fáradt, kedvetlen, és némileg keserű vagyok, így nem érdemes verseskötetekről beszélni. de most ez van, ezt kell szeretni, mármint nem azt hogy fáradt, kedvetlen és keserű vagyok, hanem hogy most ezt csak így tudom. baranyi ferenc kötet, tegnap vettem le egy polcról, és amíg vissza nem rakom, addig ide másolgatom. még egy másik rendszerbeli, 1980, kósza gondolat se voltam még akkor, ahogy anyámat ismerem. a szerelem harmadik éve a címe, nem találtam túl sok információt róla, és most nem mondok semmi többet, se a költőről, se a kötetről, mert fáradt, kedvetlen, és némileg keserű vagyok, annyit viszont még így is, hogy borzalmas a borítója, egy görögnek kinéző férfi ölel egy görögnek kinéző lányt, fekete fehér tusrajz, a lány kezében valahol elveszve egy szál virág, az viszont piros.
ellenben:
mind gyűlölöm, aki előttem ismert,
mind gyűlölöm, ki nálad megelőzött.
míg sosem látott kertekben virultál:
nem lehettem se tolvajod, se csőszöd.
pünkösd rózsa, kihajtottál az útra -
így lettem tolvajod, aztán csőszöd.
s mind gyűlölöd, aki nekem virult rég,
aki a gomblyukamban megelőzött.
én gyűlölöm, akiket te szerettél,
te gyűlölöd, akiket én szerettem.
nem tudjuk egymás múltját elviselni.
így
jelenünk is elviselhetetlen.
(holtpont)
ez olyan mint egy dal. ez meg szinte már somlyó györgyös, a megfogalmazás, a játék az ellentétekkel, a zárójelek:
minden hazudhat öleléskor.
a heves mozdulatok szemérmetlen mohósága éppúgy,
mint a félszeg mozdulatok megindító esetlensége,
mert lehet, hogy a félszeg mozdulatok mohósága
volna igazabb
és a heves mozdulatok esetlensége;
minden hazudhat öleléskor.
az egyenletes gyorsulás szaporodó lélegzete éppúgy,
mint az egyenetlen kivárás hirtelen sikolya,
hisz talán az egyenetlen kivárás szaporodó lélegzete
volna igazabb
és az egyenletes gyorsulás hirtelen sikolya;
minden hazudhat öleléskor:
az ösztönök-ösztönözte szellem együgyű
bőbeszédűsége éppúgy,
mint a szellem-csitította ösztön meghatott hallgatása,
pedig hát a szellem-csitította ösztön együgyű
bőbeszédűsége volna igazabb
és az ösztönök-ösztönözte szellem meghatott
hallgatása;
minden hazudhat öleléskor,
csak a szemek nem hazudhatnak sohasem,
a szemekből a messzeség kilátszik:
az istenítően elkerekülőkből éppúgy,
mint mint a megadással lecsukódókból.
(és az ellentétek játéka se segít,
mert a megadással elkerekülő szemekből is éppúgy
kilátszik a messzeség,
mint az istenítően lecsukódókból.)
a szemek elemi őszintesége
megkérdőjelezi a költészetté nemesedett legendákat
a kedves közellétéről.
a szemekből a messzeség
- a halhatatlan ellenvetések ellenére is -
könyörtelenül kilátszik.
(amíg csak védtelenségünk határvonalainak
gyanakvás-aknazárait is
fel nem szedik egyszer az egyetemes emberi bizalom
biztoskezű tűzszerészei.)
(a szemekből a messzeség kilátszik)
lófaszt vannak ilyen 'biztoskezű tűzszerészek', ha voltak is, felrobbantak rég, az egyetemes emberi bizalommal együtt, de az is lehet, hogy csak én vagyok fáradt, kedvetlen, és némileg keserű. ez a fickó viszont jó, jó az is, amikor játszik a szavakkal, ennek például az az alcíme hogy az elmúlt harminc év irodalomtörténete, mondta ezt ugye nyolcvanban, anyám tiszta gondolatai között, s mi változott azóta:
előbb jöttek az okosok
aztán jöttek a szépek
ittmaradtak az okosok
elmaradtak a szépek
elmaradtak az okosok
visszajöttek a szépek
visszajöttek az okosok
ittmaradtak a szépek
okoskodnak az okosok
szépelegnek a szépek
igazodnak az igazak
és bocsánatot kérnek
(panta rhei)
de térjünk vissza a szerelemhez, ha már fáradt, kedvetlen, és némileg keserű vagyok, pedig lenne itt izgalom a szerelmen kívül, olasz múltszázadbeli költők fordításai, adaptációi, vicces, beszólogatós kommunista versek, stb, de nekem csak a szerelem:
sosem a búcsúlevelek,
nem a szakítás, nem a könnyek
jelentik azt, hogy elköszöntek
örökre a szerelmesek,
de a strandon a tétován
más combra áttévedt tekintet,
a türelmetlenül leintett
hálálkodás a nász után,
ha nincs folytatni gusztusod
a kedvesed-harapta almát
vagy mikor gyönge diadalmát
meghagyni színleg sem tudod,
mikor először áll meg úgy
pillantásod a kedves arcán,
hogy nem vidámodsz fel nyugalmán
s nem leszel tőle szomorúbb,
mikor szúrás nyomán a vér
egy perccel hamarabb megalvad
és mikor csók közben magad vagy -
szerelmed véget akkor ér.
(egy perccel hamarabb)
csók közben magad lenni, hajaj, főleg, ha tudod miről beszél. de persze költészet, és így, szükségszerűen kamu ez is; fene tudja mikor ér véget a szerelem, és mikor születik újra; strandon is mehet tévútra, az almát is kidobhatod, és az se mindig, amikor egy perccel hamarabb. ha még valamire jó a költészet, mint hogy leegyszerűsítse, és túlbonyolítsa a dolgokat, hát arra, hogy kérdezzen, lehetőleg költőien, amire nem szabad választ, baranyi ebből is jó:
akkor mi lesz a szerelemből,
ha öröklétünk hite megdől
és kiderül, hogy nyári esték
szeszélye csak a végtelenség?
mi több: ha testet öl a látszat
s a hitté dermedt öncsalásnak
vádaskodása maga ment föl -
mi lesz akkor a szerelemből?
(akkor?)
mi lenne? akkor? és most? a hitté dermedt öncsalás baszik válaszolni, de legalább nem is ment föl. nem jó ez a fáradtság, kedvetlenség, és a némileg keserűség, búcsúzom is, utoljára viszont egy igen jó alternatívát pötyögök be, hogy miért ne, és miért igen olvassunk józsefet, aki még attila is:
hogy zavartalanul
ehess, ihass, ölelhess, alhass -
eszedbe ne jusson
magad a Mindenséggel mérni.
ne gondolj aszállyal, se faggyal:
a Mindenséget mérd magaddal -
jobb hosszan, mint örökké élni.
ám ha azért eszel,
hogy fenntartsd magad a jóra,
ha azért iszol,
hogy poharad igaz ügyre ürítsed,
ha azért ölelsz,
hogy emberebbé szeresd a másikat,
és ha azért alszol,
hogy üveggolyóvá álmodd a távolságot -
akkor mégis cselekedj J.A. (1905-1937)
meghagyása szerint
s mérd magad a Mindenséggel -
volt már, ki így is győzte évvel.
talán te is lehetsz kivétel.
(alternatíva)
megyek fenntartani magam a jóra. aztán keresni valami igaz ügyet, és igen, jó lenne emberebbé szeretni téged, hogy aztán a végére a távolságot, mint a kisbalázs, üveggolyóként gurigatani az álmában csak picit csöngető villamoson.
ellenben:
mind gyűlölöm, aki előttem ismert,
mind gyűlölöm, ki nálad megelőzött.
míg sosem látott kertekben virultál:
nem lehettem se tolvajod, se csőszöd.
pünkösd rózsa, kihajtottál az útra -
így lettem tolvajod, aztán csőszöd.
s mind gyűlölöd, aki nekem virult rég,
aki a gomblyukamban megelőzött.
én gyűlölöm, akiket te szerettél,
te gyűlölöd, akiket én szerettem.
nem tudjuk egymás múltját elviselni.
így
jelenünk is elviselhetetlen.
(holtpont)
ez olyan mint egy dal. ez meg szinte már somlyó györgyös, a megfogalmazás, a játék az ellentétekkel, a zárójelek:
minden hazudhat öleléskor.
a heves mozdulatok szemérmetlen mohósága éppúgy,
mint a félszeg mozdulatok megindító esetlensége,
mert lehet, hogy a félszeg mozdulatok mohósága
volna igazabb
és a heves mozdulatok esetlensége;
minden hazudhat öleléskor.
az egyenletes gyorsulás szaporodó lélegzete éppúgy,
mint az egyenetlen kivárás hirtelen sikolya,
hisz talán az egyenetlen kivárás szaporodó lélegzete
volna igazabb
és az egyenletes gyorsulás hirtelen sikolya;
minden hazudhat öleléskor:
az ösztönök-ösztönözte szellem együgyű
bőbeszédűsége éppúgy,
mint a szellem-csitította ösztön meghatott hallgatása,
pedig hát a szellem-csitította ösztön együgyű
bőbeszédűsége volna igazabb
és az ösztönök-ösztönözte szellem meghatott
hallgatása;
minden hazudhat öleléskor,
csak a szemek nem hazudhatnak sohasem,
a szemekből a messzeség kilátszik:
az istenítően elkerekülőkből éppúgy,
mint mint a megadással lecsukódókból.
(és az ellentétek játéka se segít,
mert a megadással elkerekülő szemekből is éppúgy
kilátszik a messzeség,
mint az istenítően lecsukódókból.)
a szemek elemi őszintesége
megkérdőjelezi a költészetté nemesedett legendákat
a kedves közellétéről.
a szemekből a messzeség
- a halhatatlan ellenvetések ellenére is -
könyörtelenül kilátszik.
(amíg csak védtelenségünk határvonalainak
gyanakvás-aknazárait is
fel nem szedik egyszer az egyetemes emberi bizalom
biztoskezű tűzszerészei.)
(a szemekből a messzeség kilátszik)
lófaszt vannak ilyen 'biztoskezű tűzszerészek', ha voltak is, felrobbantak rég, az egyetemes emberi bizalommal együtt, de az is lehet, hogy csak én vagyok fáradt, kedvetlen, és némileg keserű. ez a fickó viszont jó, jó az is, amikor játszik a szavakkal, ennek például az az alcíme hogy az elmúlt harminc év irodalomtörténete, mondta ezt ugye nyolcvanban, anyám tiszta gondolatai között, s mi változott azóta:
előbb jöttek az okosok
aztán jöttek a szépek
ittmaradtak az okosok
elmaradtak a szépek
elmaradtak az okosok
visszajöttek a szépek
visszajöttek az okosok
ittmaradtak a szépek
okoskodnak az okosok
szépelegnek a szépek
igazodnak az igazak
és bocsánatot kérnek
(panta rhei)
de térjünk vissza a szerelemhez, ha már fáradt, kedvetlen, és némileg keserű vagyok, pedig lenne itt izgalom a szerelmen kívül, olasz múltszázadbeli költők fordításai, adaptációi, vicces, beszólogatós kommunista versek, stb, de nekem csak a szerelem:
sosem a búcsúlevelek,
nem a szakítás, nem a könnyek
jelentik azt, hogy elköszöntek
örökre a szerelmesek,
de a strandon a tétován
más combra áttévedt tekintet,
a türelmetlenül leintett
hálálkodás a nász után,
ha nincs folytatni gusztusod
a kedvesed-harapta almát
vagy mikor gyönge diadalmát
meghagyni színleg sem tudod,
mikor először áll meg úgy
pillantásod a kedves arcán,
hogy nem vidámodsz fel nyugalmán
s nem leszel tőle szomorúbb,
mikor szúrás nyomán a vér
egy perccel hamarabb megalvad
és mikor csók közben magad vagy -
szerelmed véget akkor ér.
(egy perccel hamarabb)
csók közben magad lenni, hajaj, főleg, ha tudod miről beszél. de persze költészet, és így, szükségszerűen kamu ez is; fene tudja mikor ér véget a szerelem, és mikor születik újra; strandon is mehet tévútra, az almát is kidobhatod, és az se mindig, amikor egy perccel hamarabb. ha még valamire jó a költészet, mint hogy leegyszerűsítse, és túlbonyolítsa a dolgokat, hát arra, hogy kérdezzen, lehetőleg költőien, amire nem szabad választ, baranyi ebből is jó:
akkor mi lesz a szerelemből,
ha öröklétünk hite megdől
és kiderül, hogy nyári esték
szeszélye csak a végtelenség?
mi több: ha testet öl a látszat
s a hitté dermedt öncsalásnak
vádaskodása maga ment föl -
mi lesz akkor a szerelemből?
(akkor?)
mi lenne? akkor? és most? a hitté dermedt öncsalás baszik válaszolni, de legalább nem is ment föl. nem jó ez a fáradtság, kedvetlenség, és a némileg keserűség, búcsúzom is, utoljára viszont egy igen jó alternatívát pötyögök be, hogy miért ne, és miért igen olvassunk józsefet, aki még attila is:
hogy zavartalanul
ehess, ihass, ölelhess, alhass -
eszedbe ne jusson
magad a Mindenséggel mérni.
ne gondolj aszállyal, se faggyal:
a Mindenséget mérd magaddal -
jobb hosszan, mint örökké élni.
ám ha azért eszel,
hogy fenntartsd magad a jóra,
ha azért iszol,
hogy poharad igaz ügyre ürítsed,
ha azért ölelsz,
hogy emberebbé szeresd a másikat,
és ha azért alszol,
hogy üveggolyóvá álmodd a távolságot -
akkor mégis cselekedj J.A. (1905-1937)
meghagyása szerint
s mérd magad a Mindenséggel -
volt már, ki így is győzte évvel.
talán te is lehetsz kivétel.
(alternatíva)
megyek fenntartani magam a jóra. aztán keresni valami igaz ügyet, és igen, jó lenne emberebbé szeretni téged, hogy aztán a végére a távolságot, mint a kisbalázs, üveggolyóként gurigatani az álmában csak picit csöngető villamoson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése