kajára gondolok.
kajára.
istenem én a nagy irodalmár, az élet mélységeit kutató vadbarom eljutottam idáig hogy
bármitmegadnékegyszeletzsíroskenyérétarohadtéletbe.
az élet egyszerű.
enni vagy nem enni hiába.
de komolyan, ne egyél egy hetéig, utána a mindenféle vad gondolataid le fognak tisztulni a hűtő szekrény fele.
garfieldnél bölcsebb filozófus nincs is.
'nemcsak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. valószínű, hogy majd minden ember elvetél néhányszor. kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. de nem minden vetélés merő veszteség. aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit'
(ancsel éva)
ez annyira durva. azon kattogtam hogy berakom a manuella vers elé. így aztán az egész így néz ki:
szerettelek.
(egy téli manuellavers)
'nemcsak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. valószínű, hogy majd minden ember elvetél néhányszor. kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. de nem minden vetélés merő veszteség. aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit'
(ancsel éva)
szerettelek.
s mire mentél vele?
elmentél te is másfele.
voltál eső, puhítottad a földet,
aztán mag, mely bennem ér földet,
gyökereztél, körbefontál,
tenyeremben virágoztál,
titokban nekem illatoztál,
majd túlnőttél, fojtogattál,
tövist hoztál, meg is szúrtál.
szerettelek.
s mire mentem vele?
elmentem én is másfele.
élek mint felszeletelt kenyér;
szeltek, vagy magamtól adtam
már csak morzsaként maradtam
annak aki tényleg engem kér.
száraz héj alatt alig van ami él.
szerettelek.
s mire mentünk vele?
nem mentünk vele semerre
de tudom már amit olvastam eddig is
hogy aki egyszer viselős volt
tud valamit akkor is
ha elvetél.
szerettelek, és ez valahol bennem él,
a szó súlya ismét többet ér;
ha megint kimondom tudom:
nem ott végződik ahol véget ér.
hm. ezt az egészet felraktam a közkincsre. csak mert csocsóztam a gabóval, aztán nem tudom. közkincs. dekurvaszarneve van.
annyira izgalmas az életem hogy annyira jó hogy blogot írok.
most például lementem kajáért.
az semmi, még hideg is volt, fáztam.
az semmi, nem akart kiengedni a portás.
ez a portás nagyon durva, egyszer sem értette eddig a nevem, amire nem mentség a beszédhibám, mivel a nagymártonban egy darab s/sz/cs nincs, márpedig mással nincs bajom. szerintem maszturbált most amikor kimentem, de nem akarok rosszindulatú lenni.
a nagy kövér lány itt előttem salvatorét olvas.
azon kattogok, hogy egy fantasy rajongó vajon mit lépne akkor, ha mondjuk megjelennének a sárkányok? vagy grált kereső lovagok? vagy az milyen jó sírfelirat lenne, mondjuk pont a nagy kövér lány sírján (mondom, mostanában tömeg és egyéni gyilkolásra kapható vagyok) hogy salvatore olvasás közben megette egy sárkány.
hm.
mellettem egy kolleganőmmel fodor ákosról vitatkozunk. szerinte a hosszabbak, szerintem a rövidebbek. az ébredj velem-ben kibékültünk. jónás tamás pedig ajánlja a szerlem nyarát, én meg kihagytam. brrr. hajnali irodalmi hűbazdmeget is találtam jt pepitáján:
szervác józsef
magyarázat
szeretlek, mert szeretlek
szeretni téged. mert szeretem,
ide szeretni jöttél, mert jó,
mert én egy buta vénember vagyok,
egy buta öregasszony vagy,
állandóan etetnél, állandóan
masszíroznád összes halandó
lábaim, állandóan halandóságomat
csitítnád, állandóan új s újabb
évszázadokat követelsz, gonosz vagy:
éjszakánként itt szüttyögsz, lelopod
rólam a paplant, álmodol hangosan,
viszlek is mindjárt a sárga házba,
itt fekszem kitakarva, te meg
mindenféle fekete szoknyát vasalsz,
nincs egy tiszta gatyám, te meg föl
sem veszed; szeretlek, mert téged
szeretni jó, amúgy is arra
születtem: szeressek, lettem
azután kinevezett árva, lettem,
akinek a szeretetet is visszadobják,
lettem. ne fájj nekem. ne higgy
magadnak. ne higgy. ne szórakázz:
fáj. mert mindig átversz. Igazán
csak az nem lesz a tiéd: mellőled
hullani el: én tégedet szeretlek,
kipusztulok majd, mint jobb neveltetésű
fák. hallottam másokról is: meghaltak,
aztán semmi. kérek ennek okáért
engedelmet szeretni. téged. magamat
már minek. úgyis elmész. leszel
a saját feleséged. szeresd akkor
magad, nekem már nem lesz érkezésem,
nem lesz idő, indulás, érkezés sem,
azért majd még szeretlek, ez a rossz habarék
csinál rossz álmainkből hihetetlen kabarét,
csak semmivé, csak semmivé, csak azzá
lenni, egy piculát se adj rá,
itt az idő maszturbál, az unt történelem,
kit érdekel: szeretlek, mi lesz veled, velem,
élj túl, dögöljön meg elébb a szerelem,
a szerelem: egy fertőző diákcsíny,
kamasz udvarló énekben mintha privát rím,
bennem mintha csak az élveszületés
átka: szeress: nekem szeretni kevés –
ma még feküdj mellém. tedd rám a kezed.
szeress. szeretlek. bárgyú végrendelet.
hát igen. bárgyú végrendelet.
kajára.
istenem én a nagy irodalmár, az élet mélységeit kutató vadbarom eljutottam idáig hogy
bármitmegadnékegyszeletzsíroskenyérétarohadtéletbe.
az élet egyszerű.
enni vagy nem enni hiába.
de komolyan, ne egyél egy hetéig, utána a mindenféle vad gondolataid le fognak tisztulni a hűtő szekrény fele.
garfieldnél bölcsebb filozófus nincs is.
'nemcsak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. valószínű, hogy majd minden ember elvetél néhányszor. kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. de nem minden vetélés merő veszteség. aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit'
(ancsel éva)
ez annyira durva. azon kattogtam hogy berakom a manuella vers elé. így aztán az egész így néz ki:
szerettelek.
(egy téli manuellavers)
'nemcsak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. valószínű, hogy majd minden ember elvetél néhányszor. kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. de nem minden vetélés merő veszteség. aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit'
(ancsel éva)
szerettelek.
s mire mentél vele?
elmentél te is másfele.
voltál eső, puhítottad a földet,
aztán mag, mely bennem ér földet,
gyökereztél, körbefontál,
tenyeremben virágoztál,
titokban nekem illatoztál,
majd túlnőttél, fojtogattál,
tövist hoztál, meg is szúrtál.
szerettelek.
s mire mentem vele?
elmentem én is másfele.
élek mint felszeletelt kenyér;
szeltek, vagy magamtól adtam
már csak morzsaként maradtam
annak aki tényleg engem kér.
száraz héj alatt alig van ami él.
szerettelek.
s mire mentünk vele?
nem mentünk vele semerre
de tudom már amit olvastam eddig is
hogy aki egyszer viselős volt
tud valamit akkor is
ha elvetél.
szerettelek, és ez valahol bennem él,
a szó súlya ismét többet ér;
ha megint kimondom tudom:
nem ott végződik ahol véget ér.
hm. ezt az egészet felraktam a közkincsre. csak mert csocsóztam a gabóval, aztán nem tudom. közkincs. dekurvaszarneve van.
annyira izgalmas az életem hogy annyira jó hogy blogot írok.
most például lementem kajáért.
az semmi, még hideg is volt, fáztam.
az semmi, nem akart kiengedni a portás.
ez a portás nagyon durva, egyszer sem értette eddig a nevem, amire nem mentség a beszédhibám, mivel a nagymártonban egy darab s/sz/cs nincs, márpedig mással nincs bajom. szerintem maszturbált most amikor kimentem, de nem akarok rosszindulatú lenni.
a nagy kövér lány itt előttem salvatorét olvas.
azon kattogok, hogy egy fantasy rajongó vajon mit lépne akkor, ha mondjuk megjelennének a sárkányok? vagy grált kereső lovagok? vagy az milyen jó sírfelirat lenne, mondjuk pont a nagy kövér lány sírján (mondom, mostanában tömeg és egyéni gyilkolásra kapható vagyok) hogy salvatore olvasás közben megette egy sárkány.
hm.
mellettem egy kolleganőmmel fodor ákosról vitatkozunk. szerinte a hosszabbak, szerintem a rövidebbek. az ébredj velem-ben kibékültünk. jónás tamás pedig ajánlja a szerlem nyarát, én meg kihagytam. brrr. hajnali irodalmi hűbazdmeget is találtam jt pepitáján:
szervác józsef
magyarázat
szeretlek, mert szeretlek
szeretni téged. mert szeretem,
ide szeretni jöttél, mert jó,
mert én egy buta vénember vagyok,
egy buta öregasszony vagy,
állandóan etetnél, állandóan
masszíroznád összes halandó
lábaim, állandóan halandóságomat
csitítnád, állandóan új s újabb
évszázadokat követelsz, gonosz vagy:
éjszakánként itt szüttyögsz, lelopod
rólam a paplant, álmodol hangosan,
viszlek is mindjárt a sárga házba,
itt fekszem kitakarva, te meg
mindenféle fekete szoknyát vasalsz,
nincs egy tiszta gatyám, te meg föl
sem veszed; szeretlek, mert téged
szeretni jó, amúgy is arra
születtem: szeressek, lettem
azután kinevezett árva, lettem,
akinek a szeretetet is visszadobják,
lettem. ne fájj nekem. ne higgy
magadnak. ne higgy. ne szórakázz:
fáj. mert mindig átversz. Igazán
csak az nem lesz a tiéd: mellőled
hullani el: én tégedet szeretlek,
kipusztulok majd, mint jobb neveltetésű
fák. hallottam másokról is: meghaltak,
aztán semmi. kérek ennek okáért
engedelmet szeretni. téged. magamat
már minek. úgyis elmész. leszel
a saját feleséged. szeresd akkor
magad, nekem már nem lesz érkezésem,
nem lesz idő, indulás, érkezés sem,
azért majd még szeretlek, ez a rossz habarék
csinál rossz álmainkből hihetetlen kabarét,
csak semmivé, csak semmivé, csak azzá
lenni, egy piculát se adj rá,
itt az idő maszturbál, az unt történelem,
kit érdekel: szeretlek, mi lesz veled, velem,
élj túl, dögöljön meg elébb a szerelem,
a szerelem: egy fertőző diákcsíny,
kamasz udvarló énekben mintha privát rím,
bennem mintha csak az élveszületés
átka: szeress: nekem szeretni kevés –
ma még feküdj mellém. tedd rám a kezed.
szeress. szeretlek. bárgyú végrendelet.
hát igen. bárgyú végrendelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése