look like a clown

szeretnék meghalni. nyilván, mert élek. szeretnék nyomorék, életképtelen, rágni nem tudó, felesleges élőlény lenni; és nem vigasztal, hogy félig már az vagyok. minden egyes kurva nap, ahányszor elmegyek a dávidért, köszön egy kislány. megtanulta a nevem. semmit nem csináltam vele, csak rámosolyogtam, és köszöntem neki; és azóta úgy vár, mint valami messiást. már messziről kiabál hogy dávid, dávid, itt a marci. sose fog felállni a kurva tolószékéből. minden nap úgy megyek be abba az épületbe, hogy nem tudom hova bújjak; és nem csak a járásom miatt. a járásom jó, bal láb után jön a jobb, nem kell még segítség. de benne van minden szarom. hogy élek. ő. ő a kurva életbe, ő, és anyám, és a kurva élet, ugye, meg az összes többi. és amikor odatolat ez a kislány, és nyújtja a kezét, hogy fogjunk kezet, és szia marci, semmi mást nem mond, csak hogy szia marci, én gyorsan a hátam mögé dugom minden bajom. félek hogy egyszer mögém néz, és meglátja. azt is hogy milyen nevetséges. nem szeret. az anyám. a jövőm. én. ó, hogy utálom még leírni is ezeket. hát még végig gondolni. hát még, hogy ahogy megyek azon a kurva macskaköves úton, amerre tudom, hogy nem tudna menni közülük senki segítség nélkül, ezek fájnak, elveszik az erőmet; ó milyen kicsi ez hozzá képest. a keze mozog, és integet, és folyamatosan boldog. basszameg, hogy én nem tudok annyira erős lenni mint ők; és még ő örül nekem. látod, én azt se tudom hogy hívják ezt a kislányt. talán beának. vagy verának. valami a a vége. tökmindegy. úgy szégyellem magam, mindig, ha odamegyek, és mindig ha kijövök onnan; kibaszott bohóc vagyok, érzem ahogy pattogzik rólam a festék. és később. és most is. most például szeretnék meghalni. én buzi, hiszen élek. de szégyellem magam hogy így élek. ó erről se lehet beszélni basszameg. káromkodással helyettesíteni a kétségbeesést, és az ürességet; bassza meg a rohadt élet. ezaz. gyerünk marci. hát gecire szeretnék meghalni. és még nem fogok. ez a legszarabb. mindig, mindent túl kell élni. ha elengeded, azt is. ha elmész, azt is. ha marad minden, hát azt. megmozdultam, azt hittem beledöglök. pedig tolószék sem kellett hozzá. elmentem, mert járni tudok, segítség nélkül, és meg kellett volna szakadnia a kurva szívemnek. és persze nem. sohasem döglök bele semmibe. kullancs van a nyakamban; nem vettem észre. pár napon belül kiderül hogy mi történik. ha az, amiről nem beszélek, azt is túl fogom élni. naná. a csöpi néni, akiről itt beszéltem már, nem úszta meg annó, kullancs volt a hajában, fésülködés közben akadt bele a fésű; addigra már mindegy volt. az közelebb volt a fejhez. és túlélte. én valószinűleg megúszom, és persze, túlélem, hogyne. és azt is, ha majd én fogok egy kurva tolószékből mosolyogni arra, aki legalább köszön nekem. ha úgy kell majd a városba mennem, hogy tudom hogy ott van, a falak mögött, a kő alatt, a fű között; nem fogok belehalni. csak közben múlik minden, lassan, ahogy a virág hervad, míg öntözik; és minden szirom gecire fáj. ugyan marci, ezért szenvedsz ennyit? ezekért a hasonlatokért? lófasz. és nem tudok örülni, annak hogy minden nap van egy kislány, aki örül nekem. szégyellem magam miatta; és szeretnék meghalni. nagy, megnyíló egekről álmodom. sűrű felhőkről, amelyekből eső hull, olyan erővel, hogy ne lehessen fölfelé nézni. orkánokról. tornádókról. történelmi viharokról. de ezek között ott áll a kislány, hiába a villám, a szél, az orkán, és köszön: szia marci. és mosolyog. ó bazdmeg, nem tudok a szemedbe nézni! csak éppen nem halok bele. most jön az, ami én vagyok, minden szemfényvesztésben is én vagyok, széken innen és túl, hogy try to look like a clown, till i'm down. arcomon a festék. mennyire nem lehet észrevenni, hogy mi mit jelent; ez a mondat annyira én vagyok, hogy nem is látszik. és persze a try to stay in bed, till i'm dead. szeretnék meghalni: lefekszem. ó szertnék meghalni. vagy legalább szeretném, ha nem szeretném a meghalást; ne játsz nagy szavakkal te kisfiú. arcod az ég felé, nyugodj meg. túléled. ha igen, abba; ha nem, hát abba halsz bele. naugye.

gyere ide tamás, te jónás, mondjad te!

belevágok a testembe, belevágok egy embert.
szörnyű az énnekem: mi mindenre vágyom.
szeretett egy ember. túl sokáig nem mert.
most mellettem van távol.

belelököm egyszer, bosszúból, magamba.
utána is ugrom, törvény, bíró híján.
szelídséggel zsarol. legyek-e goromba?
s mi lenne, ha győznék, csak, mert tovább bírnám?

isten vak szemében az a hős, ki téved.
az az elég, ami örökké kevés.
későn tudtam már meg, hogy valakit végleg
szeretni akarni: kísérletezés.

itt kellene abbahagyni; ha legalább jól esne írni. nem is tudom mit akartam mondani. de igen. közhelyet. amit úgyis tudsz. tudtad, hogy elfogynak a könnyek? hogy elfogy a szíved, hogy elfogynak a szavak az ajkadról? ugye. hogy az se te vagy, aki nem lehet más? hogy a tönkremenés is elfogy, és a pusztulás? milyen szép lenne most szépen összeesni. de már nem lehet; megvolt annó az is. széllel szemben kellene pisilni, ha lenne benne még valami; de minek. egyébként is, elmúlik.

tudom, hogy tudod, elmúlik. egy kicsit rossz most, de elmúlik. hát ezaz, azt csókolom.