"két embert semmi sem tud egészen elválasztani, akik néhány pillanatig jók voltak egymáshoz."
rájöttem hogy kurva fontos hogy két ember hogy válik el egymástól. ha nem rakod rendbe a másikat, olyan mint a káosz a szobádban; behányod a szekrény felső polcára, aztán évenként párszor az egész rád zuhan, és pakolhatod vissza. csak az emberek rendbe rakásához kell a másik is. azt hiszem.
tudok sok ilyen közhelyet, bizony, ezért már érdemes volt megszületnem.
érdemes volt megszületnem, mert néhány pillanatig jó voltam pár emberekhez.
jó? néhány pillanatig biztosan.
megtaláltam a gyenesritát a wiwen. annyira durva.
minek szeret az ember?
nézem a fényképét. annyira durva.
tudom hogy még mindig valahogy valahol. de mitől? nem is szép. jó. de jó, jó az jó, mégis, nem elég jó, ááh, érted úgyis. vagy nem. na mindegy, ez egy ilyen beírás.
valószínűleg kurvára nem foglalkoznék vele, ha máshogy váltunk volna el. nem tudom. ha megtette volna ő is azt a szívességet, hogy helló marci, nem szeretlek, de nincs semmi baj veled, persze, igyunk meg egy kávét, írjál majd lapot, meg ilyenek, aztán ha majd egyszer férjhez megyek, mintegy humorból meghívlak az esküvőmre.
az a durva hogy ő próbálta is, csak én kúrtam el. ma már tudom, ha felajánlják hogy elegánsan távozz a porondról, az nem azt jelenti, hogy kapsz még egy esélyt. akkor még nem tudtam. ez van
na.
most muszáj lenne találkoznom vele.
csak hogy a picsába mondjam el neki, miért?
szia, találkoznunk kéne, meginnunk egy kávét, csak azért, hogy legyen időm helyre rakni téged magamban, semmi, csak hogy lássam, ugye nem is vagy annyira szép, meg hogy azon tudjak gondolkozni, hogy mi a faszt szerettem benned régen, aztán pár könyvről, filmről, meg kapcsolatról beszélgetni, úgy mint régen, aztán már az se baj, ha nem vagyunk leszünk barátok, nem baj semmi, nem akarlak megdugni, nem akarok tőled semmit, azért kell találkozzunk hogy lássad, nézd, itt vagyok, jól vagyok, le vagy szarva, van barátnőm, és jobb mint te - ez mekkora hülyeség, mégis ezt gondolnám, istenem de szánalmas vagyok, NEKEM jobb, persze - de tudnod kell hogy nem akarok tőled semmit. tudnom kell hogy nem akarok tőled semmit. durva. gyenesrita, nem mentettél fel bazdmeg, és itt cipellek magamban. mint egy pattanás, amit nem tudsz kinyomni.
éljen az irodalom, simán megteheted hogy egy pattanáshoz hasonlítod a első szerelmedet. irodalom? milyen kurva messze van ide az irodalom. egyszer majd látogatóba elmegyek oda.
nincs villa ebben a kurva matávban. felkutattam az összes fiókot, polcot, és nincs. értelmes jogszabályokat kéne hozni. ilyet például hogy egy cég nem működhet villa nélkül.
tanultam most valamit, amit majd egyszer biztosan a fiamnak is tovább fogok adni: ha a kínai kaját berakod a mikróba abban a dobozban amiben adják, és egy percnél tovább melegíted, megolvad. egy férfi tapasztalatai rovatunkat olvasták.
rájöttem hogy kurva fontos hogy két ember hogy válik el egymástól. ha nem rakod rendbe a másikat, olyan mint a káosz a szobádban; behányod a szekrény felső polcára, aztán évenként párszor az egész rád zuhan, és pakolhatod vissza. csak az emberek rendbe rakásához kell a másik is. azt hiszem.
tudok sok ilyen közhelyet, bizony, ezért már érdemes volt megszületnem.
érdemes volt megszületnem, mert néhány pillanatig jó voltam pár emberekhez.
jó? néhány pillanatig biztosan.
megtaláltam a gyenesritát a wiwen. annyira durva.
minek szeret az ember?
nézem a fényképét. annyira durva.
tudom hogy még mindig valahogy valahol. de mitől? nem is szép. jó. de jó, jó az jó, mégis, nem elég jó, ááh, érted úgyis. vagy nem. na mindegy, ez egy ilyen beírás.
valószínűleg kurvára nem foglalkoznék vele, ha máshogy váltunk volna el. nem tudom. ha megtette volna ő is azt a szívességet, hogy helló marci, nem szeretlek, de nincs semmi baj veled, persze, igyunk meg egy kávét, írjál majd lapot, meg ilyenek, aztán ha majd egyszer férjhez megyek, mintegy humorból meghívlak az esküvőmre.
az a durva hogy ő próbálta is, csak én kúrtam el. ma már tudom, ha felajánlják hogy elegánsan távozz a porondról, az nem azt jelenti, hogy kapsz még egy esélyt. akkor még nem tudtam. ez van
na.
most muszáj lenne találkoznom vele.
csak hogy a picsába mondjam el neki, miért?
szia, találkoznunk kéne, meginnunk egy kávét, csak azért, hogy legyen időm helyre rakni téged magamban, semmi, csak hogy lássam, ugye nem is vagy annyira szép, meg hogy azon tudjak gondolkozni, hogy mi a faszt szerettem benned régen, aztán pár könyvről, filmről, meg kapcsolatról beszélgetni, úgy mint régen, aztán már az se baj, ha nem vagyunk leszünk barátok, nem baj semmi, nem akarlak megdugni, nem akarok tőled semmit, azért kell találkozzunk hogy lássad, nézd, itt vagyok, jól vagyok, le vagy szarva, van barátnőm, és jobb mint te - ez mekkora hülyeség, mégis ezt gondolnám, istenem de szánalmas vagyok, NEKEM jobb, persze - de tudnod kell hogy nem akarok tőled semmit. tudnom kell hogy nem akarok tőled semmit. durva. gyenesrita, nem mentettél fel bazdmeg, és itt cipellek magamban. mint egy pattanás, amit nem tudsz kinyomni.
éljen az irodalom, simán megteheted hogy egy pattanáshoz hasonlítod a első szerelmedet. irodalom? milyen kurva messze van ide az irodalom. egyszer majd látogatóba elmegyek oda.
nincs villa ebben a kurva matávban. felkutattam az összes fiókot, polcot, és nincs. értelmes jogszabályokat kéne hozni. ilyet például hogy egy cég nem működhet villa nélkül.
tanultam most valamit, amit majd egyszer biztosan a fiamnak is tovább fogok adni: ha a kínai kaját berakod a mikróba abban a dobozban amiben adják, és egy percnél tovább melegíted, megolvad. egy férfi tapasztalatai rovatunkat olvasták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése