maradni fog

perszonifikáció

a fogam vagy, az elmúlás vagy,
lyukakba tömött idegen anyag vagy,
éjszaka közepén lüktető éber fájdalom és rángó ideg vagy,
állandóan fájó szemrehányás a túl sok édesért:
hogy nem tisztítottalak eléggé,
nem mentem elég mélyre, oda hátra,
és nem figyeltem a repedések közé,
több idő kellett volna a karbantartásra, jobb technika,
körkörösen, igen, nem csak le - fel;
így karcoló, éles nyom lettél a bőrön,
harapás, ami a harapónak is fáj,
tőled mozdul máshogy a száj, és siklik félre a mosoly;
mindenbe beköltöző fémes íz vagy,
nyelvembe ütköző hiány,
felesleges igyekezet vagy, - ami nincs, azt hiába mosod,
dörzsöléssel nem lehet lyukakat betömni! -
érthetetlen butaság hogy minek ragaszkodok még ehhez,
gyerekkori félelem vagy, a süppedő szék,
vakító lámpa, a fúró hangja,
hogy el kell viseljem, mert nekem csak ez maradt;
pedig ennek vége, ezzel el kell menni orvoshoz,
ki kell húzni végleg, hogy utoljára
nagyon, de aztán többet ne fájjon,
csak a hűvös, néha vérző közöny maradjon,
meg az űr, amit majd ha egyszer sok pénzem lesz,
be lehet valami drága, de sosem múló utánzattal tölteni,
ami - még akkor is, amikor én már rég nem,
és te sem - mint egy szobor,
tanúskodva a helyrehozhatatlanról,
a hiányod helyén
örökké maradni fog.