2006. január 1., vasárnap

gömbölyű új év

boldogok az újévek.

rájöttem hogy a kedvenc szavam a gömbölyű.
olyanok vannak benne mint
a) gömb
b) öl -úgyis mint
1 - megöl
2 - megölel
c) a közösülés is benne van valahogy bár ugye a férfiak mindig csak azt de azt nagyon
d) van benne magány
e) van benne együttlevés is; a fene tudja hogy, de a gömbölyödésről mindig eszembe jut valaki
f) és az újrakezdés is, az ember mindig az elejére gömbölyödik vagy mi

tehát gömbölyű új évet.

nem ezzel akartam kezdeni, de hát ugye;
még alig tizenkét órája kezdődött el a nulla hat, és abból is talán két - három órát voltam ébren, mégis már ittvagyok az araboknál, telepítettem a realplayert, és enigma dusted remixeket hallgatok. az a vicc hogy nem is tudom. nem mondanám hogy nem jó, de...nem akarok húsz rongyot elkölteni rá egyre inkább. majdcsak lesz valami.

újév, buli, szokásos érzelmi brr.

random módban asszongya: felhívott a manuella, ami azért rossz mert valami tibi buliján van, és apu szorongó kurva anyja lettem egy pillanatra, (kiazatibi? jócsávó? jobbmintén? biztoskefélnek. biztosszereti. biztossokkaljobbvele. biztosnekiisúgyizzikamanu. áááá) de aztán azért is jó mert úgy lebasztam, ahogy csak tudtam, végre igazán, a rozi érzelmi töltetével a hátam mögött, magasról beszéltem vele mint férfi a hülye nővel, aki nem akarja vissza adni a könyveit, és aki szegeden van bulizni egy tibivel (milyennévmárazhogytibi??) szóval érezze jól magát és adja vissza a könyveimet. valami ilyesmi. tök boldogan tettem le a telefont, marci a független pasi, rohantam volna az én gyönyörű rozimhoz, hogy összebújjunk, meg minden, erre elnyúlva horkoltan alszik.

voltunk a niki buliján, szokásos buli, ezt a szót aki kitalálta, azt arra kárhoztatnám hogy bulizzon folyamatosan olyan bulikban mint amilyenek a bulik álltalában, tingli tangli lakáska, valami albérlet volt, élén egy szerintem mindenképpen vendéglátós csávóval, aki merev arckifejezéssel töltötte a piákat, a lakást persze szétverték, sok emberke aki valahogyan elvileg ismeri egymást, kábé négyen öten per fő valóban, ezek kis csoportokra különölnek, szar tipikus zene szól, a shrek i'm a beliverjének először örültem, másodszorra még jobban, harmadszorra már leültem rá, negyedszerre át akartam kapcsolni, ötödszörre meg már mentünk hál istennek, szóval ilyenek, ami engem ebből érdekel, hogy volt ott valami vörös, akit katának (sic - de tényleg kata) hívtak. nézzük. 1) nem volt rossz nő. 2) nem volt okos nő. 3) tetszettem neki. 4) abban a helyzetben persze nekem is tetszett, főleg amikor el akarta kérni a számomat, mert hogy állitólag milyen édesen játszok a gyerekekkel, bár én nem értettem meg a telefon és a gyerek összefüggését. a lényeg; táncolni akartunk, meg leült mellém meg ilyenek, és belenéztem a szemébe, és, na most ezt valahogy irodalmilag kéne előadni, meg minden, mert ilyenről talán olvastam esetleg párszor meg ilyenek, de szóval hogy velem is, olyan volt ez mint az első magömlés, megdöbbentő hogy velem is megtörténhet, megdöbbentő hogy engem se hagytak ki belőle, hogy a szabály nálam se dől le, szóval tehát: na de az igazság az, hogy nem is akkor történt amikor a szemeibe néztem, azok tipikus szép barna szemek voltak, arról az jutott eszembe ha jól emlékszem hogy a rozinak mennyivel szebbek a szempillái, de ez semmi; aztán tapasztalt férfiként ránézem a melleire, mert volt dekoltázsa is, ahogy illik, és nagyon szép mellei voltak, és na itt a lényeg, amikor láttam hogy milyen szép mellei vannak, hírtelen rájöttem hogy mennyire szeretem a rozit. de tényleg. ettől annyira zavarba jöttem hogy felálltam, és basszus, 'iszom valamit te is kérsz?' tök ciki, elrohantam. je. a másik engem érdeklő dolog ebben, hogy mielött még ez történt, akartam róla csinálni egy képet a kacsa karácsonyra kapott új kurvadrága fényképezőgépjével, amelyiknek istentudja milyen tükörreflexes hülyesége van, de egy normális képet nem sikerült vele csináljak, szóval szenvedtem vele, persze észrevette, oda jött, én nem akartam megmutatni neki, egy szekrény mellett álltunk, persze kapálózott, ott volt egy kislány is, akivel játszottam, a kislány is segíteni akart neki, nekilöktek a szekrénynek, a szekrény úgy döntött hogy megmozdul, vitte magával a tévét is, meg a nyomtatót, meg akármit, és a durva, mert ez még semmi, hogy én az egészből annyit láttam hogy lezuhan minden, a tévé nem robbant fel, ennek örültem, tartottam egy kézzel azt a kurva polcot, persze senki nem akart segíteni, és valaki elrohant, meg volt síkitás is, és utána derült ki, aztakurvaéletebe, hogy a rozi fülére ráesett az írógép.

ez még kétezerötben volt. idén ilyet soha többet. a füle egyébként jól van, bár néztem ahogy alszik, és gyanúsan hülyeségeket álmodott, lehet hogy a füle miatt is. de az is igaz hogy a rozi az egyetlen ember eddig kicsiny életemben, akire ráesett egy írógép.

másik kis kaland ami naplóírásba kivánkozik, hogy a lilla is rámnyomult, ami 1) hízelgő mert a lilla jó nő (tiszta manuella a kurvaéletbe, a ricsi mondta is neki, azt mondta hogy ugye én szebb vagyok mint a manuella, én mondtam neki galád módon hogy igen, ami igaz is, tényleg szebb, csak azt nem mondtam neki galád módon, hogy ami a mauban szerethető volt, az benned nincs meg, abban meg ő a szebb, kábé egyformák vagytok, csak ő le van maradva négy évvel mögötted, és emiatt még nem akkora díszpicsa, a szó pozitív és negatív értelmében mint te. 2) a rozi sokkal jobb arc mint én. vagy nem szeret. vagy mind a kettő. mert fele annyira sem volt féltékeny, vagy nem látszott rajta, vagy mit tudom én, mintha mondjuk vele csinálta volna valaki vele hogy mondjuk a kezéből eszi a virslit vagy ilyenek.

volt szandra is, viktor nem, az isten áldja meg érte, voltunk szandránál is, nem változik semmi, kicsit jobb, kicsit rosszabb de állandó. rájöttem hogy ez az egyik dolog amiért szeretem a szandrát. a másik, hogy nem dugja el a szánalmasságát, a magányát, meg az ilyen dolgait, nem úgy mint pl a lilla, akire ha ránézel azt gondolod, hogy istenem micsoda picsa, biztos semmi baja, és ha beszélsz vele, akkor se derül ki semmi, gondolom ahhoz meg kell dugni, hogy kiderüljön valójában mit akar tőled, meg ilyenek, a szandra meg legalább nyílt lapokkal játszik. de borzalmas. egyfelől lenyűgöző, meg borzalmas is másfelől. az a lakás. apu szorongó emlékezete voltam amíg ott votlam, és nem volt pofám pénzt kérni tőle. pedig van minidisc lejátszójuk. féltékeny vagyok. viktor párizsban szilveszerezik. keserű vagyok. harapós kiskutya vagyok. majd nekem jobb lesz minden-t író netfüggő barom vagyok.

önrajz off. szokásos wanted lista erre az évre. alig változott valami olyan fura.
nullahatos lista tehát:

- enigma díszdobozos
- karosszék
- kis házikó becsukható ablakokkal
- az a serpha gatya de az szerintem meglesz
- roland dt 550-es 'házi orgona'
- egy csincsilla / menyét / egyéb állat
- franciaágy
- csokigyár / marcipángyár
- szerződés a magvetővel / meló mondjuk az ésnek
- a naracs adjon pénzt
- valaki adjon pénzt
- mother / family peace

meg hát az a kurva szerelem az mindig.

az van, hogy jó ez a dusted remix lemez, de tényleg jó, csak 1) nem engima, sőt, igazi durva vaskalapos rajongónak kell lenni, hogy felismerd azt a három hangot ami hasonlít az eredetihez, ami a) jó mert valami új a nap alatt b) nem anniyra jó mert hát mi a fene ez, ha az ember dusted lemezt venne mondjuk és enigma szólna az zavaró lenne, de az is igaz hogy ezek elvileg remixek 2) nem is chill out, nem is tudom, komersz komolyzene, de tényleg.

egész értelmes hozzászólásokat kaptam az altatóra a fullon, nem is hittem volna. persze csak az ukume nem írt hozzá semmit. a rozi meg fikázott szokás szerint. brr.

szerintem régen lejárt már az egy óra, ami azért ciki, mert vettem egy gofrit (hagyománytisztelés, az fontos dolog), és pont apróban talán megvan a kétszáz, de több biztosan nem. a rozi is lehet hogy felébred már, mire vissza megyek. itt meg nem lehet mosogatni, szóval nem tudom mi van ha nem tudom kifizetni a cuccot. aranyos, kedves, ronda kislány van a monitor elött. most ilyen őshím kedvem van, esetleg boldoggá tehetem. vagy lemosom a monitorokat. vagy felistalálom mindenhova a kérlek fizess úgy netezz figyelmeztető pop up ablakot. ilyesmi.

fogadkozni kéne valamit az új évre. annyi lenne. most azon kattogok, hogy a legfontosabb, hogy újra megtanuljak zokogni. nem tudom hogy kéne hozzáfogni. nagyon hiányzik. egész évben egy két könycsepp volt, néha száraz sírás is, de nem az igazi. nem akarok kihúzni még egy évet úgy hogy nem sírok.

Nincsenek megjegyzések: