kántor péter: trója variációk

mintha nyomtalan elmúlhatna bármi,
a nyár helyén másik nyarat találni,
az erkélyen másféle kerti székek,
a csipeszeken egy másik élet,
de egy reggel a régi holdra látni,
és a beforrt seb elkezd újra fájni.
(mintha nyomtalan)

az utóbbi idők irodalmi vadászata - a két neil gaiman könyv mellett - főleg kántor péter új kötetéről szólt a trója varriációkról; na nem mintha nem lehetett volna kapni, inkább az anyagi vonzata miatt; kétezer forintot ritkán költ költő versekre. most azonban dorfman mester - ki más? - jóvoltából fogyasztom pár napja, kávé mellé.

kántor pétert olvasva az embernek kedve támad verset írni; és erre nagyon kevesen képesek (hogy őszinte legyek, nem egy verset olvasva örökre elmegy a kedvem nem csak a vers írástól, maguktól a versektől is). emlékszem, kovácséknál a wc mellett tartott szép versek sorozatban kántor péter arca tetszett a legjobban, a kaján, kócos, hanyagul cigarettázó figura jelentette nekem a költőt magát, aki mind a verseivel, mind a jelenségével bizonyosság volt arra, hogy nem kell mindent annyira komolyan venni. szeretem benne azt, hogy olyan kacsingatós, gunyoros, nyugodt hangvétellel ír, mintha egy sör mellett beszélgetnénk, és az, amikről verset írni érdemes, a halál, a szerelem, önmagunk és minden más ilyen buta, de elkerülhetetlen dolog, épp úgy való sör mellé, koszos pincékbe, zsíroskenyérhez, mint kávéházba, rózsák, tövisek, naplementék, és baszott nagy érzelmek közé; és ezt sokan elfelejtik. petrihez lehet legközelebb tenni kántort, nem véletlenül kedveli péter annyira petrit, az új kötetben két vers is szól petrihez, 'hiányzanak nekem, minek tagadjam / azok a remek beszámolók / a haldoklásodról' mondja péter petrinek, aki nem kér még egy sört, és talán megkapja a levelet ott a kellő távolságban.

furcsa ez az új kötet, kicsit fáradt, hiába kántor is öregszik már, pedig ő a 'fiatal' generációhoz tartozott - borzasztó, hogy milyen öregek vagytok ti, fiatalok! - kajánkodik vas istván, akinek a díját elnyerte egyébként kántor péter is. múltidézős, visszanézős, merengős kötet, amiben meglepően kevés verset találunk, minden tiszteletem a magvetőé, de nagyon szét van húzva ez a hetvennégy oldal, szellős, hogy szépen fogalmazzak. kántortól nekem új hangulatok is lengedeznek ebben a szellőben, megidézi apját (abban a kertben) (ha kérdezel), anyját, (a hatérvidéken) szerelmét (place du marché sainte-catherine) (faxolok), azt a sovány nőt (rövid vers), az osztálytársakat (az iskola), stb; mintha péter már ott tartana, ahonnan vissza lehet nézni, sőt, ahonnan vissza kell nézni; mintha meg lenne már az a kor, amikor az ember megengedhet ilyeneket magának. kevésbé könnyed, kevésbé játékos ez az új kötet, ez a trója, amit akárhányszor építesz fel, annyiszor döntik le, és ami maga ez az egész: 'de hiszen el se mentem trójából! / hiszen trója, ahogy ma látom, /nem az egész egy része, / hanem maga az egész: az élet'

és egyébként is, ahogy a tanösvényben mondja: 'nem a kutya a csontot, a csont nem engedi a kutyát' (15). na, hát ilyen ez a kötet.

kedves gyuri,

mindent a kellő távolságból kell nézni -
már ha van olyan! - ez a dolgunk.
bár van, amit legjobb sehonnan.

ez onnan jutott eszembe, hogy neked
már biztos megvan a kellő távolságod.

nem izgulsz,
nem dühöngsz,
nem homályosítja el a szemed senki nő már,
nem vakarózol,
nem kérsz még egy sört,
nem kérsz semmit.

csak nézel, mondjuk egy fényképről,
száraz szemmel, mint írtad volt,
érdeklődőn, mint tapasztaltam volt,
és könnyedén, mint az olyan, aki tudja,
bármit lásson is, nem kell többé verset írnia róla.

a kellő távolság, amit kiharcoltál magadnak,
sajnos nem teszi lehetővé, hogy megvitassuk
az aktuális ezt-azt: képzeld,
a dezső nem akarja leadni a fölös kilóit,
egyáltalán semmit se akar leadni,
se a kellő távolságból nézni.
de hát te tudod, tudod, milyen a dezső.

változatlan szeretettel,
p.

(levél a kellő távolságról - petri györgynek)

¤

....................................................................................

és ne vedd komolyan, amit dühömbe mondok,
hiszen nem gondolom komolyan, tudod jól!

de sose hagyd szó nélkül, ha olyat tennék,
ami rám nézve szégyen - s közvetve rád is!

bár mindenki csak magáért felel:
te nem tehetsz rólam, én se rólad.

mégis! valahogy tükrözzük egymást,
ha nem is vagyunk egyformák, nem!

te - te vagy, én pedig kezdettől - én.
kérlek, ezt soha ne felejtsd el!

de a győzelmem a te győzelmed is,
és a bukásom, az is részed.

ahogy minden elfáradásom,
részed minden feltámadásom.

de ne szólj bele a dolgaimba!
ne írj nekem elő soha semmit!

és ne kérdezgess fölöslegesen,
de közömbös se légy, látszólag se!

legyen egy mérleg a kezedben,
de ne tégy mérlegre mindig mindent!

tudd behunyni a szemed,
de ne úgy, mintha cinkosom volnál!

mindazonáltal ne felejts el törődni velem,
ne felejts el aggódni értem!

sírj, mert nincs gyógyszer a világra,
de ne vond meg tőlem a bizalmadat!

mit tehetnél még értem anyám?
viselj el minden időben!

és égjen a villany az ablakodban,
mert néha éjszaka fölnézek.
(minden időben)

¤

szép a hajad. szeretem,
ahogy mosolyogsz. fúj a szél,
hűvösödik. egy biciklis
trükközik a téren: felemeli
a biciklije orrát a magasba.
hárman zenélnek: egy nő,
két férfi. egy kisfiú
körbe karikázik, szaladó
görkorcsolyás pózna mögötte.
egy japán nő egy plakátot
bámul hosszasan, egy férfi
leül alattunk a lépcsőre,
tenyerébe hajtja a fejét.
a gitároson fehér sapka,
az égen sötétkék párnafelhők,
a tér túloldalán kocsisor.
egy görkoris lány vár valakit,
aki kimaradt ebből az egészből.
(valami egész)

¤

én mindig ugyanoda megyek,
bár váltogatom a helyeimet.

mindig megmutatom a kosaramat
a pénztár előtt valakinek.

valaki mindig számba veszi,
hogy ez pasas (én) mit visz haza.

a kosaramból ismer engem:
na ez a kosár, ez biztos maga!

mindig ugyanezeket viszi! hova
viszi ezeket? gyakran iszik.

honnan van pénze? és egyáltalán.
sose kérdeznek ilyesmiket.

én se kérdezek. a nevüket
a köpenyükön olvashatom.

kedves noémi, jól megy a sora?
állnak mögöttem öten-hatan.

csak megmutatom a kosaramat.
mindig ugyanaz: sajt, bor, alma.

rejtély, hogy mitől mások a napok,
hogy például milyen nap is van ma.
(megmutatom a kosaramat)