változatok egy hévvonalra 6

mozgólépő fel, mozdulatlan álmok, tömeg, alagúthideg, fülhallgató csend, bérlet rend, kockakő, zöld hernyó, időpontok, távolságok, múló délutánok. ő ott ül. ők ott ülnek. ti ott ültök. vagy valahol máshol, az mindegy is, ő viszont a reklámokat nézi, vagy a reklámok őt, az mindegy is, csak a megfizethető, a megfizethetetlen vágyak. minek nekem ájfon, mondja erre ő. ilyen nő nekem nem kéne, mondja erre ő. ettől nem lesz nagyobb a farkam, mondja erre ő. ott se lennék boldogabb, mondja, mondja, mondja mindenre ő. megy a hév, és ő jön vele, jön a hév, ő megy vele, odakint az óriásplakátok állnak és várnak. mire? őrá ugyan nem, mondja ő, míg megy feléjük. plakátmagány, ez egy blog címe, plakátvágyak, ez se eredeti, de eredetinek éppen ő sem eredeti. légy a legjobb másolat, mondaná a reklám, valahol messze a házak között, egy tízemeletes tetején meg a neonfelirat: légy jobb, mint az eredeti. felszáll egy lány, telefonja, iskolai végzettsége, kiskabátja többet ér őnála, mind mind ezt mutatja. amíg nem érsz ezeknél többet, ülj arrébb reklámozza. felszáll egy másik, leszáll az egyik, cserélődik minden, csak a reklámok örökök. médiaszakra megy, akinek van esze! alagút alatt, fák között, megy, jön a hév, és őrá visszanéz egy felirat. légy férfi. ez graffiti, ez underground, ez nem divat. egy férfi álljon ki magáért, mondja egy reklámszatyor, egy férfi adjon a szaváért, mutatja egy táska, egy férfi legyen független, árulja el egy póló, ő leszáll, bele egy hirdetőoszlopba; egy férfi vállalja tetteit, tanítja. egy férfi, egy férfi, hol egy férfi, mindenütt csak nők, szépen borotvált, ügyesen borostás nők, vonzó nők, erős nők, kegyetlen, szemét nők. a nők világa ez, s a nők senkivel nem olyan kegyetlenek, mint akik félúton rekedtek. valahol a két megálló között, igen, ne csüggedj ridley mester, legyél férfi!, száll az ige, akinek inge. s ő engedelmesen, hogy megfeleljen, elkezd gyűjteni, megint, van mire. olvadó hó, fagyos nők, változóhideg. az érzelmek azok fennrekedtek, nem lehet töketlenkedni, nyílt az ajtó, leszállt a tömeg, előreengedték a nőket, az ajtó meg becsukódott, menni kell, így jár az aki életképtelen, a férfiak, a férfias nők, mind leszálltak, mennek dolgukra, az érzelmek meg bámulnak ki az ablakon, és jönnek, mennek szentendre felé. és ő? ő, hogy a világnak végre megmutassa, férfiassága itt, nőiessége ott, és közben bénán dizájnolt táblát fabrikál. nem óriást, kis lófaszt, a csillaghegyi bisztró - sültkrumpli húsz perc, és kettőhúsz! - feje fölé, a nagy platánfákra, kis lófasz táblát erősít, rajta akkor olvasható a felirat csak, ha a hév épp vár.
'legyél én!' ez áll rajta. alatta kicsivel, filccel, utólag van odafirkálva:
'és csináld jobban basszadmeg.'
mire kihozzák a sültkrumplit, lefújja a csillaghegyi hideg.