2012. március 14., szerda

11854

ez a nap eséllyel pályázhat az év legszarabb napja kategóriába, majd kiderül, hogy megnyeri e.
izgalmas kérdés, addig is olvassunk egy kis fodor ákost, a régi idők emlékére:

valamit elfelejtünk,
elmulasztunk valamit,
elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk.
és ez a majdnem-semmi attól fogva
jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak
mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka
csendjében egy padlóreccsenés.

ez a padlóreccsenés most nekem nagyon. a jövőm, mindenem ami van, néha ugyanígy felém hatalmasodik, mint az éjszaka duruzsolásában a konvektor pattanása, amikor elkezd fázni. idegen, fémes hangja van, és tudom hogy meg fogom szokni. mindent meg lehet szokni, ezt sose szokom meg.

vágjunk huszárt. azt tudtad hogy a brazilok úgy mondják azt hogy menj a fenébe, hogy fürödj meg? mert hogy brazilok alapból utálták a portugálokat, akik viszont állítólag még mindig nagyon hadilábon állnak a higiéniával, ellentétben a brazilokkal, akik úgymond tisztaságmániások. ezért állandóan fürödni küldték a portugálokat, ha találkoztak velük, és ebből jött az a mai napig használatos 'szleng', hogy a menj a búsba az fürödj meg.

most egy csomó ilyen sztorim van. ma reggel nyolctól háromig ültem egy kórházfolyosón, és egy olyan vizsgálatra vártam, ami aztán öt percig tartott. ha nincsenek ilyen történetek, nem úszom meg.
most úgy érzem semmit nem úszok meg, kurva nagy hullám, meg minden, és én levegőt venni is fáradt meg talán patetikus vagyok.

Nincsenek megjegyzések: