerjem, jó fickó.
aztán itt egy részeges feldolgozás, bizonyítva hogy nem kell mindent annyira komolyan venni.
aztán itt a wilco is, öregfiú, őt is csípem, a klipben művészet is van, meg minden.
aztán van egy olyan feldolgozása is, az értelmes nevű huszonkilenc megakör szellemétől, amit valószínűleg az ufók játszhatnak mintegy vigasztalásul azoknak, akiket épp elrabolnak. ezt ezen az albumon találod meg.
aztán, aztán, mindig csak aztán, tán az is aztán, ez szar, de aztán csakazért is aztánozni fogok.
viszont, van még egy cowboycsizmás, szőrén ült lovas, bagót rágcsáló, marlborló hegyes feldolgozása is, ebben mit ad isten, egy nagy kedvencem, a cibelle énekel, természetesen jól. az egész album ez esetben is jó, amennyiben ez tetszik, vedd úgy hogy az egész tetszik, és töltsd le gyorsan.
aztán van egy szemüveges, könyvmoly külsejű kaszanova által feljátszott verzió is, ezt, dettó mint a klipben, félig kigombolt ingben tudom elképzelni, ahogy énekli asszonya ágyán egy esős reggelen, és az utolsó the end szónál professzorosan kinéz a szemüvege mellől, mire a hölgy már végképp nem bír magával, és leteperi, szemüvegestül, gitárostul, ingestül.
aztán van egy bohókás, pasis - csajos, divatos megoldása is, (erre mondja azt a nagyokos zenegép hogy indie!) vetítős klippel, amitől én speciel ideges leszek, ellenben lehet hogy egy értelmesebb génállományú álomlány az asztalon táncolna rá.
aztán van egy depressziós, kvázi temetési menet feldolgozása is, amit azt hiszem akkor kell játszani, énekelni, hallgatni, amikor épp magunk se hisszük el amit játszunk, éneklünk, hallgatunk. ellenben nagyon szép, mint ahogy minden bizonnyal az album is.
aztán a spiritualized is szokta játszani a koncertjein, szépen és jól, valószínű öngyújtók, meg egymásba borulás a vége, bizony.
aztán az utolsó aztán, a sonic boom másik neve, a spectrum is említésre méltó, főleg akkor, hogy ha annyira betépünk, hogy alig látunk valamit, lassan mozgunk, mint a macik a téli álom után, és folyamatosan fellökdössük az embereket, miközben mi azt hisszük, épp a wcre megyünk ki, pedig már ott vagyunk az aluljáróba. ehhez hasonló helyzetekre kitűnő zenei választás lehet.

keretes szerkezet következik: vajon milyen zene illik a poklokra való leszállás helyzetéhez? azt elfelejtettem bejelenteni hogy a keret egyben költői kérdés is. bocsássatok meg nekem (mártonok!) hogy panelház maradok, úgy felejtett csap, csak csöpögök, nálam most a csapból is az folyik hogy

'cause the true love is searching too /how can it recognize you / unless you step out into the light, the liiiiiiiiiiiiighhhht'

épp ezért most leoltom a villanyt.