5

nincs gipsz, pedig az szexi, helyette van egy torz nyúlvány, ami fáj, és nem mozdul. elvileg mozgatom, a gondolat megvan, az agyam kiadja a parancsot, érzem is, ahogy mozdul valami, de mégsem mozdul, elképesztő, nem tudok napirendre térni fölötte.
viszont pont úgy merevedett meg, hogy oda bújhat hozzá a kávésbögre.

vicces, hogy ha egy ilyen aránylag kicsi csapástól ennyire hűtlen lesz az emberhez a saját teste, akkor mit várhatunk a másik embertől? hát még a testétől.

mindent elfelejtek, szétesek, hogy mást ne mondjak millió apró darabra, a pólómon a hőlégballonok felszálltak már, itt repkednek rajtam, mégsem visznek magukkal.

nem is én vagyok ez már.
akárki is, de itt ez a zene, és repülök, basszameg, repülök.

repülök. ülök. basszameg.

ha olyan öreg leszek, amit a hiúságom szeretne, akkor egyszer majd összeszámolom az összes csúnya szót ebben a blogban, annyi almát veszek majd, amennyit találtam, és elosztogatom a blaha lujza téren, egy kurvanagy panda jelmezben. vagy megzabálom az egészet, és bevisznek gyomormosásra, szintén egy kurvanagy panda jelmezben.