2012. március 20., kedd

444

ma boldog voltam megint. trendi kifejezés jön: wtf? (vatdöfak?) rám jellemző pontos olvasással erről sokáig azt hittem hogy a wwf valami alvállalata; nem is értettem hogy mit keres az adott szövegkörnyezetekben a természetvédelem. 
szóval: boldog voltam, igen, én, watafak, és még további átlagos és giccses dolgok is voltak ezzel párhuzamban: egy darab baromi gyorsan menő távirányítós autó - 37 km/h a max-ja, ne tudd meg milyen ezzel nekimenni a járdaszegélynek -, egy darab margitsziget, a hozzá tartozó délutáni jóidő tömeggel, és egy darab kisdávid. vasárnapi apukának éreztem magam, az az igazság, aki kijön a fiával autókázni: némi bölcs jótanács, és rosszalló pillantás, amikor nekivezeti az autót a néninek, két gombóc fagyi (részemről csokis meggyes rétes, ááh), és titkolt büszkeség, amikor kétszázzal befarol egy csomó ember lába elé, azok meg szívinfarktust kapnak; hát ennyi a boldogság.
cserébe ezt nézzétek meg.

Nincsenek megjegyzések: