(képes vagy letölteni a képre kattintva?!)vannak zenék, amiknek idő kell, és hely, hogy pont úgy, és pont olyanok legyenek, hogy az igen. és vannak zenekarok, akik képesek megteremteni ezt az időt, és ezt a helyet. bárhol, és bármikor teszed be, ők visznek magukkal, és nem te hozod őket ide. amikor épp nem jól vagy, vagy épp minden nem, akkor érted meg a különbséget. az elektromos alapú klasszikus kirándulások ritkán tartoznak az utóbbi kategóriába, manapság akkora divat csellót, vonósokat, filmzene hangulatot árasztani, hogy vagy irtózatosan gagyi jön ki belőle, vagy nagy ritkán valami egészen zseniális. e megbecsülendő mappába lehet bemásolni a digitonalt.
az andy dobson laptopnyomogató szaki, meg egy egyiptomi hegedűs, samy bishai által vezetett formáció túl van már egy gyönyörű egész estésen, csomó nagyszerű ep-n (a centre cannot hold nem csak nekem lett kedvencem), és időközben komoly koncertzenekarrá nőtte ki magát: egy hárfás a chilled by nature-ből - kat arney, egy csellista, meg egy ritmust csináló figura csapódott hozzájuk, ráadásul néha még az ezüsthangú kristy hawkshaw is közéjük teszi a hangját, ami azért már önmagában is megérne egy misét. felléptek a nasa kanadai támaszpontjától kezdve, a big chillen át a londoni nemzeti színházig, vagy a san francisco-i baszott nagy o2-ig, és két live albumot is kihoztak ezekből, tehát jogos ha magas elvárásokkal állunk a most megjelenő második nagylemez elé. annál is inkább, mivel már a címe is az hogy save your light for darker days - elég megszívlelendő tanács ez, most amikor nyakunkon a sötét napok.
az andy dobson laptopnyomogató szaki, meg egy egyiptomi hegedűs, samy bishai által vezetett formáció túl van már egy gyönyörű egész estésen, csomó nagyszerű ep-n (a centre cannot hold nem csak nekem lett kedvencem), és időközben komoly koncertzenekarrá nőtte ki magát: egy hárfás a chilled by nature-ből - kat arney, egy csellista, meg egy ritmust csináló figura csapódott hozzájuk, ráadásul néha még az ezüsthangú kristy hawkshaw is közéjük teszi a hangját, ami azért már önmagában is megérne egy misét. felléptek a nasa kanadai támaszpontjától kezdve, a big chillen át a londoni nemzeti színházig, vagy a san francisco-i baszott nagy o2-ig, és két live albumot is kihoztak ezekből, tehát jogos ha magas elvárásokkal állunk a most megjelenő második nagylemez elé. annál is inkább, mivel már a címe is az hogy save your light for darker days - elég megszívlelendő tanács ez, most amikor nyakunkon a sötét napok.
és a tedd el a fényed sötétebb napokra-val a digitonal simán ugorja a még oly magasra is rakott lécet; ezüstös ragyogásban úszó filmnélküli filmlemez, az év egyik legjobb albuma eddig. semmi zenei világmegváltás, - csúnya szóval semmi extra -, de nem is azért van; csak okos, nem hivalkodóan használt elektronika, és nagyszerű ritmusok, már akkor megérné, ha a lemez csak ennyiből állna; de erre még ráhúzzák a cselló, hegedű, hárfa, klarinét és szaxofonból álló kamarahabot, amiktől az ember gondolatai összeülnek, és elkezdenek filmet vetíteni. a maxin is kijövő, hömpölygő 93:years on a cinematic orchestra legjobb pillanatait idézi, míg a gone középkori dallamvilága a clogs időutazásait; de lehetne még emlegetni a boards of canada elektromos tábortüzeit, vagy craig amstrong epikus filmzenéit, sőt, akár nick drake sosem múló őszi leveleit. a lassan építkező, szívszakítós silver poetry pedig tényleg már-már költészet; e sorok írójának olyan élményt adott, miközben nézte a vonatból elsuhanó fákat, hogy azt leírni nem, csak hallani lehet.
különben is, minden szerető szív mélyén ott rejlik az irgalom, mondja a borítón wb yeats. hát ha ilyeneket hallgat, úgy biztosan.
különben is, minden szerető szív mélyén ott rejlik az irgalom, mondja a borítón wb yeats. hát ha ilyeneket hallgat, úgy biztosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése