irodalmi hűbammeg rovatunk izgalmas nyomozásba torkollik mindjárt, figyeld csak. mert az van hogy a dal mondta, hogy az egyik kedvenc cortazárja a mackó beszél, amit én persze még nem, és hogy azt annó feltette a blogjába is, csakhogy az a szemét hotdog, de komolyan, van e szarabb dolog mint a hotdog, nyilvánvalóan van, sőt az ikeás hotdog például egész jó, márcsak az ára miatt is, de most maradjunk online. tehát a hotdog letörölte (!), kapják be, de emlékezett az első mondatára, én meg rákerestem, és erre ez jött ki. a 'ty'-t tessék megnézni. de itt a teljes, később megjelent kiadvány is, tessék. a nyolcvanadik oldalra lapozzon, ha velem nyomoz watson! namost minden tiszteletem bereck józsefé, bár, sherlocktól elég szoktalan módon nem sokat tudok róla, azonkívül hogy valami külhazánkba szakadt író (szlovák, azt hiszem).
hogy hol itt az izgalom?
hát kéremszépen, a drágajó dalnak, meg persze egy index topikos toronyőrnek (azért érzed hogy micsoda nevek vannak itt, tisztára, mint egy jó krimiben) köszönhetően itt a teljes, eredeti cortazár szöveg:
én vagyok a ház csöveinek a mackója, és amikor csönd van, fölsétálok a meleg vizes csöveken, a központi fűtés vezetékein meg a szellőzőjáratokon, lakásról lakásra megyek a vízvezetékeken; én vagyok az a mackó, aki a csövekben jár.
azt hiszem, szeretnek, mert a szőröm tisztán tartja a járatokat, ugyanis örökké a csövekben futkározom, és az a kedvenc szórakozásom, hogy emeletről emeletre csúszkálok a vízvezetékeken. néha kidugom a mancsom valamelyik csapon, és akkor mondjuk a lány a harmadikról kiabálni kezd, hogy megégette magát, vagy brummogok egyet a második emeleti tűzhelynél, és Guillermina szakácsnő dühös lesz, hogy rosszul szelel a kémény. éjjel csöndben vagyok, akkor járok a leghalkabban, a kéményen át kikukkantok a tetőre, megnézem, hogy fönt táncol-e a hold, aztán meg mint a szélvész lecsúszom a pincébe, egész a kazánig. a nyári éjszakákon a ciszternában lubickolok, ott, ahol a csillagok is fürdenek; először az egyik mancsommal mosom meg az arcom, aztán a másikkal, utána mind a kettővel, és nagyon, de nagyon boldog vagyok.
akkor fogom magam, és végigcsúszkálom a ház összes csövét, és elégedetten brummogok hozzá, a lakók pedig fölriadnak, és azt hiszik, hogy valami baj van a csövekkel. van, aki fölgyújtja a villanyt, és fölírja magának, hogy reggel ne felejtsen el szólni a házmesternek. én meg a nyitva hagyott csapokat keresem, mindig akad ilyen, kidugom az orrom, és figyelem a szobák sötétjét,ahol ezek a lények laknak, akik nem tudnak csövön járni, és kicsit sajnálom őket, mikor látom, hogy milyen nagyok és esetlenek, és hallom, ahogy horkolnak, meg álmukban beszélnek, és olyan egyedül vannak. reggel, amikor mosdanak, megsimogatom az arcukat, megnyalom az orruk hegyét, és mint aki jól végezte dolgát, továbbmegyek.
cortazár egy állat, kezdek kamaszosan rajongani érte, a fene essen bele, egyszerűen minek ír az ember, ha nem így ír, mint ő, de így meg ki a fene tud írni, ha nem ő. de most nem a személyes frusztrációkról, és szánalmas irigykedésekről van szó (rá se lehet ismerni sherlockra, mi?) hanem arról, hogy watson, vesse össze eme szöveget bereckével. cortazár novellája a nagyítás bővített változatában jelent meg, amit összefüggő parkok címmel adtak ki - nem összekeverendő az összefüggő parkok című novellával, amit meg a játékokban is megtalálunk; cortazár honi helyzete meglehetősen bonyolult. szoktak idézni, másolgatni másoktól, mitadisten e sorok írója (ejnye sherlock, mi van magával?) is gyakran követ el ilyeneket, ez viszont egy komplett másolás, nagyon minimálisan átírva, és a pdf tanulsága szerint, ami ugye az eredeti kiadvány alapján készült, sehol nincsen semmi feltüntetve. botrány! ha csalódtál kedves watsonom, és nagyobb izgalmakat vártál, akkor egyrészt olvass doyle-t, ott sherlock se ilyen béna, másrészt olvass cortazárt, nem fogod megbánni. harmadrészt ezt a bereck mesélőt is elolvashatod, nem olyan rossz egyébként, csak az a té betű - jellemzően az lenne a legjobb - egy csúnya dolog.
