változatok egy hévvonalra 2

még a peronon határozta el, hogy nem törődik vele többet, azután, ahogy az állomásra menet, elhatározta hogy a kockakövezeten csak a vonalakra lép, így megy el a hévig, és ebből az elhatározásból mintha erőre kapott volna, hirtelen egyértelművé vált, hogy minden csak elhatározás kérdése, az élet, a halál, és akár a szerelem is, igen, ő aztán nem törődik vele többet, könnyű léptekkel szinte táncolt a vonalakon, majdhogynem fütyörészve szállt fel a vonatra, az ablak mellé ült, és fényes jókedvét az se vette el, hogy felszállt ő is, ő akivel nem fog többet törődni, egyenesen vele szembe ült, aztán felszállt megint, és leült vele szembe, majd felszállt ő harmadjára is, most átlósan ült le, és megint, és megint, megtelt vele a kocsi, úgy indult el a hév, hogy az egész kocsi dugig volt ő-vel, mondhatni velük, más más ruhákban, más hajjal, az egyik a régi, nyári, hosszúhajú, a másik kis rövid, a harmadik azt az édes kiskabátot, a negyedik a tőle kapott pulóvert viselte, de szenvtelenül nézte a sok őt, hiszen elhatározta hogy nem törődik többet vele, nem tudta hogy ennyi utána ennyi lesz belőle, de ez nem változtat azon, hogy bizony nem fog többet törődni vele, nem hát, minden csak elhatározás kérdése, hiába volt vele tele a kocsi, ő csak a vonalakra gondolt, a vonalakra, amiken lépkedve el lehet jutni a hévig, a héven már nincsenek vonalak, ez a baj, el is határozta hogy így nem is utazik tovább, elnézést kért tőle, mire ő kedvesen helyet csinált neki, aztán kicsit félrelökte őt, igyekezett nem hozzásimulni ő hozzá, ó azok a régi éjszakák, egy pillanatra, mintha, de minden csak elhatározás kérdése, most pedig le fog szállni, és amikor megállt a hév, és kinyílt az ajtó, két ő között kipréselődve elhagyta a kocsit, ami tele volt vele, de nem törődött vele, kereste a vonalakat a peronon, de ott csak egybefüggő beton volt, a picsába, mondta bosszúsan, de nem nézett a hév után, ami elindult nélküle, tele vele, telis-tele, elment nélküle, elment vele, a sok vele-vel, mondhatni, velük, de nem törődött vele, elhatározta hogy nem törődik vele, ő aztán nem törődik vele többet, minden csak elhatározás kérdése, igen, ettől mintha erőre kapott volna, mintha hirtelen egyértelművé vált, hogy ez ilyen egyszerű, és ahogy ott állt, az üres megálló egybefüggő, vonaltalan megállójában egyedül, könnyűnek érezte magát, szinte táncolni, fütyörészni lett volna kedve, és aztán elhatározta, hogy soha többé nem lép a vonalakra.