maradni

minden napra egy bejegyzést! minden napra komolyságot, kultúrát, irodalmat! részemről minden napra inkább anyagi támogatást! lehetőleg euróban, ebben a bizonytalan világban. ettől azonban messze vagyunk, de addig is meg kell becsülni mindenféle támogatást, mégha nem is euróban, hanem mondjuk irodalomban érkezik, mint ez esetben. sose értettem, hogy minek van az embernek névnapja, de látod, például ezért; kaptam egy verset egy félig ismerős, félig szerethetően ismeretlen ismerősömtől. ráadásul egy nádasdy verset, akit én nem kedvelek túlságosan, pedig nem is tudom pontosan, hogy honnan veszem, hogy nem kedvelem túlságosan. ez azonban mindegy is; tudod volt a pingvines, annó attól igazán padlót fogtam, és most erre itt a másik, amit megint csak ismerni kellene, de én már nem is szégyellem magam miatta. elég találó ez a vers a mostani 'korszakra', nyilván nem véletlenül pont ezt kaptam; szelíd utalás, hogy a változás szűk száján való átcsúszás az bizony horzsolás. csak lennénk már túl rajta. addig azonban olvassunk verseket:

az átzuhanás, az megterhelő.
ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
a megszeretés, a meggyűlölés;
a boltban a tanácstalan álldogálás,
amikor vendégek várhatók,
hogy házigazdává átalakuljak;
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni megint privátba.

ezek a nehezek. amikor maradok,
az jó: az alvásnak mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van
szerelmem, illetve ha nincs.
de átzuhanni egy beállításból
egy másikba, az összekuszál.

maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,
ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.
ezek megterhelők, de stabilak
átzuhanni: az fáj. a változás
szűk száján átcsúszni, az horzsolás.