egy fehér könyv az asztalon

bementem a konyhába, a kávészag, dohány és beszélgetés foszlányok közé, ott harmadiknak csak messziről van hely. az asztalon volt egy könyv, azt még azért épp elértem. fehér, az írója szív ernő. én tudom, mert az élet és irodalmat mindig hátulról olvasom - nem tudom normálisan kihajtogatni előröl - hogy szív ernő valójában darvasi, akit én amúgy is kedvelek, de főleg szív ernőként. az éses tárcáiból több is volt, ami megfestette a napomat; a mondatait, mint valami soha el nem múló rágót napokig rághattam, csak új és új ízek jöttek ki belőle, nem használódtak el.

ennek a fehér könyvnek az volt a címe hogy 'összegyűjtött szerelmeim'. itt nyílt ki:

a moszkvai katonatiszti főiskolán így tanították:
"hagyj el egy nőt, mindig emlékezni fog rád. szeresd örökké, és észre sem vesz."
aztán kitört a háború is.
(moszkvában is jártunk - 93 old.)

aztán szóltak, hogy olvassam el az amikor a nő kijelöli az utódját-t (104 old.). annyira tetszett, hogy elkezdtem legépelni, de aztán persze már majdnem a végénél jártam, amikor eszembe jutott, hogy beírjam a googleba, és kiderült, hogy fent van a neten. a marokkói figyelőkkel együtt. meg hogy tíz hópehelyből egy, hát most mondd meg, mintha nekem is feltűnt volna. olvasd el te is. érdemes. egy mondatot, csak egy mondatot hadd hozzak ide, és nem is vágólapról, ó nem, újra elolvasva, egy újjal gépelve hogy tovább tartson, mert ez maga a gyönyör:

nem érdekel, miféle nők arcába kapaszkodott szakadék fölött lógva

és aztán kinyitottam még egyszer, elolvastam ahol kinyílt, és ennyi elég, becsuktam a könyvet, elég, megteltem vele, eljöttem ide, hogy írhassak róla. most kinyitom ugyanott, hogy az utolsót, azt még ide hozzam:

nagyon tévednek azok, akik a nőknek csak mesélnek. mind nyomorult lesz végül, elhagyják, kikaparják a szemét, meglopják, és mindegyik férfi megérdemli, ha csak mesél.
a nőket szerepeltetni kell.
ne csak mesélj neki, tedd főszereplővé. legyen a szürke utca egy hatalmas, fényes bál, és legyen a szürke utcán ő a bálkirálynő.
(mese, 25 old.)

aztán most még egyszer ugyanúgy becsukom a könyvet, gyorsan, erősen hogy csattanjon. hogy te is felébredj rá, te, te bálkirálynő.