bocs, blog, hogy éltem, és nem írtam, ne félj, szégyelltem is magam. ha élek, nem írok, bocs, de nem érek rá; és esélyes, hogy lesz ez még így se, helyesebben fordítva, ezért kedvesebb kéne legyek veled; de én már csak azzal leszek kedves, ami van. ami nincs, volt, vagy lesz, az kapja be, bocs, hogy ezt mondom blog, bocs. régen voltál te már a Kedves Blogom, meg a Naplóm, meg istentudja, volt idő, amikor udvaroltam neked, ma már mindegy, látod, így változnak az idők, bocs.
egyébként, tudod, te aztán biztosan tudod, hogy lehetne rosszabb.
egyébként, tudod, te aztán biztosan tudod, hogy lehetne rosszabb.
elmondom mi történt, blog, figyelj:
március tizenötödikén egyetlen egy igazán nemzeti dolgot hallottam, az pedig a kagyló utca lépcsői fölött lévő madárcsicsergés volt. tiszta magyar dallam, fel fel vitézek, meg minden, kissé kicifrázva. volt még pár dobogós helyezés, egy kisfiú például:
- anyu vegyél nekem fagyit, megérdemlem!
március tizenötödikén egyetlen egy igazán nemzeti dolgot hallottam, az pedig a kagyló utca lépcsői fölött lévő madárcsicsergés volt. tiszta magyar dallam, fel fel vitézek, meg minden, kissé kicifrázva. volt még pár dobogós helyezés, egy kisfiú például:
- anyu vegyél nekem fagyit, megérdemlem!
- miért érdemelnéd meg?
- hát mert magyar vagyok, nem?!
meg a várba egy néni épp szidott valakit, és szép érthetően, ezt a mondatszerkezetet ejtette ki a száján:
(...) ők mind a post komunista rendszer csökevényei voltak, akik aberrált nemzeti görccsel fújták magukra a szegfűk szagát (...) jelentsen bármit is ez.
- hát mert magyar vagyok, nem?!
meg a várba egy néni épp szidott valakit, és szép érthetően, ezt a mondatszerkezetet ejtette ki a száján:
(...) ők mind a post komunista rendszer csökevényei voltak, akik aberrált nemzeti görccsel fújták magukra a szegfűk szagát (...) jelentsen bármit is ez.
a nagyi palacsintázójában egyébként egyre kevesebb meggyet adnak, ezzel is emlékeztetnek a dolgok lassú elmúlására.
tegnap pedig anyámékkal voltunk egész nap, és arra a döbbenetes felismerésre jutottam, hogy ha újrakezdhetném, akkor egészen meg is szerethetném akár az életemet. most már persze minek, úgy belejöttem a sors utálásba, de legközelebb, ha szamszara, meg minden, akkor szólj rám, blog (!), szólj rám, hogy időben elkezdjem szeretni a sorsomat. már csak azért, mert később nehezebb lesz.
egyzene születésnap volt tegnap, mindenki legcikibb kedvenceivel, ami az én ötletem volt, és ahhoz képest én tudtam a legkevésbé írni róla, pedig azt hittem hogy majd hú, meg ha. képzeld, blog, scooterről írtam, pedig nem is szerettem igazán soha, enigmáról meg nem mertem, mert nem mertem beismerni magamnak (se) hogy ciki; és justin tiberlakeről is írtam, ami duplán ciki, nagyon ciki, hogy ennél cikibbet nem tudtam kipréselni magamból. azt hittem, a ciki dolgaim kreatívabbak egy fokkal; de miért hittem ezt? blog idefigyelj, mond már meg nekem, mikor lettem én ilyen végérvényesen, és korlátoltan hiú?
egyzene születésnap volt tegnap, mindenki legcikibb kedvenceivel, ami az én ötletem volt, és ahhoz képest én tudtam a legkevésbé írni róla, pedig azt hittem hogy majd hú, meg ha. képzeld, blog, scooterről írtam, pedig nem is szerettem igazán soha, enigmáról meg nem mertem, mert nem mertem beismerni magamnak (se) hogy ciki; és justin tiberlakeről is írtam, ami duplán ciki, nagyon ciki, hogy ennél cikibbet nem tudtam kipréselni magamból. azt hittem, a ciki dolgaim kreatívabbak egy fokkal; de miért hittem ezt? blog idefigyelj, mond már meg nekem, mikor lettem én ilyen végérvényesen, és korlátoltan hiú?
bassza meg, a te kezed is benne van a dologban, mi?
és figyelj már, blog, basszad meg, hogy egy kicsit káromkodjak is itt neked, mióta van bennem ilyen görcsös akarás? már a ciki dolgaimat is elfelejtem basszus? mi lesz így belőlem blog? és te mi a szarért nem válaszolsz és nem írsz nekem soha semmit, amikor én ennyit foglalkozok veled?
(akik visszaírnak, azokkal nem tudok levelezni, mert nem írok vissza, akik nem írnak vissza, azoknak írok, mert nem bírom elviselni, hogy nem írnak vissza; kis hülye rendszer ez, múlatjuk vele az időt, néha meg élünk közbe, ha épp eszünkbe jut)
ma pedig az állatkertben arra a következtetésre jutottam, hogy sok bölcs embert ismertem életem során, de egyik se akkora mester, mint a lajhárok az üvegházban. nincs mese, a filozófia valahol ott áll meg, és bármi, ami azon túl van, hogy egy lajhár lóg csapzottan és büdösen a falról, és halálra simogatja, meg cukizza mindenki, miközben ő szó szerint és átvitt értelmében szarik az egészre; bármi ami ezen túl van, az csak felesleges bonyolítása a dolgoknak.
erről jut eszembe, évek után újra voltam egy mérő órán, a transz logikáról tartott előadást, ami persze mindenről szólt, csak épp a transzlogikáról nem, cserébe egyrészt be kell ismerjem, hogy annyira nem hülyült meg, mint ahogy emlékeztem, másrészt idézte ő is ezt az einsteini szöveget, miszerint a dolgokat pont annyira kell leegyszerűsíteni, amennyire lehetséges, de persze egy picit sem jobban. lásd lajhár.
nincs más, blog, és nem is lesz, lógni kell valahonnan, valahová, és közben idióta embereknek kellene simogatni minket, akik még fizettek is ezért. ennyi, és ne hogy azt hidd, hogy ez kevés, mert még ennyi sincs, ha onnét nézzük, ahol most ülök, és írok, neked, baszki.
(akik visszaírnak, azokkal nem tudok levelezni, mert nem írok vissza, akik nem írnak vissza, azoknak írok, mert nem bírom elviselni, hogy nem írnak vissza; kis hülye rendszer ez, múlatjuk vele az időt, néha meg élünk közbe, ha épp eszünkbe jut)
ma pedig az állatkertben arra a következtetésre jutottam, hogy sok bölcs embert ismertem életem során, de egyik se akkora mester, mint a lajhárok az üvegházban. nincs mese, a filozófia valahol ott áll meg, és bármi, ami azon túl van, hogy egy lajhár lóg csapzottan és büdösen a falról, és halálra simogatja, meg cukizza mindenki, miközben ő szó szerint és átvitt értelmében szarik az egészre; bármi ami ezen túl van, az csak felesleges bonyolítása a dolgoknak.
erről jut eszembe, évek után újra voltam egy mérő órán, a transz logikáról tartott előadást, ami persze mindenről szólt, csak épp a transzlogikáról nem, cserébe egyrészt be kell ismerjem, hogy annyira nem hülyült meg, mint ahogy emlékeztem, másrészt idézte ő is ezt az einsteini szöveget, miszerint a dolgokat pont annyira kell leegyszerűsíteni, amennyire lehetséges, de persze egy picit sem jobban. lásd lajhár.
nincs más, blog, és nem is lesz, lógni kell valahonnan, valahová, és közben idióta embereknek kellene simogatni minket, akik még fizettek is ezért. ennyi, és ne hogy azt hidd, hogy ez kevés, mert még ennyi sincs, ha onnét nézzük, ahol most ülök, és írok, neked, baszki.
bocs, hogy bunkó vagyok.
kókusztejet raktam az előbb a kávémba, és ez is az, ami nem kevés, még ha nincs is már belőle több; neharagudj már, hogy ennyit csesztetlek ma, de miért nem szóltál hamarabb, hogy a kókuszos kávénak olyan illata van, mint a lányok combján a szerelemnek? most már egyébként mindegy. erről viszont az jut eszembe, és ezzel búcsúzom, megint el, napokra, holdakra, élni, ülni, állni, állig gombolni amit csak itt tudok levetkőzni.
kaptam egy ilyet, ezt figyeld:
hogy jön ez a kókuszhoz, na, tudod már?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése