25

egyébként elolvastam a pusztai farkast és bár az emberundoromra még inkább rátett egy lapáttal, de a világot nem igazán változtatta meg, viszont még így is a fontos könyveim között fogom számon tartani. egyre inkább úgy tűnik, hogy az, hogy melyik a jobb - fontosabb? - könyv, a demian vagy a pusztai farkas, az attól függ hogy melyiket olvasod el hamarabb.
és az a kellemetlen sejtésem is kezd erősödni, hogy a konyhapszichológia, cipeld fel bár irodalmi - és ez esetben néhol kétségkívül irodalmi, nem holmi hatásvadász giccs - magasságokba is, attól még konyhapszichológia marad. vagyis csak csámcsogni jó, de igazán nem old meg semmit. viszont a pszichológia, mint tudomány, meg annyit ér a legtöbb embernek - mondjuk nekem - mint egy tömbnyi kemény, fagyasztott csokoládé; ebben a formában max agyonüthetnek vele, de mást nem igazán tudunk kezdeni egymással. és annál bosszantóbb, hogy egyébként meg finom is lehetne.
mindenesetre asszondja:

'vágyakozni sokkal könnyebb, mint az elszenvedett tapasztalatokból levonni a tanulságot.'
ciki.