olyan hirtelen lettem nagyon szabad, írja a flóra, maradnak-e még titkaim , vagy az óramutató módjára fogok, gondolattanul, másodperceken előre kapaszkodva élni?
észhez kell térni.
észhez kell térni.
észhez. milyen szép mondat, és mennyire csúnya válaszom lenne rá, de minek.
kopott rugóim úgyis alig érik utol a perceket.
én meg olyan lassan vesztettem el a szabadságom, hogy most nem is tudom, kényelemből, vagy bölcsességből nem akarok vissza szabadulni; hogy jó-e nekem minden, így ahogy van, mert ennyi jutott, és mert a szabadságban pont az a borzasztó, hogy nem tudod hogy mennyi jutott, és meddig tart, nincs amibe belevájjad a körmödet.
- a szabadság csak egy másik szó arra, amikor már nincs mit vesztened -
nem is tudom, hogy a veszteségeimhez ragaszkodok e annyira, mint a gipszhez a kezemen, hiszen így ennél tovább már nem törhetek. nem is tudom, hogy amiket elvesztettem azok védenek-e meg attól, amivé lehettem volna nélkülük;
nem is tudom.
nem is tudom, hogy ezt is csak úgy írom, mint a sivatagban az a rádió antenna, ami csak sugározza a jeleit fáradhatatlanul a végtelen feketeségbe, talán mindegy is kinek; leginkább bizonyítva az emberiségnek hogy van mit jelelni, valakinek, mindegy kinek. nem is tudom, hogy tényleg nem tudom e, vagy csak nem akarom tudni, mint ahogy azt sem tudom, hogy akarom e tudni;
óramutató módjára, a korlátaim húznak fel minden reggel, kelni kell, menni kell, kanyarog a kifli a vaj alatt, ne késs el.
észhez kell térni. az eszemen van egy seb. észsebész. félrebeszélsz.
enigma hol az enigma?
nem áll meg az ész, minden reggel továbbindul, másodperceken előre kapaszkodva.
vajon van olyan nagymutató, aki beleszeret a kismutatóba?
- a szabadság csak egy másik szó arra, amikor már nincs mit vesztened -
nem is tudom, hogy a veszteségeimhez ragaszkodok e annyira, mint a gipszhez a kezemen, hiszen így ennél tovább már nem törhetek. nem is tudom, hogy amiket elvesztettem azok védenek-e meg attól, amivé lehettem volna nélkülük;
nem is tudom.
nem is tudom, hogy ezt is csak úgy írom, mint a sivatagban az a rádió antenna, ami csak sugározza a jeleit fáradhatatlanul a végtelen feketeségbe, talán mindegy is kinek; leginkább bizonyítva az emberiségnek hogy van mit jelelni, valakinek, mindegy kinek. nem is tudom, hogy tényleg nem tudom e, vagy csak nem akarom tudni, mint ahogy azt sem tudom, hogy akarom e tudni;
óramutató módjára, a korlátaim húznak fel minden reggel, kelni kell, menni kell, kanyarog a kifli a vaj alatt, ne késs el.
észhez kell térni. az eszemen van egy seb. észsebész. félrebeszélsz.
enigma hol az enigma?
nem áll meg az ész, minden reggel továbbindul, másodperceken előre kapaszkodva.
vajon van olyan nagymutató, aki beleszeret a kismutatóba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése