és akkor a jó hír; le tudod szedni az új grailst, a harmadik szám olyan mint egy álom. a rossz az, hogy valami elképesztően szarul szól, elvileg ez bakelitről van, de valami nagyon analfabéta volt aki felvette, remélem valahol hozzáférhető lesz ez jobb minőségben is.
kezd körvonalazódni a dolgok vége. valahonnan rohadt messziről elindult felém a nyugalom is, vastag csöndeken utazik, ezért nagyon lassan jön, remélem itt leszek még, és megtalál.
unom a viharokat, megteltem az esővel, unom a szavakat, megteltem ürességgel.
de jó így.
azt hiszem az embert leginkább mégsem az nyugtalanítja, hogy mi volt, hanem az, hogy nem tudja hogy mi lesz; és éppen ezért, mert nem tudja hogy mi lesz, tűnik olyan elképesztőnek az, ami volt. hanem ez a gyötrődés nálam legalábbis egy idő után belenyugszik, máshogy szóval, ekkor feladja. mindig a reményik vers jut róla eszembe, a kegyelem. ostromolta e az eget az akarásom? leszarom. nincs kegyelem? felőlem. viszkető vállvonogatás minden.
lassan vége a májusnak; vége ennek a napi írogatásnak is. nem hittem volna hogy van értelme; és nincs is. annyi mindenképpen, hogy olyan undor fogott el ettől a blogtól, attól ahogy írok, így saját magam ezen részétől is, hogy jobban meg fogom talán becsülni ezt; és panaszkodni most egy jó darabig azt hiszem nem fogok tudni. elfogyott a fejadag.
a harmadik grails számra filmet kellene forgatni.
lassan vége ennek a huszonhetedik évnek is, a számmisztikáról meg annyit hogy fel én nem szabadultam, úton meg pont most vagyok a legkevésbé, de annyi baj legyen.
fogalmam sincs hogy puhuljak meg, annyit állok a gyerekek között, keményen, és hidegen mint egy felnőtt. a grails harmadik számára például felpuhulok, de széthullok darabokra. az egész világ széthullik körülöttem darabokra, a filmekben a szerelmesek ilyenkor mondják azt, hogy de legalább te itt vagy nekem. fehér a bőrük, vörös a szájuk, és oldalról mutatják őket, ellenfényben, hogy szebbek legyenek. a filmekben is rengeteg ember dolgozik egy jeleneten; hallgasd meg a grails harmadik számát, és csináld meg rá a filmed. aztán ne most, majd jóval később nézd meg.
kezd körvonalazódni a dolgok vége. valahonnan rohadt messziről elindult felém a nyugalom is, vastag csöndeken utazik, ezért nagyon lassan jön, remélem itt leszek még, és megtalál.
unom a viharokat, megteltem az esővel, unom a szavakat, megteltem ürességgel.
de jó így.
azt hiszem az embert leginkább mégsem az nyugtalanítja, hogy mi volt, hanem az, hogy nem tudja hogy mi lesz; és éppen ezért, mert nem tudja hogy mi lesz, tűnik olyan elképesztőnek az, ami volt. hanem ez a gyötrődés nálam legalábbis egy idő után belenyugszik, máshogy szóval, ekkor feladja. mindig a reményik vers jut róla eszembe, a kegyelem. ostromolta e az eget az akarásom? leszarom. nincs kegyelem? felőlem. viszkető vállvonogatás minden.
lassan vége a májusnak; vége ennek a napi írogatásnak is. nem hittem volna hogy van értelme; és nincs is. annyi mindenképpen, hogy olyan undor fogott el ettől a blogtól, attól ahogy írok, így saját magam ezen részétől is, hogy jobban meg fogom talán becsülni ezt; és panaszkodni most egy jó darabig azt hiszem nem fogok tudni. elfogyott a fejadag.
a harmadik grails számra filmet kellene forgatni.
lassan vége ennek a huszonhetedik évnek is, a számmisztikáról meg annyit hogy fel én nem szabadultam, úton meg pont most vagyok a legkevésbé, de annyi baj legyen.
fogalmam sincs hogy puhuljak meg, annyit állok a gyerekek között, keményen, és hidegen mint egy felnőtt. a grails harmadik számára például felpuhulok, de széthullok darabokra. az egész világ széthullik körülöttem darabokra, a filmekben a szerelmesek ilyenkor mondják azt, hogy de legalább te itt vagy nekem. fehér a bőrük, vörös a szájuk, és oldalról mutatják őket, ellenfényben, hogy szebbek legyenek. a filmekben is rengeteg ember dolgozik egy jeleneten; hallgasd meg a grails harmadik számát, és csináld meg rá a filmed. aztán ne most, majd jóval később nézd meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése