nna, ugorjunk neki, hiszen két óra van, soha jobb idő a beblogozódásra. istenem micsoda szóvicc.
zenével kezdem, naná, a) mert dorfmannal épp beszélgetünk, és a dugáson/nőkön/szíváson kivül nagyon nem tudunk másról beszélni, pedig aztán mindketten marha nagy intelektuelek vagyunk, b) mert enigmát hallgatok ugye, a kurva életbe, ha már megvettem ezt a dobozos szart.
voltam ma az éjjel nappali lemezboltban (mekkora vicc, hogy nekünk magyaroknak éjjel nappali lemezboltunk is van nem?), és egy arc épp enigmát akart venni, én meg nem szóltam bele, pedig kérdezte az eladótól hogy mi, miért, mennyi, stb. fejlődök.
szóval az van, hogy nem lenne akkora szar, még most sem az enigma, csak egyszerűen én fejlődtem túl rajta. letöltögettem a videókat, kicsit dühöngtem is hogy a bumbumnak az utolsó egy perce hiányzik, na nem mintha az javított volna rajta, átlag szemét az is. van magyar honlapja az enigmának, ezen is jól szórakoztam, annó még én akartam megcsinálni, persze akkor még nem volt gportal, hogy minden szarnak legyen hely a neten. gondoltam hogy írok is a srácnak, hogy van valahol egy csomó enigma képem díszitésnek, meg ilyen hülyeségek, de aztán minek, meg nem is tudom hogy hol van. de írják itt is, egy csomóan, hogy az enigma az egyetlen zene, ami a lelkükről szól, meg hogy ez a zene teljesen olyan mint ők, meg hogy megfoghatatlan stílusa van, és sehol semmi ilyen, meg ilyenek, és régen hogy örültem volna neki, ha ilyeneket olvashattam volna, de ma már baromságnak tartom sajnos. én is, épp úgy mint ők, az ilyenekbe, mint vangelis, jean minchel jarre, enigma, mike oldfield, menekültem az átlagosság elől, az egyformaság elől, azért is, mert ezt lehetett kapni. mai szemmel nézve ezek már épp akkora közhelyek, átlagos pop cuccok, mint amitől annó menekültem, jarre akkora szar, hogy elbőgöm magam, vangelis semmi extra, felébredni se lehet rá, semmit nem változott, ez jó is, meg rossz is, most már egy kicsit a fogamat húzzák néha, ha hallom, bár a voices album kurva jó, mike oldfield meg kitüntetett szar, az új lemezét már nem is vettem a kezembe, és tudom hogy jól tettem. valahogy tovább mentem, oldfield helyett fsol, vangelis helyett philip glass, jarre helyett orbital, enigma helyett meg a jó ég tudja, mert annyi van már ilyen misztikus popzenéből hogy dunát lehetne rekeszteni. ettől függetlenül lehet élvezni, főleg a harmadik lemezt, még mindig. ezen a hülye magyar enigma honlapon is azt mondják hogy a voyegeur a legjobb, ezen is elbőgöm magam, kábé bárki csinálhatott volna egy ilyen lemezt, ehhez nem kell valami nagy tudás, most direkt vagy háromszor meghallgattam, nem annyira rossz, mint amennyire elsőre nem tetszett, csak semmi, tinglitangli kis popzene, sőt, unalmas is, a the piano, meg az ilyen chillout közhelyek nagyon cikik szerintem, a following the sunért megbocsájtok, az aktuel slágereket, a voyageurt, a boum boumot meg felkaptam volna a fejem, ha valami más új előadó csinálta volna, de az enigmától ez gyenge. a honlapon is emlegetett rejtélytől meg hányingerem van, kábé az egyetlen rejtély ma már az enigmával kapcsolatban, cretu bankszámlájának mérete, meg hogy még mien pofátlan húzásokkal fogja lehúzni a rajongóit. erről ennyit. egyébként most fog kezdődni a the roundabout, adok rá hangot, ezt akkor se fogom letagadni, ha már annyira underground arc leszek, hogy szégyelni fogom, hogy valaha ettem mekiben. na erről ennyit.
az emlegetett lemezboltban vettem egy ralf hildenbeutel filmzenét, kurva kiváncsi voltam rá, alapból elég ritka, finoman szólva, meg a sven vath lassabb dolgai is a csávó miatt vannak, meg nekem egy kicsit azért tetszettek mindig is ezek az elborult német lassú dolgok, az olvier liebet is szerettem, gondoltam ezt is szeretni fogom. hát az túlzás, jó kis afrikai ízesitésű cucc, ha egyszer csinálok a rozinak ilyen utazós dramaturgos mókát, arra azért jó lesz, és ezért már bőven megérte megvenni a lemezt, meg a boritóján a négercsaj szappanbuborékokat fúj, ezért plusz két pont, egy pont a buborékért, meg egy pont mert néger (bakker a viktor néger kurvája hányszor fog még eszembe jutni??? pedig nem is nagy dolog. na mindegy). (meg minusz egy, mert szakadt a boritó, a dorfman ezért ki is dobná, de hát a dorfmannak jó dolga van)
(venni akar egy ipodot basszus, nevetséges, féláron veszi, és még így is harminc, közben semmi másra nem jó, mint hogy ezer számot lehet kábé tárolni vele, meg egy tenyérben elfér, meg elérte vele azt, hogy én is egy nagyon picit, valahol bal agyfélteke hátuljában elkezdtem vágyakozni ezután)
(vágyakozásról jut eszembe, hogy ma borzalmasan rossz szeretkezésem volt a rozival, szeretkezésnek se lehet mondani, amolyan balesetnek, igazából egyikünknek sem volt igazán kedve rá, ez így nem jó, emlékszem az évivel voltak ilyen hülyeségeim, csakhogy; a) pont arra jöttem rá közben, hogy mennyire fontos nekem a rozi, épp ezért nagyon figyelnem kell arra, hogy a szeretkezéseinknek minősége is legyen, nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy ilyen hülyeséggé alakuljon át, mint ahogy a kémikusra is mondta, hogy nem volt olyan rendes mint én, ezér heti négy öt volt sajnos, borzalmas, ettől függetlenül szerintem ha velem szakítani fog, rólam is ugyanezt fogja mondani, meg azt hiszem, hiába mondja hogy jó neki, nem hinném hogy velem is többet jelent neki a szex, mint bárkivel mással, sőt; és félek, mert ha egy állandó megszokott dologgá válik közöttünk a szexuális érintés -sic, nem mintha már nem vált volna azzá-, akkor attól tartok, hogy kétszeres lesz a katarzisa egy ismeretlen érintéstől; azt álmodtam pl hogy a viktor náluk volt (!!!!!!!!!!!-a pofám leszakadt még álmomban is, nemhogy amikor felébredtem) meg a szandra, hogy társosozzunk (viktor & szandra vankóéknál ahogy épp társosoznak, emlékszem álmomban is folyamatosan fényképezni akartam, annyira kész voltam még a gondolattól is, plusz az apja pl veszekedett a szandrával a ganja eredetével kapcsolatban, ott már fel akartam ébredni, de nem ez a lényeg), aztán amikor elmentek, a rozi bevalotta nekem hogy minden érintésétől elélvezett, és hogy engem szeret, de értsem meg, hogy akárhányszor hozzá ért a viktor, elélvezett, és ilyet nem érzett még, és én meg ott könyörögtem neki álmomban, hogy akkor ne vegye el magától ezt az élvezetet, úgyis meg akarja dugni a viktor, miattam ne maradjon ki belőle, ő meg sírt, aztán én is sírtam, aztán elmentem sétálni, és mire viszajöttem, ott feküdtek az ágyon, és épp leszopta a viktort, nagyon kiakadtam, aztán utánam jött a kata, hogy de hát én mondtam, én meg tudtam hogy én mondtam, de szívszakadás, bőgés meg minden aztán felébredtem;
erről meg azt kell megjegyezzem, hogy életem első ilyen élméne volt, könnyekkel a szememben ébredtem föl, és hírtelen nem is tudtam hogy miért sírtam, csak amikor kábé két percre rá eszembe jutott hogy mit álmodtam;
a rozira visszatérve nem vagyok biztos benne, hogy tényleg nem lenne e neki katarzikus ha például -véltetlenül- lefeküdne mondjuk a viktorral, éppen az újszerűsége miatt, mint ahogy sose felejtem el, amikor megismerkedtünk, na nem akkor, mittudoménmikor, én csak pillanatokra emlékszem, együtt mentünk be vonattal, tudtam hogy a kémikussal szakítottak, és amikor megtudtam -mármint hogy a kémikussal szakítottak, de mi a faszért magyarázok meg én mindent?- azt is tudtam hogy muszáj találkozzam vele, olyan durva volt, írtam egy katának itt a wiwen is, mert veresi volt (azóta kiderült róla hogy harmincéves, és egész jó arc) írtam neki a fullra is, egyszerűen muszáj volt megtalálnom, beírtam az enolag-t a googelbe, sőt még felhívtam a vikit is, mert tudtam hogy a tudakozóba dolgozik, szóval muszáj volt vele találkozzam, egyszerűen mint ha kinyitottak volna egy csapot, úgy öntött el, hogy szerelmes vagyok a roziba, amikor a kémikus mondta hogy szakítottak, olyan érzés volt mintha egész életembe erre vágytam volna, pedig tényleg nem, emlékszem még arra is, hogy amikor mondta a kémikus, nagyon vigyáznom kellett hogy ne újjongjak, és nem sikerült, és elmosolyodtam, erre mondta hogy minek örülök, én meg azt dobtam rá, hogy sose volt szimpatikus a rozi (sic!!!), mindig volt benne valami gyanús (sicc part 2), és hogy szerintem kurvára nem voltak egymáshoz valók (ebben meg az a durva hogy megint máskor, de még régebben, ott beszéltem rá veresen a kémikust hogy ugyanmár hívja el a rozit moziba, mert ilyen nőt sokat nem talál, amikor épp össze voltak veszve), és ez annyira jól esett a kémikusnak, hogy meghívott inni, utána meg amikor mentem hazafele, ugráltam örömömben, és az iskolánál az egyik fa ága fejbe csapott, mert azt hittem valamiért, hogy az jó lesz ha belefejelek a koronájába, aztán írtam is erről egy verset, hogy mennyire haragszom azért magamra, hogy minden baromságnak annyira tudok örülni, mintha legalábbis fontos lehetne, szóval mentünk be a vonattal, végre, és egész úton tudtam hogy ez kész, máshogy is viselkedett, meg a kémikusnak az a mondata járt a fejemben, hogy én szimpatikus voltam régen is a rozinak, és hogy ő féltékenységből mindig fikázott engem neki, azért tartott mindig hülyének a rozi, (sic, tényleg hülyének tartott? igen azt hiszem mondta) szóval ez járt a fejemben meg az hogy bassza meg, tényleg ezt a nőt kerestem,
amikor elkezdett arról beszélni abban a kurva mekis kávézóban, (ahol azóta is csak a szintén veresi ritával jártam, aki olyan gyönyörű volt akkor, hogy azt hittem leszédülök, és el se hittem volna, ha valaki akkor azt mondja hogy nem egészen két hét múlva amikor újra találkozunk, elhagyja egy ilyen mondat a száját, hogy 'nem hiszem hogy én annyira jó lány vagyok, például sokszor szívesen leszopnák embereket akiket alig ismerek, veled is voltam így' sic, azóta nem találkoztuk pedig nála van a tosca lemezem) szóval abban a kurva mekis ávézóban elkezdett arról beszélni (miközben én azt a hülye sékes cuccot ittam, és nagyon magabiztosnak -sic, ez fura bennem, hogy tényleg magabiztossá válok néhány nagyon fontos pillanatban, csak tudnám mire föl?- éreztem magam, meg vagányak, és kicsit fölényes kis pöcsnek is) hogy van egy szeretője, mire majdnem kihánytam az erkélyről, és hogy ez mennyire jó érzés, én meg kínomban, annyira falnak ütköztem, kértem hogy beszéljen még róla, mondta hogy sportos (azóta is titokban röhögök a péter háta mögött, hogy itt megy a matáv sportembere, jó nem mondom, biciglivel jár be dolgozni, bár ilyet én is tudtam annó, de azért egyszer szívesen mutatnék a rozinak egy igazán sportos arcot, pl a doktorpetit, istenem mi lehet vele, megtaláltam a wiwen, ezek szerint megszületett a kislánya, de ez most sehogy nem jön ide), csupa izom, bár nem egy férfi szépség, (később ezt a mondatot ismételgettem magamban, mint egyetlen kapaszkodási lehetőséget a rozi felé, titokban remélve hogy hátha én egy férfi szépség vagyok), és kurva jó vele az ágyban, és akkor próbáltam billegetni a pétert, hogy nem lehet hogy csak azért jó az ágyban, mert új, most persze már azt mondja a rozi, hogy igazam volt, meg egyszer se élvezett el vele (hm, azóta is ez a rozi legdurvább csúsztatása, számomra döbbenet ha igaz, meg az is ha nem, mert ha nem, az azt jelenti hogy annyival jobb volt a péterrel mint velem, hogy ilyeneket kelljen hazudnia), meg ilyenek, szóval egy szónak is száz a vége, félek az álmomtól, félek a szextől, félek a többiektől, és
b) közben arra is rájövök, percről percre, de főleg most a kurvaszarszeretkezés közben, hogy mennyire iszonyatosan vágyok a rozira, annyira durva, az agyam legnagyobb részét lefoglalja, és annyira szánalmasnak érzem magam, hogy ezt csak olyan hülye szóvicc-beszólásokkal tudom kimutatni felé, a folyamatos megjegyzések a melleire (istenem erről meg az orosz éva jut eszembe, de erről majd később, ha el nem felejtem addig), meg hogy folyamatosan szexelni akarok vele, és nem is tudom neki rendesen kifejezni/megmagyarázni, hogy ez a vágy rég nem a szexről, a dugásról, vagy a farkamról szól, hanem arról az elképzelhetetlen lehetetlen csodáról, véletlenről, nem tudom minek mondjam, hogy pont ő van mellettem meztelenül, (erről is az orosz éva jut eszembe, őt is akkor kivántam csak ha mellettem feküdt ruha nékül, de nem azért mert annyira szép lett volna -sic a rozit se, pedig ő legalább szép; azon gondolkoztam, ezt muszáj itt megjegyezzem, hogy ha beteljesülne a nagy régi álmom, az elégtétel, hogy az orosz évával kefélhetnék még egyszer, bosszúból, megnyugodásból, stb, lehet hogy nem is állna rá fel a farkam...legalábbis a rozi után ez képtelenségnek tűnik, mint ahogy az orosz évával való szexuális élményeim is, így a rozi mellől nézve valami furcsa perverz balesetnek tűnnek) szóval hogy azért kívánom legfőképpen, hogy valahogy testel, fizikával, nemiséggel is meg tudjam fogni ezt a képtelen csodát, hogy tényleg az enyém, benne lehetek, és még mindig nem tűnik el, nem ébredek fel, sőt megengedi, beenged magába, fizikailag, lelkileg, és lefőképpen, ilyenkor tudom a legjobban megfogni hogy mégsem vagyunk annyira messze egymástól, mint amennyire félek tőle, mint amennyire sejtem és tudom, mégsincs semmi baj, hiszen itt vagyunk és dugunk, nem tudom elmagyarázni, megmutatni a rozinak, hogy tulajdonképpen az őrjitő nőiessége, puhasága és illata mellett, mekora baromi durva kielégülis egy ilyen kis szánalmas pöcsnek, mint nekem, ez az érzés.
(a roziról még annyit hogy megadta a kódját, a wiwes, meg mittudoménmilyen kódját, mert baszogattam, hogy ő tudja az enyémet, én bezzeg nem az övét, és hogy ez milyen már, meg amúgy is, hüle pasikkal levelezik, és erre ő is megadta, az utolsó mondata volt, amikor elbúcsúztunk, ezen annyira meghatódtam, hogy azóta nem is néztem meg, pedig baromi nagy a kisértés, de eddig jól bírom)
na és akkor ha orosz éva ennyit volt, a másik kis történés, a wiw. nagyon furcsán érzem magam a wiw miatt. a gyenes rita, a noémi, meg az anikó volt az első csepp, ami aztán az orosz évával telt meg teljesen; úgy érzem hogy rámszakad a múltam megint. döbbenetes élmény, pozítív és negatív értelemben is megtalálni régen elvesztett embereket. puszta hiúságból indult az egész, baszta a csőrömet hogy a dorfmannak százötven ismerőse van, nekem meg még a száz sincs meg, elkezdtem keresgélni aki épp eszembe jutott, aztán az egyik hozta a másikat, most meg már ott vagyok, hogy kínomban persze többek között az orosz évával is álmodtam, döbbenek meg folyamatosan, hogy tulajdonképpen mennyi dolog van az életemben, amit jobb lenne elfelejteni, meg mennyi, amit helyre kéne hozni. fölhívtam a mártit, a timkó dávidot is meg akarom találni, csak nem jó a száma, kattogok hogy írjak e az anikónak, és nagyon régóta fel akarom hívni a kent, a vrm-et, az ishart, istenem mennyi ember volt az életemben, és mégis mire mentem velük, annyira furcsa beismerni, hogy milyen kurva sok embert szerettem is, de tényleg, aztán mire mentem vele.
egy pofára esés, az efes éva mutatta, egy jónás tamás vers, amit eddig még nem, de miért nem?
mitől fehér az idő, és mitől sötét az én
mitől telik a nap, és mitől fogyok el én
mitől teli a hold, és mitől üres a szem
hová mehetek el, ha folyvást megérkezem
mitől teljes a csend, és mitől csonka a szó
minek az ára az élet, s minek, ha csak foglaló
damilok lógnak az égből, minek, ha úgyis elégnek
kinek szólnak a dalok és kinek szólnak az ének