hogy hol itt az izgalom?
hát kéremszépen, a drágajó dalnak, meg persze egy index topikos toronyőrnek (azért érzed hogy micsoda nevek vannak itt, tisztára, mint egy jó krimiben) köszönhetően itt a teljes, eredeti cortazár szöveg:
én vagyok a ház csöveinek a mackója, és amikor csönd van, fölsétálok a meleg vizes csöveken, a központi fűtés vezetékein meg a szellőzőjáratokon, lakásról lakásra megyek a vízvezetékeken; én vagyok az a mackó, aki a csövekben jár.
azt hiszem, szeretnek, mert a szőröm tisztán tartja a járatokat, ugyanis örökké a csövekben futkározom, és az a kedvenc szórakozásom, hogy emeletről emeletre csúszkálok a vízvezetékeken. néha kidugom a mancsom valamelyik csapon, és akkor mondjuk a lány a harmadikról kiabálni kezd, hogy megégette magát, vagy brummogok egyet a második emeleti tűzhelynél, és Guillermina szakácsnő dühös lesz, hogy rosszul szelel a kémény. éjjel csöndben vagyok, akkor járok a leghalkabban, a kéményen át kikukkantok a tetőre, megnézem, hogy fönt táncol-e a hold, aztán meg mint a szélvész lecsúszom a pincébe, egész a kazánig. a nyári éjszakákon a ciszternában lubickolok, ott, ahol a csillagok is fürdenek; először az egyik mancsommal mosom meg az arcom, aztán a másikkal, utána mind a kettővel, és nagyon, de nagyon boldog vagyok.
akkor fogom magam, és végigcsúszkálom a ház összes csövét, és elégedetten brummogok hozzá, a lakók pedig fölriadnak, és azt hiszik, hogy valami baj van a csövekkel. van, aki fölgyújtja a villanyt, és fölírja magának, hogy reggel ne felejtsen el szólni a házmesternek. én meg a nyitva hagyott csapokat keresem, mindig akad ilyen, kidugom az orrom, és figyelem a szobák sötétjét,ahol ezek a lények laknak, akik nem tudnak csövön járni, és kicsit sajnálom őket, mikor látom, hogy milyen nagyok és esetlenek, és hallom, ahogy horkolnak, meg álmukban beszélnek, és olyan egyedül vannak. reggel, amikor mosdanak, megsimogatom az arcukat, megnyalom az orruk hegyét, és mint aki jól végezte dolgát, továbbmegyek.
cortazár egy állat, kezdek kamaszosan rajongani érte, a fene essen bele, egyszerűen minek ír az ember, ha nem így ír, mint ő, de így meg ki a fene tud írni, ha nem ő. de most nem a személyes frusztrációkról, és szánalmas irigykedésekről van szó (rá se lehet ismerni sherlockra, mi?) hanem arról, hogy watson, vesse össze eme szöveget bereckével. cortazár novellája a nagyítás bővített változatában jelent meg, amit összefüggő parkok címmel adtak ki - nem összekeverendő az összefüggő parkok című novellával, amit meg a játékokban is megtalálunk; cortazár honi helyzete meglehetősen bonyolult. szoktak idézni, másolgatni másoktól, mitadisten e sorok írója (ejnye sherlock, mi van magával?) is gyakran követ el ilyeneket, ez viszont egy komplett másolás, nagyon minimálisan átírva, és a pdf tanulsága szerint, ami ugye az eredeti kiadvány alapján készült, sehol nincsen semmi feltüntetve. botrány! ha csalódtál kedves watsonom, és nagyobb izgalmakat vártál, akkor egyrészt olvass doyle-t, ott sherlock se ilyen béna, másrészt olvass cortazárt, nem fogod megbánni. harmadrészt ezt a bereck mesélőt is elolvashatod, nem olyan rossz egyébként, csak az a té betű - jellemzően az lenne a legjobb - egy csúnya dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése