mintha egy üres reptéren lennék:
elrepültek mind a gépek sírva feléd.
itt ülök a toronyban és irányíthatom magam,
míg hosszú pályák fonódnak üresen körém
és éjszakánként rámszáll a csillagtalan ég.
minden reggel felfeszítem magam az adataidra:
képek, képek, biliárdasztalra teszed a mosolyod.
mint katalógusban a szép tájat bámuló aktakukac,
túlórában dolgozok a szabadságomért,
hogy rendszerezzelek egyre nagyobb távolságokra.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése