2010. május 30., vasárnap

05.30

elég brutális beszélgetésen vagyok túl az imrével. a konyhában történt, nem nagyon tudok beszélni róla. minden amit leírtam volna, az nagyjából az asztalra került, így most nincs túlságosan mit mondanom. egy nap még, és aztán jöhet a csönd, alig várom. azt mondta az imre, hogy nem az a szerepe, hogy felmentsen engem ott, ahol én egyébként felmentem magam; jogos. borzasztó, hogy mennyi minden máshogy lenne, ha kívülről látnám magam. van valami a valóságshowokban, bár egész máshogy, mint ahogy ott használják.
ma egyébként sokat esett, és sokat aludtam. tökéletesen csupaszra megborotválkoztam. szeánszok, ceremóniák egy olyan intézménynek, ami folyamatosan felment egy idő után; vagyis magamnak. dolgok amiket megtöltök jelentésekkel, mint az üres poharakat. például az esőt. a telefonkijelzőt.
ha mindig azt hiszed, amit mindig is hittél, mindig az leszel, aki mindig is voltál.
mondatok az élet szakácskönyvéből, egyszerű ez. végy ennyit, tegyél hozzá ezt, csináld azt, és ez lesz. ne írj blogot, aludj sokat, szeresd azt akit érdemes, egyél egészséges kajákat, és ne vegyél túl komolyan semmit. aztán persze edd meg amit főztél.
olyan vicces hogy holnap hétfő lesz. miért van szükségünk hétfőkre?

Daylight Goodbye from Message To Bears on Vimeo.

Nincsenek megjegyzések: