nézem ezt az andris gyereket.
durva.
próbálom női szemmel nézni, hogy mi a rákot evett rajta a rozi.
a) van benne valami gyerekes ez tény, de még így is borzalmas. kábé az a gyerekes gyerek van benne, aki duzzogva áll a játszótér szélén.
b) van benne valami titokzatos, de csak azért mert gyöngyöt fűz; az egész csávóban ez éri meg hogy gyöngyöt fűz. vicces.
c) kétségkivül az ártalmatlan pasik közé tartozik, tehát mondjuk ilyen lélek kiöntéshez, meg valakivel muszáj dugnom effektusokhoz kitünő választás ez igaz.
azért még élek nem értem meg, hogy mit akart tőle a rozi.
bár amíg élek nem értem meg a nőket.
lehet hogy a tulvilág az, amikor megérted a nőket?
brr.
vagy a menyország az?
esetleg a pokol?
mindjárt négy.
hazudni fogok, és lelépek ötkor. ez biztos, az nem hogy sikerül is e. érdekesen működök. főleg ilyenkor éjszaka. vannak pillanatok, amikor kurvára bennem van, hogy felnőt vagyok. magányos vagyok. brr. máskor meg egyszerűen úgy érzem, nem bírom ki ha nem bújok a rozihoz. most is ez van; a hátára gondolok, és épp durván kínzom magam azzal, hogy elképzelem, ahogy ő ott fekszik, alszik, meztelenül, én meg itt írogatok ilyeneket. fura, ezt egy kicsit szégyelem is; nem feltétlenül erotikusan gondolok rá. nem. ha ott feküdnék mellette, persze merevedeznék, meg biztos azt mondanám neki, hogy hiányzott, és azt úgy mondanám, érted, úgy hogy azt érezze hogy úgy hiányzott. de azt nem tudom mikor fogom bevallani neki, ha egyáltalán be fogom vallani neki, hogy nem csak úgy hiányzik mint nő. hanem mint... na erre varjál gombot marci. fogalmazd meg. hanem mint...mint anya? nem. anyámra sosem gondoltam így, még kicsinek sem volt ilyen érzésem. mint barát? igen, de nem; amikor egymás mellett fekszünk, nem barátság van köztünk. van az is benne, de nem. mint nő? nő ugye, ez a legegyszerűbb. nőkre mindig ugy gondoltam, mint női testre, és, persze (de tényleg, én az a fajta férfi vagyok, aki ilyet is csinál >) mint női testben lévő női lélekre. de ez más. iszonyatosan hozzá akarok érni most a katához. de nem mint testhez, és nem mint nőhöz, és nem is mint női lélekhez. nem. megint példa, hiszen abból élek: zongoránál volt egy ilyen érzésem. amikor rád jön, és épp ott egy zongora, néha van olyan hogy nem játszani akarsz rajta, nem, csak leütni pár hangot. fene tudja miért. néha kell az az érzés hogy ott a zongora, ott a kezed, ott a billentyű, és ez az egész működik is. ha van az életnek olyan pillanata, amiért később azt mondod, hogy érdemes volt, hát ez az egyik olyan. nekem legalábbis. konkrétan emlékszem erre, egy táborban voltam, nem tudtam aludni, és ott volt a zongora, és ott voltam én, és nagyon halkan leütöttem egy d hangot, és d szólalt meg, aztán f, c, b, istenem, és utána boldogan aludtam el. ezt érzem a katával is, és ilyenkor fetrengek a szerelemtől: előre elképzelem megint most is, ahogy valahogy kitámolygok innen, kikerülöm az ellenőröket, elhelyezkedek a vonaton, fájlalom a hátam, igazgatom magam, fizetek a kalauznak, felriadok fótnál, felriadok ivacson, felöltözöm, leszállok, végigbotorkálok a jégen, a domb előtt lesz a legnehezebb, akkor utálni fogom az életet, olyanokon fogok gondolkozni hogy minek csinálom ezt, minek élek, minek megyek a katához, minek lélegzek, minek mászok fel erre a kurva dombra, stb, aztán valahogy csak megvan, bemegyek, felmgyek a lépcsőn, akkor már ráérek, lassan fogok mozogni, levetkőzni, szöszmötölni, mintha nem is lennék fárdt, fogmosás, stb, aztán amikor már nem húzhatom tovább, benyitok, és ott lesz, ott lesz a háta, vagy a melle, meg az arca, és, akkor, akkor fogom ezt érezni, és nézni fogom ahogy alszik, jobb lesz ez, mint a szex, komolyan, jobb mint egy orgazmus ez az érzés, és az is jó benne, hogy ez egy olyan magányos érzés, maszturbálós érzés, de mégsem, ezt csak én érzem, nem is kell hogy felébredjen, bárcsak ott lennék már, basszus, négyóra három, még három óra legalább ehhez a pillanathoz, bassza meg, én egész életemre boldog lennék valamilyen szinten, ha mindig látnék egy hátat, vagy egy mellet az ágyban amikor lefeküdnék. mintha mindig lenne egy zongora, amin bármikor leüthetem a billentyűket. egy darabig kattogtam is rajta, hogy akkor nem e kihasználom, mármint a zongorát, érsd a rozit, de ha igen, hát ez van. amúgyis mindent kihasználunk. most muszáj elkezdenem valami mást írni, mert már itt látom a hátát a képernyőn, annyira gyönyörű íve van, most viszont már kicsit férfiként is rágondoltam, az durva, hagyjuk ezt.
akkor inkább nézem ezt az andris gyereket. úgy alszik mint egy tazmán ördög. fogalmam sincs milyen ahogy egy tazmán ördög alszik, de biztos ilyen. még élek nem értem meg mit evett rajta a rozi.
durva.
próbálom női szemmel nézni, hogy mi a rákot evett rajta a rozi.
a) van benne valami gyerekes ez tény, de még így is borzalmas. kábé az a gyerekes gyerek van benne, aki duzzogva áll a játszótér szélén.
b) van benne valami titokzatos, de csak azért mert gyöngyöt fűz; az egész csávóban ez éri meg hogy gyöngyöt fűz. vicces.
c) kétségkivül az ártalmatlan pasik közé tartozik, tehát mondjuk ilyen lélek kiöntéshez, meg valakivel muszáj dugnom effektusokhoz kitünő választás ez igaz.
azért még élek nem értem meg, hogy mit akart tőle a rozi.
bár amíg élek nem értem meg a nőket.
lehet hogy a tulvilág az, amikor megérted a nőket?
brr.
vagy a menyország az?
esetleg a pokol?
mindjárt négy.
hazudni fogok, és lelépek ötkor. ez biztos, az nem hogy sikerül is e. érdekesen működök. főleg ilyenkor éjszaka. vannak pillanatok, amikor kurvára bennem van, hogy felnőt vagyok. magányos vagyok. brr. máskor meg egyszerűen úgy érzem, nem bírom ki ha nem bújok a rozihoz. most is ez van; a hátára gondolok, és épp durván kínzom magam azzal, hogy elképzelem, ahogy ő ott fekszik, alszik, meztelenül, én meg itt írogatok ilyeneket. fura, ezt egy kicsit szégyelem is; nem feltétlenül erotikusan gondolok rá. nem. ha ott feküdnék mellette, persze merevedeznék, meg biztos azt mondanám neki, hogy hiányzott, és azt úgy mondanám, érted, úgy hogy azt érezze hogy úgy hiányzott. de azt nem tudom mikor fogom bevallani neki, ha egyáltalán be fogom vallani neki, hogy nem csak úgy hiányzik mint nő. hanem mint... na erre varjál gombot marci. fogalmazd meg. hanem mint...mint anya? nem. anyámra sosem gondoltam így, még kicsinek sem volt ilyen érzésem. mint barát? igen, de nem; amikor egymás mellett fekszünk, nem barátság van köztünk. van az is benne, de nem. mint nő? nő ugye, ez a legegyszerűbb. nőkre mindig ugy gondoltam, mint női testre, és, persze (de tényleg, én az a fajta férfi vagyok, aki ilyet is csinál >) mint női testben lévő női lélekre. de ez más. iszonyatosan hozzá akarok érni most a katához. de nem mint testhez, és nem mint nőhöz, és nem is mint női lélekhez. nem. megint példa, hiszen abból élek: zongoránál volt egy ilyen érzésem. amikor rád jön, és épp ott egy zongora, néha van olyan hogy nem játszani akarsz rajta, nem, csak leütni pár hangot. fene tudja miért. néha kell az az érzés hogy ott a zongora, ott a kezed, ott a billentyű, és ez az egész működik is. ha van az életnek olyan pillanata, amiért később azt mondod, hogy érdemes volt, hát ez az egyik olyan. nekem legalábbis. konkrétan emlékszem erre, egy táborban voltam, nem tudtam aludni, és ott volt a zongora, és ott voltam én, és nagyon halkan leütöttem egy d hangot, és d szólalt meg, aztán f, c, b, istenem, és utána boldogan aludtam el. ezt érzem a katával is, és ilyenkor fetrengek a szerelemtől: előre elképzelem megint most is, ahogy valahogy kitámolygok innen, kikerülöm az ellenőröket, elhelyezkedek a vonaton, fájlalom a hátam, igazgatom magam, fizetek a kalauznak, felriadok fótnál, felriadok ivacson, felöltözöm, leszállok, végigbotorkálok a jégen, a domb előtt lesz a legnehezebb, akkor utálni fogom az életet, olyanokon fogok gondolkozni hogy minek csinálom ezt, minek élek, minek megyek a katához, minek lélegzek, minek mászok fel erre a kurva dombra, stb, aztán valahogy csak megvan, bemegyek, felmgyek a lépcsőn, akkor már ráérek, lassan fogok mozogni, levetkőzni, szöszmötölni, mintha nem is lennék fárdt, fogmosás, stb, aztán amikor már nem húzhatom tovább, benyitok, és ott lesz, ott lesz a háta, vagy a melle, meg az arca, és, akkor, akkor fogom ezt érezni, és nézni fogom ahogy alszik, jobb lesz ez, mint a szex, komolyan, jobb mint egy orgazmus ez az érzés, és az is jó benne, hogy ez egy olyan magányos érzés, maszturbálós érzés, de mégsem, ezt csak én érzem, nem is kell hogy felébredjen, bárcsak ott lennék már, basszus, négyóra három, még három óra legalább ehhez a pillanathoz, bassza meg, én egész életemre boldog lennék valamilyen szinten, ha mindig látnék egy hátat, vagy egy mellet az ágyban amikor lefeküdnék. mintha mindig lenne egy zongora, amin bármikor leüthetem a billentyűket. egy darabig kattogtam is rajta, hogy akkor nem e kihasználom, mármint a zongorát, érsd a rozit, de ha igen, hát ez van. amúgyis mindent kihasználunk. most muszáj elkezdenem valami mást írni, mert már itt látom a hátát a képernyőn, annyira gyönyörű íve van, most viszont már kicsit férfiként is rágondoltam, az durva, hagyjuk ezt.
akkor inkább nézem ezt az andris gyereket. úgy alszik mint egy tazmán ördög. fogalmam sincs milyen ahogy egy tazmán ördög alszik, de biztos ilyen. még élek nem értem meg mit evett rajta a rozi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése