változatok egy hévvonalra 14

hogyan magyarázzam el neked? az ember nem azért él, hogy ne fájjon a foga.
ő levelet ír, mindenkinek. mindegy, kinek. mindenki, de ...nek. és közben nyugodtan, szívósan, agybamarkolóan fáj a foga.

az ember nem azért dolgozik, hogy aztán legyen pénze kifeküdni a tengerpartra. vagy azért dolgozik? azért találta fel a vasutat, a hévet, a repülőt? vagy azért találta fel a vasutat, a hévet, a repülőt, hogy még többet dolgozhasson? hogy aztán még többet feküdhessen ki a tengerpartra? azért vágatja le a haját, hogy gyorsabban nőjjön? hogy gyorsabban vágathassa? és a hévezés? a repülés? azt hiszed, ezek a tengerpartra vezető út állomásai? és azt hiszed, hogy lesz majd világbéke, ahol szeretni fogjuk egymást, fekszünk majd a tengerparton, és senkinek nem fáj a foga? azt hiszed, erről álmodozom itt a héven, behunyt szemmel? igen? és lesz majd idő, amikor tudok mit kezdeni a szerelemmel? hogy valós szereplője leszek majd az életemnek, a hazugságaimat, mint a fogaimat, egyiket a másik után kihúzatom gyökerestül, fájdalomcsillapításul belefeledkezve gyönyörű szemeidbe? dehát ha az ember nem azért él, hogy ne fájjon a foga. nem azért szeret, hogy aztán belenyugodhasson a boldogságba. hogyan magyarázzam ezt meg neked? az ember azért él,
de a hév megérkezik, ő itt leteszi a tollat, leszáll, elszáll. félbemaradt levelek. vannak levelek, amiket elvisz a hév. mindenkinek. mindegy, kinek. mindenki, de ...nek. és közben nyugodtan, szívósan, agybamarkolóan fáj a foga. hiszen az ember nem azért él, hogy ne fájjon, hanem azért él,
félbemaradt mondatok. vannak mondatok, amiket elvisz a hév. mindenkinek. mindegy, ésatöbbi.