tudósítás facebookról; az milyen hogy dec 24-én délután négykor derül ki, hogy a kulcsod a mögött a zárt ajtó mögött van, amihez az egyetlen kulcs annál van, aki már a buszon ül győrbe? kérdeztem négykor.
az olyan, hogy ott ülök nagy vígan a buborékba, sári elment, elbúcsúztunk, lezárok, eszegetem a kis meggyes rétesemet, röhögök azon a két vevőn, aki még ilyenkor jön lóhalálba vásárolni hogy ezek de bénák, mit csináltak eddig, aztán anyámmal lebeszélek mindent telefonon, bent ott figyel az ötvenkilós fa, amit direkt azért cipeltem el a deáktól hazáig, hogy anyu meghatódjon hogy micsoda hangulat van, meg minden, erre állok az ajtó előtt, és akkor jövök rá, hogy a facipelés miatt összesároztam a kabátomat, és ezért kiraktam a konvektor elé, hogy megszáradjon, viszont a kulcs is benne volt. egy száll pulóverbe jöttem át, gondoltam ki nem szarja le, csak tíz méter...ha nem lenne karácsony, szentségelnék. ezt hívják kreatívan eltöltött időnek; most aztán stoppolni ki győrbe, vagy szenvedni a kalauzokkal, buszsofőrökkel, telefonálni, szívni, káromkodni, ideg betegeskedni, így legalább megvan az ünnepi hangulat. vagy leszarni az egészet, és karácsonyozni kint az utcán, a gyerekeknek úgyis olyan meséket olvastunk, amikben az van hogy áll a fa a kerek erdő közepén, az angyalkák jönnek feldíszítik, az állatok meg körülállják, azt itt a karácsony. lehet nem is kell lakás a karácsonyhoz, a para az hogy innen a kerek erdő is kb annyira van mint győr...
az olyan, hogy ott ülök nagy vígan a buborékba, sári elment, elbúcsúztunk, lezárok, eszegetem a kis meggyes rétesemet, röhögök azon a két vevőn, aki még ilyenkor jön lóhalálba vásárolni hogy ezek de bénák, mit csináltak eddig, aztán anyámmal lebeszélek mindent telefonon, bent ott figyel az ötvenkilós fa, amit direkt azért cipeltem el a deáktól hazáig, hogy anyu meghatódjon hogy micsoda hangulat van, meg minden, erre állok az ajtó előtt, és akkor jövök rá, hogy a facipelés miatt összesároztam a kabátomat, és ezért kiraktam a konvektor elé, hogy megszáradjon, viszont a kulcs is benne volt. egy száll pulóverbe jöttem át, gondoltam ki nem szarja le, csak tíz méter...ha nem lenne karácsony, szentségelnék. ezt hívják kreatívan eltöltött időnek; most aztán stoppolni ki győrbe, vagy szenvedni a kalauzokkal, buszsofőrökkel, telefonálni, szívni, káromkodni, ideg betegeskedni, így legalább megvan az ünnepi hangulat. vagy leszarni az egészet, és karácsonyozni kint az utcán, a gyerekeknek úgyis olyan meséket olvastunk, amikben az van hogy áll a fa a kerek erdő közepén, az angyalkák jönnek feldíszítik, az állatok meg körülállják, azt itt a karácsony. lehet nem is kell lakás a karácsonyhoz, a para az hogy innen a kerek erdő is kb annyira van mint győr...
laptop van, net van, karácsony van, kulcs, lakás nincs.
tanácsolják hogy hívjak profi betörőt, és osztozzak meg a hasznon, vagy nonstop autónyitó cég is van, vagy menjek le a vilihez gödöllőre, tényleg már csak az hiányzik.
közbe a sári leszáll a buszról, a visszafelé menőt nem éri el, tehát leadja a mávnál a mozdonyvezetőnek, én ülök a boltba, elvileg annyira nincs gáz, mert hogy a boltban van fűtés, meg áram, viszont az kezd megint vicces lenni, hogy közben a vonat hétre ér pestre, cserébe viszont ki kell menni úgy a délibe, hogy se kabátom, se bkv jegyem, se pénztárcám, se pénzem... most nem azért, de az is izgi lehet, aki ilyenkor bejglit gyúr, de ez se rossz sport, amit én csinálok. akárhogy is, a buborék még szent délután is nyitva volt, jöhettek volna a vásárlók önözne, akinek lakáskulcsa van, annak tíz százalék kedvezmény.
de csak egy család jön, kérdezik hogy hogy nyitva vagyok, mondom nekik, nincs kulcsom, lehet itt karácsonyozok, szóval ráérnek, nyugodtan válogathatnak, erre megígérik hogy visszajönnek, oké, minden vevő ezt mondja. aztán kiderül hogy háromtól nem jár a metró se, pedig írtam volna könyörgő költeményt az ellenőröknek, a metróig meg lefutok valahogy, ráadásul közben felajánlják hogy menjek el a marcellékhez, ahol kapnék kardigánt, meg mindent, de oda is csak metróval tudnék eljutni, és akkor meg már inkább a déli, mert annyira nem írok jó verseket, hogy mindegyik vonalra odavissza retúrként elfogadják. viszont így metró nincs, erre felajánlanak egy biciklit. ahhoz képest hogy elvileg mekkora bajba vagyok, elképesztő az egész, aztán még elképesztőbb lesz, kedden láttam egy színdarabot, amiben várkonyi eszter is játszott, ráköszöntem, bejelöltem, erre ír, hogy ott lakik a délinél, autója is van, szívesen elmegy a kulcsért. megbeszéljük hogy inkább idejön értem a kálvinra, és együtt megyünk a délibe, aztán amikor ideér, kiderül hogy nem vezetett még sokat, például nem bírjuk kiszedni a suzuki kormányzárát, vagy tíz percig vesződünk vele, pedig nem tűnik bonyolultnak, csak el kell forgatni a kormányt, meg a kulcsot. aztán csak sikerül, vissza a délibe, ott megtanulunk tolatni, majd beparkolni, ez is sikerül, közben a vonat és anyámék is megérkeznek, a mozdonyvezető egy színésznőt is talál a peronon, boldog karácsonyt, ide a kulcsot. aztán anyuékkal haza, majd és kezdődhet a karácsony. mindenesetre ha lesz gyerekem, meg kell tanítanom, mit csináljon ha izgi karácsonyt akar magának.
de az ajtók mindig becsukódnak, és most itt ülök megint egyedül, mint tavaly, igen mint tavaly, és csöndes az éj. sokat jár a tavalyi karácsony az eszembe; jövőre meg az idei fog, ezt nem hiszem hogy el lehet felejteni. és akkor zene.
két évvel ezelőtt még ilyen volt a karácsony.
jövőre ne legyen ilyen:
egész évben megvolt az esély, hogy ma ne ezt hallgassam; bezárulnak az ajtók tőle, végig megy a láncon, és megkeresi bennem a kiégett pontokat, mint valami karácsonyi égőn. egész évben amikor ezt hallgattam, arra gondoltam, hogy vajon mi lesz karácsonykor; az esély megvolt hogy ne ez legyen. majd jövőre!
tulajdonképpen minden este szent.
tanácsolják hogy hívjak profi betörőt, és osztozzak meg a hasznon, vagy nonstop autónyitó cég is van, vagy menjek le a vilihez gödöllőre, tényleg már csak az hiányzik.
közbe a sári leszáll a buszról, a visszafelé menőt nem éri el, tehát leadja a mávnál a mozdonyvezetőnek, én ülök a boltba, elvileg annyira nincs gáz, mert hogy a boltban van fűtés, meg áram, viszont az kezd megint vicces lenni, hogy közben a vonat hétre ér pestre, cserébe viszont ki kell menni úgy a délibe, hogy se kabátom, se bkv jegyem, se pénztárcám, se pénzem... most nem azért, de az is izgi lehet, aki ilyenkor bejglit gyúr, de ez se rossz sport, amit én csinálok. akárhogy is, a buborék még szent délután is nyitva volt, jöhettek volna a vásárlók önözne, akinek lakáskulcsa van, annak tíz százalék kedvezmény.
de csak egy család jön, kérdezik hogy hogy nyitva vagyok, mondom nekik, nincs kulcsom, lehet itt karácsonyozok, szóval ráérnek, nyugodtan válogathatnak, erre megígérik hogy visszajönnek, oké, minden vevő ezt mondja. aztán kiderül hogy háromtól nem jár a metró se, pedig írtam volna könyörgő költeményt az ellenőröknek, a metróig meg lefutok valahogy, ráadásul közben felajánlják hogy menjek el a marcellékhez, ahol kapnék kardigánt, meg mindent, de oda is csak metróval tudnék eljutni, és akkor meg már inkább a déli, mert annyira nem írok jó verseket, hogy mindegyik vonalra odavissza retúrként elfogadják. viszont így metró nincs, erre felajánlanak egy biciklit. ahhoz képest hogy elvileg mekkora bajba vagyok, elképesztő az egész, aztán még elképesztőbb lesz, kedden láttam egy színdarabot, amiben várkonyi eszter is játszott, ráköszöntem, bejelöltem, erre ír, hogy ott lakik a délinél, autója is van, szívesen elmegy a kulcsért. megbeszéljük hogy inkább idejön értem a kálvinra, és együtt megyünk a délibe, aztán amikor ideér, kiderül hogy nem vezetett még sokat, például nem bírjuk kiszedni a suzuki kormányzárát, vagy tíz percig vesződünk vele, pedig nem tűnik bonyolultnak, csak el kell forgatni a kormányt, meg a kulcsot. aztán csak sikerül, vissza a délibe, ott megtanulunk tolatni, majd beparkolni, ez is sikerül, közben a vonat és anyámék is megérkeznek, a mozdonyvezető egy színésznőt is talál a peronon, boldog karácsonyt, ide a kulcsot. aztán anyuékkal haza, majd és kezdődhet a karácsony. mindenesetre ha lesz gyerekem, meg kell tanítanom, mit csináljon ha izgi karácsonyt akar magának.
de az ajtók mindig becsukódnak, és most itt ülök megint egyedül, mint tavaly, igen mint tavaly, és csöndes az éj. sokat jár a tavalyi karácsony az eszembe; jövőre meg az idei fog, ezt nem hiszem hogy el lehet felejteni. és akkor zene.
két évvel ezelőtt még ilyen volt a karácsony.
jövőre ne legyen ilyen:
tulajdonképpen minden este szent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése