én már akkor is szerettem háy jánost, amikor még semmit nem olvastam tőle, egyszerűen csak olyan emberektől hallottam, hogy én valószínűleg szeretném háy jánost, akiktől feltétel nélkül elhittem ezt, így aztán nem is volt olyan égető, hogy én háy jánost olvassak, mert anélkül is tudtam hogy jó, és szeretem.
erre egyszer csak szembe jön velem ez, persze pont most, mert mindig pont most van most:
leeszi arcomról,
a kenőcsöt nyalja.
ez nem a bőröd -
kérdi és nyelvel befelé.
üreget mélyít:
ezt jelent, azt jelent.
én hallgatom, szótlan:
mennyi volt
a krém a boltban?
ez is egy emlék,
bár nem nyelv
- gondoltam.
(leeszi arcomról)
ez is egy emlék, ezt jelent, azt jelent. de teljesen rákattantam ettől háyra, és többek között ilyeneket találtam, mélyre ásva:
s a fiú, mint egy
hatalmas báb,
az égből hajtogatta le a nyakát.
(buszok az érben)
vagy az egész egy lány ciklus, úgy ahogy van, amiből egyrészt kiderül, hogy tegnap nyolckor még igen, de reggel ébredés után, ő sem hitte, de már nem' így megy ez, és amiben megtaláljuk az egyik legdurvább rímet így karácsonyra:
karácsony van,
szeretlek, de nem
te jössz, hanem
egy idióta angyal
megpakolva
minden szarral.
(egy lány/3)
ez úgy általában elmond mindent minden karácsonyról, és nagyjából háyról is, elképesztő ez a fickó; valahogy így lenne érdemes, negyven és a halál között, feleség, válás és a magányosság között ülni szofisztikált nyugalomban, valami egyszerű kis kiskocsmában, és régi fényképek hátuljára ilyeneket írni:
nekem is van mosógépem
s mikor te mosol,
én is mosok éppen.
(háztartási vers)
a nagy háyba esésnek az lett a vége, hogy a polcomra került az egy szerelmes vers története hangoskönyve, de még nem mertem meghallgatni, egyenlőre nincs is mivel. nade majd akkor, amikor pont nem lesz ez a most, ami most van.
erre egyszer csak szembe jön velem ez, persze pont most, mert mindig pont most van most:
leeszi arcomról,
a kenőcsöt nyalja.
ez nem a bőröd -
kérdi és nyelvel befelé.
üreget mélyít:
ezt jelent, azt jelent.
én hallgatom, szótlan:
mennyi volt
a krém a boltban?
ez is egy emlék,
bár nem nyelv
- gondoltam.
(leeszi arcomról)
ez is egy emlék, ezt jelent, azt jelent. de teljesen rákattantam ettől háyra, és többek között ilyeneket találtam, mélyre ásva:
s a fiú, mint egy
hatalmas báb,
az égből hajtogatta le a nyakát.
(buszok az érben)
vagy az egész egy lány ciklus, úgy ahogy van, amiből egyrészt kiderül, hogy tegnap nyolckor még igen, de reggel ébredés után, ő sem hitte, de már nem' így megy ez, és amiben megtaláljuk az egyik legdurvább rímet így karácsonyra:
karácsony van,
szeretlek, de nem
te jössz, hanem
egy idióta angyal
megpakolva
minden szarral.
(egy lány/3)
ez úgy általában elmond mindent minden karácsonyról, és nagyjából háyról is, elképesztő ez a fickó; valahogy így lenne érdemes, negyven és a halál között, feleség, válás és a magányosság között ülni szofisztikált nyugalomban, valami egyszerű kis kiskocsmában, és régi fényképek hátuljára ilyeneket írni:
nekem is van mosógépem
s mikor te mosol,
én is mosok éppen.
(háztartási vers)
a nagy háyba esésnek az lett a vége, hogy a polcomra került az egy szerelmes vers története hangoskönyve, de még nem mertem meghallgatni, egyenlőre nincs is mivel. nade majd akkor, amikor pont nem lesz ez a most, ami most van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése