zorba seggre ül

táncolni kell uram! a zene majd csak megjön valahonnan.
hát persze bazdmeg. táncoltál már vérző seggel?

annak idején, a lány(ok)nak, aki(k) tetszett(ek), kis könyvet csináltam, és teleírtam dülöngélő betűs idézetekkel, meg csináltam neki kazettát. akkor még mást jelentett a szerelem, és ma már tudom, hogy ezek a folyamatok jobbak, mint a szex, és néha többet érnek, mint pár együtt töltött hónap. de most nem ez a lényeg; ezek közül sokat félbehagytam, abbahagytam, elrontottam, és itt vannak valahol a szobám szemétdombján, mint annyi más, félbemaradt dolog, amik még régen, éjszakánként, kísértettek, mint valami amputált végtagok. ma már csak közöny van és por. de most beleástam ezekbe, és megtaláltam amit kerestem, mert előtte nem találtam neten; mostanában kiskönyvek helyett ez az idézet kisértett, pedig nem is emlékeztem rá, csak homályosan, hogy így imádkozik zorba:

uram, ne haragudj, de egy életen át elfelejtettem minden nap megköszönni, hogy akadálytalanul ömlött a tüdőmbe a levegő, s mit sem tudtam a zihálás és fulladás kínjairól. elfelejtettem megköszönni, hogy a szívem minden izma működött, és hogy nem kellett naponta sok liter folyadékot meginnom, hogy a veséim ne rakoncátlankodjanak. adósod vagyok uram, de hát mit tegyek? jóvátételül még mindig táncolok előtted. igaz már estelenül, de szívből fülelek a halkuló zenére, amit küldesz, amíg végleg elhallgat. ámen.

hát én is elfelejtettem megköszönni, a kurvaéletbe. azt mondjuk nem tudom pontosan kinek; melyik úrnak, erőnek, sorsnak, tökmindegy; de eddig csak sejtettem azt, hogy milyen, ha valakinek a lába nem működik úgy, ahogy szeretné; és még most is tudok járni, és eddig ezt se köszöntem meg. a kezemmel tudok még írni, bár már egyre jobban fáj, és kattog, de még működik; köszi! a -füty-öm is működött, ha szükség volt rá, ha nem, hát nem, de ez is lehetett volna még így se; tök jó. látok, bazdmeg, és még hallok is; állat! és tulajdonképpen köszönöm, hogy eddig mit sem tudtam arról, hogy mekkora kibaszott szar, ha az ember seggéből (vagy máshonnan, onnan lentről, ugye, szegény lányok!) folyik a vér; valamikor ezt is meg kellett tudjam. remélem persze, hogy ez csak aranyér, és nem valami rosszabb, és a beleimben nem indul el valami végzetes, felszámoló erő, az élet ki nem fizetett bkv tartozásainak behajtása, ott bent, nem foglalnak le semmit holmi rákok, baktériumok, vírusok, idegen anyagok; és ha mégis, tök jó hogy eddig békén hagytak. kezdem érteni, hogy az elmúlásnak nincsen fizikai méltósága, viszont épp ér többet, ha van szellemi; és hogy eddig 'királynak hihettem magamat' (már megint kispál bazdmeg, a mégegyszer!) az is fasza volt, köszike. de tényleg.

nem vagyok jól; de legalább most fizikailag, így nincs hely érzelmi szarakodásra (hagyjuk már a szart!). egyre kevésbé működik úgy a gyár (a híres nagy márton, alapítva 82!), ahogy kellene, a termelés is csökken, de bazdmeg, huszonhat év alatt lemegy egy ipari forradalom. alig birom a dávidot, két-három óra rodeózás után, meg tömegközlekedéses rosszalkodás után olyan vagyok, mint aki lehúzott nyolc órát a gyárban. fáj a hátam, de milyen jó, hogy eddig csak a hátam fájt, és a lábam nem; fáj a lábam, de eddig csak a combom fájt, a bokám nem; és fáj a nyakam is, persze, de eddig legalább nem folyt vér a seggemből. szerencsés fickó vagyok! bár most épp nehezen érzem magam annak. úgy érzem magam, mint akin átment egy egész melegfelvonulás, vagy buzi kamionsofőrök tanítottak volna az élet nehéz dolgaira, hátulról, nyilván érted mire gondolok, a kurvaéletbe. de nem buzizok, akinek vérzik a segge, az inkább hallgasson, ne buzizzon, úgyis olyan divat buzizni hogy ihaj; szívesen írnék arról a sok álheteró idiótáról, akik faszagyerekeskedtek a felvonuláson, és 'szét verték a rohadt buzikat', de nem fogok, mert ez a blog ömlengős, önmaszturbációs faszság, és kerüli az összes értelmes témát, ráadásul nem is voltam ott a felvonuláson (de csak mert a látenesbuzi költőknek nem volt külön kamionjuk! - mondjuk a vérzőseggűeknek se, pedig egyesülhetnénk, fúj, bazdmeg, hagyd már abba marci, mert kimegyek hányni) pedig ez csak egy rohadt aranyér, tökre nem lehet belehalni (itt nyugszik n.m., fejjel előre jött a világra - közbe nem is - és seggel előre ment ki, ilyen egy elbaszott ember volt, hát nyugodjék békében), csak akkor is rohadt ijesztő, hogy folyamatosan rá kell döbbenjek arra, hogy a dolgok abszolult nem természetesek, de nem csak az nem, hogy ő ott fekszik mellettem, és tenyere a szívemen, vagy hogy megitatom a dávidot, és szépen, ügyesen nyel, és nincs semmi baj, de még az se természetes, hogy az embernek van segge (egész feszes, erre büszke vagyok bakker, nemhiába a sok bicigliülés!), és rá tud ülni.

hát még az mennyire nem természetes, hogy még mindig szól, valami halkuló zene. picsába is, mennyire szeretném újra megnézni ezt a kibaszott filmet, és fogalmam sincs, hogy kinél van. adjátok vissza a dolgaimat! vagy hogy máshogy mondjam: köszönöm, hogy eddig volt, amit vissza adtatok.

és remélem, a végén nálam is mondja majd valaki hogy 'boss, i have so much to tell you. i've never loved a man, more than you' és méginkább, rám is igaz lesz hogy 'hey boss, did you ever see a more splendiferous crash?'
naugye. did you?