steinbeckel való első találkozásom még akkoriban volt, amikor a sorokat úgy faltam, mint hosszútávfutó a kilométereket, és a figyelmem is, ahogy a futóé, egyre inkább arra koncentrálódott, hogy lefussam a távot. így eshetett, hogy arra emlékszem, hogy pár nap alatt kivégeztem az édentől keletre-t, és persze tetszett is, de másra alig, szégyen. talán még a james deanos filmet is, mintha, de, és ez még cikibb, ebből is csak arra emlékszek, hogy szerintem jamesnek jobban állt volna a hosszú haj.
ellenben most, az elmúlt napokban kezemben tartottam egy steinbeck könyvet, amiben cserébe mindjárt három kisregény is van; az egerek és emberek, a lement a hold, és a szerelem csütörtök (milyen jók a régi kiadások, látod, ma már mindháromért külön adnál egy rakás pénzt!). az egerek és embereket úgyis ismered, olvastad, vagy láttad a filmet, én viszont - szégyent szégenyre! - nem láttam még, pedig malkovics van benne, ráadásul olyan kurvajó sapkája van, amilyet elhagytam. olvasni olyan, mintha hemingway lenne, pontos, kimért, reménytelen, íze van és szaga.
a lement a hold hol kevésbé tetszett, hol jobban; könnyen érthető allegoróikus mese, aminek nincs pontos helye, és nincs pontos ideje; valószinűleg a második világháború, és valószinűleg norvégia megszállása, de nem vagyok benne biztos; szinte már filozófiai értekezés, ami nem kötődik se konkrét háborúhoz, se konkrét időhöz.
tonder meg molly tetszett benne a legjobban:
'- vigyázni fogok magára - mondta tonder. - van jogunk az élethez, ebben a nagy öldöklésben. - keze molly vállán nyugodott. molly hirtelen megmerevedett, szeme kitágult, úgy bámult, mintha látomása lett volna. tonder levette kezét, és azt kérdezte: - mi történt? mi az? - molly szeme egyenesen előre bámult, és tonder megismételte: - mi az?
molly kisérteties hangon beszélt.
- úgy öltöztettem mint egy kisfiút, amikor először megy iskolába. és félt. begomboltam az ingét, próbáltam vigasztalni, de nem lehetett vigasztalni. és félt.
tonder azt kérdezte:
- miket beszél?
és molly mintha látta volna, amit leírt:
- nem tudom miért engedték haza. zavarodott volt. nem tudta, mi történik. meg se csókolt, amikor elment. félt, és nagyon bátor volt, mint egy kisfiú, amikor először megy iskolába.
tonder felállt.
- a férje!
molly azt felete:
- igen, a férfjem. elmentem a polgármesterhez, de nem tudott segíteni. aztán elment... nem nagyon szépen, nem éppen szilárdan... és maga kivezette és agyonlőtte. akkor inkább furcsa volt, mint borzasztó. akkor nem is hittem el egészen.
tonder azt mondta:
- a maga férje!
- igen, és most, ebben a csöndes házban elhiszem. most, amikor túl sok a hó a tetőn, már elhiszem. és virradat előtt, egyedül a félig átmelegedett ágyban, olyankor tudom.
tonder előtte állt. arca telve volt nyomorúsággal.
- jó éjszakát - mondta. - isten óvjon téged. visszajöhetek?
molly a falra nézett meg az emlékeibe.
- nem tudom - mondta.
- visszajövök.
- nem tudom.'
ha pedig úgy vagy vele, hogy miközben ilyeneket olvasol, arra gondolsz, hogy mi az istennek olvasol ilyeneket, akkor a te könyved a harmadik, a szerelem csütörtök. a bevezető alapján mintha boris viant olvasnál, olyan az abszúrd humora, (a regény egyik főszereplője mack, kritizálja steinback előző regényét, a kék öbölt, aminek a szerelem csütörtök tulajdonképpeni folytatása, ugyanazok a szereplők, a helyszín, stb; kifejti, hogy ő az olyan regényeket szereti, amely fejezetekre van bontva, a fejezetek címéből lehet tudni, hogy mi lesz a fejezetekben, és amelyikben nem beszélnek sokat mellé, és nem törődnek a figurák leírásával - na hát aztán ilyen lesz a szerelem csütörtök) hihetetlen, hogy mind a három regényt ugyanaz az ember írta, annyira más stílusú. eszméletlen könnyed, okos, kíméletlen móka a szerelem csütörtök, az a fajta, amin legalább annyit bólogat az ember, mint amennyit a szája elé teszi a kezét, hogy fel ne röhögjön hangosan. olyan karakterek, mint a doki, akiből az ember biztosan ismer legalább egyet a környezetéből, a bohókás, elvarázsolt figura, akit csak szeretni lehet, vagy a gazda, akit úgy hívnak józsef és mária (egy név mind a kettő!), aki kiakad azon, hogy az élet minden területén sikerült csalnia, csak a sakkban nem; vagy a telt keblű, de lapos fenekű suzy, aki épp ezért nem jó kurvának, cserébe baromi jó feleség lesz belőle, és jöttével felforgatja a kisváros dolgait; vagy az élet titkait tökéletesen ismerő madam, aki fauna, bár ilyen név nincs is, és aki az örömlányokból mindenképpen úrinőket akar faragni; vagy az egerek és emberek lennijének itteni megfelelője, a kicsit együgyű, de legalább már ártalmatlan hazel, aki aztán majd megoldja az egész szerelmi ügyet egy bézbólütővel; ésatöbbiek. mindeközben a hangulat amolyan borizű, későesti kisvárosi iszogatás, mint amikor épp annyit beszélünk komolyan, mint amennyit hülyéskedünk, és ez így van jól. közben meg, a folyamatos kikacsingatás mellett egy kedves mondhatni gyengéd szerelmi történet, amiben - ellentétben viannal -, az abszurdítás nem az elkerülhetlen pusztulást hivatott elrejteni, hanem, bár párszor viccelődve rámutat a lehetőségére, inkább az olvasóval és az élettel való barátkozást segíti. közben meg, bár sose tudod mikor komolyan, és mikor csak úgy heccből, de olyan bölcseségeket tanulunk, hogy ihaj. figyeld csak, amikor fauna felveszi suzyt kurvának, és egyből beleköt jézus és mária a gazda:
'- ezzel a tündérrel aztán jól bevásárolt - mondta faunának.
- magam is azt hiszem - felelte fauna.
- minek vette fel?
- időként megengedek magamnak egy-egy baklövést. kurvának csakugyan nem való. de ha majd meggyúrtam, mind a tíz ujját megnyalhatja, aki feleségül veszi.
- ez a lány palira veszi magát - jelentette ki a gazda.
- nem baj, ha az embert néha palira veszik - felelte fauna. - aki sose volt még balek, nem is érezheti igazán jól magát. voltan én már misszionárusnő is dél-amerikában.
- minek? - kérdezte a gazda.
- hamarjában nem jut eszembe.
- mit csinált mint misszionárusnő?
- a felebaráti szeretetre tanítottam az indiánokat.
- és ők mit csináltak?
- ők meg megtanítottak, hogyan kell fejet zsugorítani.'
naugye.
ellenben most, az elmúlt napokban kezemben tartottam egy steinbeck könyvet, amiben cserébe mindjárt három kisregény is van; az egerek és emberek, a lement a hold, és a szerelem csütörtök (milyen jók a régi kiadások, látod, ma már mindháromért külön adnál egy rakás pénzt!). az egerek és embereket úgyis ismered, olvastad, vagy láttad a filmet, én viszont - szégyent szégenyre! - nem láttam még, pedig malkovics van benne, ráadásul olyan kurvajó sapkája van, amilyet elhagytam. olvasni olyan, mintha hemingway lenne, pontos, kimért, reménytelen, íze van és szaga.
a lement a hold hol kevésbé tetszett, hol jobban; könnyen érthető allegoróikus mese, aminek nincs pontos helye, és nincs pontos ideje; valószinűleg a második világháború, és valószinűleg norvégia megszállása, de nem vagyok benne biztos; szinte már filozófiai értekezés, ami nem kötődik se konkrét háborúhoz, se konkrét időhöz.
tonder meg molly tetszett benne a legjobban:
'- vigyázni fogok magára - mondta tonder. - van jogunk az élethez, ebben a nagy öldöklésben. - keze molly vállán nyugodott. molly hirtelen megmerevedett, szeme kitágult, úgy bámult, mintha látomása lett volna. tonder levette kezét, és azt kérdezte: - mi történt? mi az? - molly szeme egyenesen előre bámult, és tonder megismételte: - mi az?
molly kisérteties hangon beszélt.
- úgy öltöztettem mint egy kisfiút, amikor először megy iskolába. és félt. begomboltam az ingét, próbáltam vigasztalni, de nem lehetett vigasztalni. és félt.
tonder azt kérdezte:
- miket beszél?
és molly mintha látta volna, amit leírt:
- nem tudom miért engedték haza. zavarodott volt. nem tudta, mi történik. meg se csókolt, amikor elment. félt, és nagyon bátor volt, mint egy kisfiú, amikor először megy iskolába.
tonder felállt.
- a férje!
molly azt felete:
- igen, a férfjem. elmentem a polgármesterhez, de nem tudott segíteni. aztán elment... nem nagyon szépen, nem éppen szilárdan... és maga kivezette és agyonlőtte. akkor inkább furcsa volt, mint borzasztó. akkor nem is hittem el egészen.
tonder azt mondta:
- a maga férje!
- igen, és most, ebben a csöndes házban elhiszem. most, amikor túl sok a hó a tetőn, már elhiszem. és virradat előtt, egyedül a félig átmelegedett ágyban, olyankor tudom.
tonder előtte állt. arca telve volt nyomorúsággal.
- jó éjszakát - mondta. - isten óvjon téged. visszajöhetek?
molly a falra nézett meg az emlékeibe.
- nem tudom - mondta.
- visszajövök.
- nem tudom.'
ha pedig úgy vagy vele, hogy miközben ilyeneket olvasol, arra gondolsz, hogy mi az istennek olvasol ilyeneket, akkor a te könyved a harmadik, a szerelem csütörtök. a bevezető alapján mintha boris viant olvasnál, olyan az abszúrd humora, (a regény egyik főszereplője mack, kritizálja steinback előző regényét, a kék öbölt, aminek a szerelem csütörtök tulajdonképpeni folytatása, ugyanazok a szereplők, a helyszín, stb; kifejti, hogy ő az olyan regényeket szereti, amely fejezetekre van bontva, a fejezetek címéből lehet tudni, hogy mi lesz a fejezetekben, és amelyikben nem beszélnek sokat mellé, és nem törődnek a figurák leírásával - na hát aztán ilyen lesz a szerelem csütörtök) hihetetlen, hogy mind a három regényt ugyanaz az ember írta, annyira más stílusú. eszméletlen könnyed, okos, kíméletlen móka a szerelem csütörtök, az a fajta, amin legalább annyit bólogat az ember, mint amennyit a szája elé teszi a kezét, hogy fel ne röhögjön hangosan. olyan karakterek, mint a doki, akiből az ember biztosan ismer legalább egyet a környezetéből, a bohókás, elvarázsolt figura, akit csak szeretni lehet, vagy a gazda, akit úgy hívnak józsef és mária (egy név mind a kettő!), aki kiakad azon, hogy az élet minden területén sikerült csalnia, csak a sakkban nem; vagy a telt keblű, de lapos fenekű suzy, aki épp ezért nem jó kurvának, cserébe baromi jó feleség lesz belőle, és jöttével felforgatja a kisváros dolgait; vagy az élet titkait tökéletesen ismerő madam, aki fauna, bár ilyen név nincs is, és aki az örömlányokból mindenképpen úrinőket akar faragni; vagy az egerek és emberek lennijének itteni megfelelője, a kicsit együgyű, de legalább már ártalmatlan hazel, aki aztán majd megoldja az egész szerelmi ügyet egy bézbólütővel; ésatöbbiek. mindeközben a hangulat amolyan borizű, későesti kisvárosi iszogatás, mint amikor épp annyit beszélünk komolyan, mint amennyit hülyéskedünk, és ez így van jól. közben meg, a folyamatos kikacsingatás mellett egy kedves mondhatni gyengéd szerelmi történet, amiben - ellentétben viannal -, az abszurdítás nem az elkerülhetlen pusztulást hivatott elrejteni, hanem, bár párszor viccelődve rámutat a lehetőségére, inkább az olvasóval és az élettel való barátkozást segíti. közben meg, bár sose tudod mikor komolyan, és mikor csak úgy heccből, de olyan bölcseségeket tanulunk, hogy ihaj. figyeld csak, amikor fauna felveszi suzyt kurvának, és egyből beleköt jézus és mária a gazda:
'- ezzel a tündérrel aztán jól bevásárolt - mondta faunának.
- magam is azt hiszem - felelte fauna.
- minek vette fel?
- időként megengedek magamnak egy-egy baklövést. kurvának csakugyan nem való. de ha majd meggyúrtam, mind a tíz ujját megnyalhatja, aki feleségül veszi.
- ez a lány palira veszi magát - jelentette ki a gazda.
- nem baj, ha az embert néha palira veszik - felelte fauna. - aki sose volt még balek, nem is érezheti igazán jól magát. voltan én már misszionárusnő is dél-amerikában.
- minek? - kérdezte a gazda.
- hamarjában nem jut eszembe.
- mit csinált mint misszionárusnő?
- a felebaráti szeretetre tanítottam az indiánokat.
- és ők mit csináltak?
- ők meg megtanítottak, hogyan kell fejet zsugorítani.'
naugye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése