2010. január 20., szerda

ők (a nők)

ahányszor olyan nőkkel közlekedek egy járművön, akik kezükben elszántan szorongatják 'A FÉRFI' című csernus könyvet, és közben harcosan ki-kitekingetnek belőle, én mindig összehúzom magam kicsire, és magamban azon pironkodok, hogy úristen, miket tudhat már vajon rólam ez a nő. ha látszik, hogy már a vége felé lapozgatja, akkor aztán kegyelem nincs, ilyen mértékű tudásnál jobb, ha inkább leszállok. főleg azt szégyellem a legjobban, hogy majdnem biztos vagyok benne, hogy csernus meleg.

(mindettől függetlenül a jó doktor népszerűségét remélem egyszer megélem olyan formán, hogy amikor egy ilyen A FÉRFI-s nő-t látok, vele szemben egyszer csak ott lesz a férfi aki A NŐ-t tartja majd a kezében; egymásra pillantanak majd, a titkok leszállnak a buszról, ott mindenki tudni fog már mindent, a romantika maximum ellenőr lehet, és úgy mennek el a végállomásig A FÉRFI és A NŐ, hogy biztosak lehetünk benne, legalább meglepetés nem éri már őket.)

1 megjegyzés:

sofi írta...

én ezt most letöltöm és elolvasom, mártcsak azért is mert a csernus a földim.