2006. január 12., csütörtök

én megértelek

hm. pár dolog.

az egyik hogy néztem hogy az ukume felrakta a honlapjára a blogcímet.

a) ez jó dolog, mert mintha lenne értelme (???) ennek az egésznek.
b) ez rossz dolog, mert emiatt visszaolvastam pár valamit és
b/1 szerintem ezek a dolgok tényleg senki másra nem tartoznak igazából csak rám. bár az is igaz,hogy az emberek életének jelentős részét lefoglalja hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak, ami nem rájuk tartozik, tehát ezzel semmit nem mondtam, engem meg annyira nem zavar, sőt a kis magányos minek vagyok én a világon elméleteimnek csak jót tesz.
b/2 viszont abszolút nem érthető. ami érthető akkor ha azt nézzük hogy igazából ez csak nekem kellene lennie érthetőnek, és én értem is sőt. szóval ez szerintem így marad.
b/3 ronda, obcén és ijesztő.
(azt mondja fodor ákos valamelyik nyelvi axiómiájában hogy
a kurvákat szóban,
imában az Istent
s gondolatban csaknem
mindenkit tegezünk)
ami szép is meg igaz is, de én viszont magamban, gondolatban, mostanában, így naplóban is sokat káromkodok. nem tudom miért. szerintem direkt. a bennem élő széplelkűséget próbálom kicsit kigyilkolni így, és fel is szabadulok tőle. bután hangzik, de ez olyasmi lehet mint amikor a húsz éve tinglitangli házasságban lévő szelíd amerikai pár az éj sötét leple alatt bőrcuccokban korbácsolja egymást. túl sok nyálas verset írtam, túl sok nyálas dolgot mondtam, túl sok nyálas dologban hiszek még mindig a kurvaéletbe, kell valami a másik oldalnak is. azt hiszem. persze ez csak üres magyarázkodás, de annak jó.

na.

egyébként négy óra, hátha számítani fog ez a világtörténelemben. de ha számítani fog, akkor már azt is illik tudni erről az én négy órámról hogy asszongya

a) szeretem a rozit (haladás, már puszi-ig eljutottunk, és mutatott valami kurvajó (sic, tényleg kurvajó) képet, amit ő rajzolt, persze gyerekes cucc, de nagyon jó, de persze nem jól reagáltam, mert én a csörgőkígyót (összetekeredett csörgőkígyóról van szó) egy rakás szarnak néztem szó szerint, még örültem is hogy az élet értékeit milyen jól kifejező alkotást készített (mert mellette meg egy felakasztott lány van - hiába nekem ilyen lelkivilágú lány kellett világ életemben), ami persze megint csak némi sértődöttséget hozott, de ez a mai átlagban már csak tejszínhab szinten van

b) éhes, fáradt, és egyéb vuk szindrómában szenvedek

c) legalább három órája ki akarok menni wcre, viszont a szüneteimet az itteni hülye írogatásra költöm, ami azért is kellemetlen, mert kezdek megdöbbenni, hogy ha sok pénzem lenne a különböző dédelgetett bajaimra, akkor a netfüggőségemet is kezelni kellene.
mondjuk online, valami üzenő rendszeren keresztül.
vévépontdoktorbácsiponthu vagy ilyenek.
üljön le a kanapéra, várja meg amíg betölt a szerver, és :)-zon.
hm.
alig pár év és biztosan eljutunk idáig is, végülis mért ne.
páciens - doktor úr annyira egyedül vagyok
dr - én megértelek
páciens - félek a haláltól
dr - én megértelek
ráadásul az én megértelek szöveget ha auto message-ba rakja a szemfüles lelkigyógyász, még csak otthon se kell lennie, basszus, ez mekkora ötlet, már tudom miből gazdagszom meg. kéne egy gép, meg egy msn, aztán hirdetni hogy én mekkora probléma oldó vagyok, és mindenre az lenne a válaszom hogy én megértelek, ha meg kérdőjel lenne az üzenetben, akkor meg 'a válasz benned van' hihi, sirály.
ettől függetlenül ki akarok menni szarni.
én megértelek.
hiába értesz meg bazdmeg, attól még nem tudok szarni.
én megértelek.
jó szarok rá.

na. visszajött az életkedvem, milyen szánalmas. gyorsan fel is használom arra hogy kilógjak wcre.

Nincsenek megjegyzések: