elősz

bár vendég még az ősz, de már itt van; reggel és este övé a világ, mintha még csak gyakorolna. ahogy váltják egymást a régi dolgozók, olyan ez; az egyik még csinálja, de a másik már ott van, átvesz néhány dolgot, a vevők nem is veszik észre a változást, nem áll meg semmi egy pillanatra sem, de egyszer csak már más áll előttük. napközben a nyáré még minden, ilyenkor a fák között bújik meg az ősz; a gesztenyefákat különösen szereti, nálunk az állomáson az öreg gesztenyefa már három hete megérezte, és beöltözve várta. estére megint kijön, a nyár mögött jön, bele-bele kap az illatokba, megváltoztatja a fényeket, és összetereli a fecskéket.

bennem is változnak az érzések, mint ahogy az árnyékok mozognak, amikor halkul a tűz. megnyúlnak a gondolataim, elszürkülnek, ijesztőbb lesz az, ami távol marad, és közelebb kell húzódjak magamhoz, hogy érezzem a meleget. reggelente, esténként, és néhány érzéstől napközben is, újra tanulok fázni; már egészen elfelejtettem, honnan jöhet a hideg. tegnap kabátokat néztem, beszívtam az illatukat; szeretem a még megvásárolatlan ruhák megszületendő szagát. más könyveket nyitok ki mostanában az antikváriumban, újra előkerültek a nyáron olyan fölöslegesnek tűnő versek.

ősz van. - öregszem?
szemem elől a madár
fellegbe búvik.

haikuzza matsuo bashő, fordítja fodor ákos. de mondja tovább:

úgy vélem: olyan
oda-túl, mint egy késő-
őszi estén, itt.

egy egész kötet van belőle, és ha még nincs is mindegyiknek itt az ideje, azért már néha

léptek visszhangja
lépdel visszafelé az
úton. ősz. este.

naugye. még melegem van, és röviden takarja a karomat a ruha, de őszi már a hangulat. au vent mauvais qui m'emporte! - chanson d'automne. paul vaerlaine hangján búcsúzom, és felteszem a nick drake lemezemet; nemsokára már csak five leaves left.

ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

s én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

óh, múlni már,
ősz! hullni már
eresszél!
mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...