hullik a hajam.
azt hiszem kapuzárási pánikom van.
igazából ha tényleg az van, örülök neki.
titokban ugyanis attól félek a legjobban, hogy az én kapum sosem nyílt ki.
mi több.
tervezési hiba miatt szerintem nálam kapu sincsen. át kell mászni, csókolom.
ettől függetlenül egy engineers nevű angol bagázs lemezét hallgatom.
ettől függetlenül kurva kellemes.
van ilyen számuk hogy home, azzal kezdődik, nahát azt akár én is megírhattam volna, ha épp én lennék egy angol engineers nevű hülyeség tagja. van ilyen számuk is hogy one in seven, azzal végződik, nahát abban meg kurva jó a gitárzúzás a végére, egész felébredsz tőle.
ha újra születnék, szerintem gitároznék inkább.
akik most születettek, gitározzatok inkább.
ne, ne, inkább hallgassatok brian eno-t, aztán menjetek valami más világba.
kicsit rosszul vagyok a marcipántól.
az van hogy megint elmentem oda marcipánburgonyát venni. próbálok őszinte lenni magamhoz, és azt hiszem tényleg a marcipánburonya miatt megyek oda, és nem azért, mert a következő sarok az a kurva rózsa utca. még öt év kábé, és tényleg le fogom szarni a rózsa utcát. először még úgy volt, hogy be akartam menni, be a szobába, megnézni, túl lenni rajta, mi van a kályhával, mivan a macskával, a polcal, azzal a kurva öreg ágyal, amit annyira gyűlöltem-szerettem, és amiből sose fognak kijönni a spermafoltok, gondolom azóta más dolgozik rajta, mi van a hülye konyhával, nem tudom, mi van az egészel, nekem kellene ez, hogy lássam hogy mi van azzal amit magam mögött hagytam, nem benne lenni, csak látni, a halál után is, milyen jó lehet már, ha tényleg úgy van, mint abban a hülye ghostban, hogy még van egy kis időm itt szarakodni, meg rugdosni a konzervdobozokat, szóval az kurva jó lehet, amikor már nincs semmi dolgod, csak úgy vagy. végigvitted a játékot, cserébe nem végfőcímet kapsz, csak mászkálhatsz anélkül hogy bárki hozzádszólna. stoppolni különösebb cél nélkül. játszani főellenség nélkül. hogy jön ez ide?
marcipánburgyonya. ja ja. szóval először még be akartam menni, aztán találkozni akartam vele, aztán csak látni az ajtót, ülni a küszbön, és emlékezni, aztán most már csak a kapuig akarok elmenni, nem is akarok bemenni rajta, csak a kapuig, emlékezni sem akarok, meg akarok szabadulni attól, hogy tudom mi történt a rózsa utca százhárom alatt. és történt egyáltalán valami? igazából biztosan kurvasokminden. az évis nagyapja például kábé ötven éve elültetett ott egy fát. mire én oda keveredtem már az a fa nagyobb volt mint a ház. sok minden történt a rózsa utca 103 alatt. hogy jön ez ide?
marcipánburgonya, jaja. szóval elmentem oda marcipánburgonyát venni. meggyőződésem hogy csak én veszek abban a kurva boltban egyedül marcipánburgonyát. és mostmár az is biztos hogy mostmár biztos hogy ez a bolt felvásárolt egy csomót, és most árulja, de már kurvarégen lejárt, az ziher. kicsit szarul is vagyok tőle. ezt is megéltem:
rosszul vagyok a marcipántól.
azt hiszem kapuzárási pánikom van.
igazából ha tényleg az van, örülök neki.
titokban ugyanis attól félek a legjobban, hogy az én kapum sosem nyílt ki.
mi több.
tervezési hiba miatt szerintem nálam kapu sincsen. át kell mászni, csókolom.
ettől függetlenül egy engineers nevű angol bagázs lemezét hallgatom.
ettől függetlenül kurva kellemes.
van ilyen számuk hogy home, azzal kezdődik, nahát azt akár én is megírhattam volna, ha épp én lennék egy angol engineers nevű hülyeség tagja. van ilyen számuk is hogy one in seven, azzal végződik, nahát abban meg kurva jó a gitárzúzás a végére, egész felébredsz tőle.
ha újra születnék, szerintem gitároznék inkább.
akik most születettek, gitározzatok inkább.
ne, ne, inkább hallgassatok brian eno-t, aztán menjetek valami más világba.
kicsit rosszul vagyok a marcipántól.
az van hogy megint elmentem oda marcipánburgonyát venni. próbálok őszinte lenni magamhoz, és azt hiszem tényleg a marcipánburonya miatt megyek oda, és nem azért, mert a következő sarok az a kurva rózsa utca. még öt év kábé, és tényleg le fogom szarni a rózsa utcát. először még úgy volt, hogy be akartam menni, be a szobába, megnézni, túl lenni rajta, mi van a kályhával, mivan a macskával, a polcal, azzal a kurva öreg ágyal, amit annyira gyűlöltem-szerettem, és amiből sose fognak kijönni a spermafoltok, gondolom azóta más dolgozik rajta, mi van a hülye konyhával, nem tudom, mi van az egészel, nekem kellene ez, hogy lássam hogy mi van azzal amit magam mögött hagytam, nem benne lenni, csak látni, a halál után is, milyen jó lehet már, ha tényleg úgy van, mint abban a hülye ghostban, hogy még van egy kis időm itt szarakodni, meg rugdosni a konzervdobozokat, szóval az kurva jó lehet, amikor már nincs semmi dolgod, csak úgy vagy. végigvitted a játékot, cserébe nem végfőcímet kapsz, csak mászkálhatsz anélkül hogy bárki hozzádszólna. stoppolni különösebb cél nélkül. játszani főellenség nélkül. hogy jön ez ide?
marcipánburgyonya. ja ja. szóval először még be akartam menni, aztán találkozni akartam vele, aztán csak látni az ajtót, ülni a küszbön, és emlékezni, aztán most már csak a kapuig akarok elmenni, nem is akarok bemenni rajta, csak a kapuig, emlékezni sem akarok, meg akarok szabadulni attól, hogy tudom mi történt a rózsa utca százhárom alatt. és történt egyáltalán valami? igazából biztosan kurvasokminden. az évis nagyapja például kábé ötven éve elültetett ott egy fát. mire én oda keveredtem már az a fa nagyobb volt mint a ház. sok minden történt a rózsa utca 103 alatt. hogy jön ez ide?
marcipánburgonya, jaja. szóval elmentem oda marcipánburgonyát venni. meggyőződésem hogy csak én veszek abban a kurva boltban egyedül marcipánburgonyát. és mostmár az is biztos hogy mostmár biztos hogy ez a bolt felvásárolt egy csomót, és most árulja, de már kurvarégen lejárt, az ziher. kicsit szarul is vagyok tőle. ezt is megéltem:
rosszul vagyok a marcipántól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése