medvék gondja

á, nem is, jól élni nem az, hogy az embernek nincsen gondja. a gond olyan, mint a bolha megcsíp, de te vakarod el. jól él az például, aki hajnalban fölébred, de még vissza tud aludni.

az jól él.

meg az, aki most kint a hóban, tisztán mint a hó. csillog, szikrázik, és puha, mint a combjai közt a. jól él az, aki felnéz a hóesésben, és nem gondol semmire, csak a hópelyhekre. és délután szundikál egy keveset.

az jól él.

te vakarod el. odakint a hó, idebent a görnyedés, és közte az ajtó, amit nem nyitsz ki, nem. de legalább kinyithatnád. jól élsz bent, szobamélyben; nem alszol, nem gondolsz semmire, a hópelyhekre se, a combjai közé se, csak ülsz, és bántod magad, ó igen, és ezért senki más nem bánthat. az ajtó, amit nem nyitsz ki, és odakint a hó. az ablakban állsz, belülről vágysz kifele, és nem csinálsz semmit, csak bántod magad, ó igen, csak csipkeded magad, és vakargatod, de legalább így nem bánthat senki. az ajtó, amit nem nyitsz ki. de legalább kinyithatnád.

hát jól élsz te bolond.

aztán az ágyon csukott szemmel nézed amit nem látsz, hópelyhek között azt az ívet a combja közt, csillog, szikrázik, tiszta, hűvös, ó igen. csukott szemmel nézed, amit nem látsz, és olyan, igen, pillanatokra olyan, mintha el tudnál aludni. persze nem fogsz, ébren maradsz, egész télen, mint a beteg medvék. de legalább olyan, mintha elaludhatnál, ha, ha akarnál. combjai közt, a hóesésben, egész télen, mint a medvék. igen, néha egészen olyan. mintha.