kád

furán vagyok. jejeje. szétesek csak valami összetart még mindig. az a durva hogy felületes szemlélőnek (tehát eddig mindenkinek) úgy tünik hogy én tartom össze magam, és hogy milyen jó állapotban vagyok, meg jejejeje, fejlődök és hasonló badarságok. de én csak nézek mint rozi a moziba'.

közöm nincs hozzá. mint amikor építesz egy kártyavárat csak úgy hülyeségből, mert úgyis összedől. erre nem dől össze. mindenki azt hiszi te vagy a fasza. pedig nem. csak nem tudom, ragadnak a kártyák. csoda lehetne mondani. csak az a kár hogy közben én összefosom magam, mert tudom hogy a csodák nem tőlem jönnek, csak valahogy szereplek bennük néha.

minden csoda vagy semmi sem az. török sándor. de szeretem a kököjszi bobojszát erről jut eszembe.
azon kattogok, hogy rájöttem valamire: az hogy valaki milyen jó az ágyban az egyenesen arányos (na nem teljesen de majdnem) azzal hogy milyen a humora. de tényleg. olyan ez, mint hogy hogy mozog a táncparketten. négyévet lehúztam valakivel, akinek kurva szar volt a humora. a rozi,....na mindegy nem magyarázom. szerintem így van, azt kész.

a kádról lehet hogy nem fogok írni. pedig amíg kádaztam azt gondoltam hogy majd milyen jó lesz ha írhatok róla. tulajdonképpen azért csináltam. megsértődtem - persze jogosan - aztán befeküdtem a hideg kádba - bevágtam a fürdöszóba ajtót, már amennyire azt be lehet vágni, és nem jöttem ki két óráig, igen jól megmutattam - teljesen kihültem, szenvedtem, fájt a hátam - kurva kényelmetlen kádba feküdni csak mondom - és tök jól csöpögtem - sic, szó szerint, megint egy tanulság, egy kád ritkán száraz, csak mondom - a saját önsajnálatomban, meg az írói mélységemben, hogy mennyire jó hogy szenvedek most, fogalmaztam magamban a most ide kerülő szavakat, amikből persze semmi sem maradt, és arra jöttem rá, hogy az ember mindent, mindent, még az önpusztítást is valamiért hiúságból teszi, és a reményért, persze nem biztos hogy igazam van, de aki kiugrik az ablakon, talán az utolsó centiméterig is valamiféle csodát vár talán, vagy hogy valaki végignézni, vagy hogy ha majd megtalálják akkor, ilyesmik, én is csak azért feküdtem abban a kurva kádban, hogy bejöjjön a rozi, hogy mondjon valamit, hogy lássa hogy miatta szenevedek, hogy sajnáljon, hogy mellém feküdjön, vagy legalább szájon csókoljon, amit meg is csinált, és amire én persze nem csináltam semmit, hogy neki még jobban fájjon, és persze már nekem is fájt, brr, így van ez, semmi értelme, nem maradt semmi az egészből, kis fájdalom, de minek, megcsókolt volna amúgy is, most meg mire eljutottam ide, az egészről még írni se érdemes, annyira szánalmas, most képzeljétek el, két órát feküdtem egy kibaszott kádban, csak azért, mert valamiért megsértőttem - nem vicces, hogy már azt se tudom miért? - és bevágtam az ajtót, aztán nem jöttem ki, hogy nehogy nevetséges legyek, vártam és fagyoskodtam inkább, és nyertem, mert bejött a rozi, végre, a rohadék persze csak amikor vége lett a filmnek amit nézett, hát csak ennyit számítok neki, erre amikor bejött, azért se, fapofa, megcsókolt, átölelt, szégyelte magát, nyertem, brr, szégyelje magát még jobban, a rohadék, pedig hogy vártam rá, az első perctől kezdve, milyen kibaszott hosszú volt az a két óra és milyen kényelmetlen, és az egésznek semmi de semmi értelme nem volt a kurva életbe, még az se hogy leírjam ide, szóval, tényleg, lehet hogy a kádról nem is fogok írni.

buék

úristen milyen régen nem írtam. most mi lesz?
azóta már történt is annyi hogy le lehetne írni pár mondatban.
milyen felelősségteljes dolog ez a naplóírás, jaj úgy izgulok.
asszongya.
eltelt 5 (azaz öt) nap. úristen.
abból legalább három karácsony állitólag. jesszus.
feküdtem legalább két órát egy kádban. otthon ne próbáljátok ki.
NEM KAPTAM ENIGMA DÍSZDOBOZOST!! de miért nem?
láttam a vándorló palotát most az előbb.
ennyi.

globalunderground szól. és milyen szar, brrr. afterhours. az a vicces, hogy mind a címe, mind a borítója is egyértelmű utalás a tudatmódositó szerekre. ( a borítón konkrétan heroint látunk kis kanálban melegítés közben) hogy a picsában van az hogy nem szabad füvezni a tereken mert az csúnya dolog, meg nem szabad mindenféle olyan filmeket nézegetni, és játszani, amitől csúnya dolgokat teszünk...de egy cdborítón simán lehet szívni igaz??

persze a szokásos, amit mindenképpen fel akarok rakni az internetre: ettem (sokat, karácsony van, gondolnád e? nem a szeretet ünnepe ez már régen hanem a telezabált hasé) ittam (szerényen, sangria itt-ott, bor egyszer kétszer, semmi extra) dugtam (ilyet is tudok, bár kétes értékű ebbeni szereplésem, szegény rozi, most vagy hazudik vagy hülye, vagy mindkettő...de erről szerintem még úgyis írok, amilyen hülye meg én vagyok) és aludtam (bezzeg most semmit a kurvaéletbe). és szartam is, szeretem a naturalisztikát, ez is az élethez tartozik. az evés tevékenységgel megfelelő mennyiségben, büszke vagyok magamra, főleg hogy leírhattam.

nemisigaznemisigaz.
pont azon gondolkoztam hogy nem írok többet.
nem megy.
szar.
semmi.
nulla.
hülyén hangzik, de a full találkozón jöttem erre rá. talán az a baj hogy túl hiú vagyok. én ennél jobbat akarok írni. egy vagy két jó vers hangzott csak el összesen, basszus. a háromnegyede ami itt folyik, értéktelen gics. az egész antológia vicc. tudom, ez gonosz dolog. de annyi verset olvastam mostanában, akkora divat irodalom buzinak lenni, nem tudom, vagy lerakok valami tényleg az asztalra, vagy inkább nem nehezítem a súlyát. szerintem én ehhez kevés vagyok. ott van a rozi, bakker, jobban ír mint én. inkább akkor ő, amíg meg nem unja. most is írt egy olyat, csak a hülye nem akarja felrakni. úgy kell biztatni. mondjuk nem csodálom, nem erre a helyre valóak az írásai. annyira durva. a veva beszélget telefonon, miközben valaki felolvas. a kerlac magátmutogat. túl öreg vagyok én már ehhez, azt gondoltam akkor. na mindegy.

és itt a boldog új év.
mindjárt.
már ha hisz valaki a boldog új években.

szerintem csak variációk ugyanarra a témára.
arra a kurva témára, amit mindenki igyekszik elkerülni.
arra a témára ami a legnagyobb közhelyeket foglalja magában,
mint
születés
növés
öregedés
idő
és persze az öreg arc a halál.
azért buék.

magyarázatot kajálni

kajára gondolok.
kajára.
istenem én a nagy irodalmár, az élet mélységeit kutató vadbarom eljutottam idáig hogy
bármitmegadnékegyszeletzsíroskenyérétarohadtéletbe.
az élet egyszerű.
enni vagy nem enni hiába.

de komolyan, ne egyél egy hetéig, utána a mindenféle vad gondolataid le fognak tisztulni a hűtő szekrény fele.
garfieldnél bölcsebb filozófus nincs is.

'nemcsak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. valószínű, hogy majd minden ember elvetél néhányszor. kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. de nem minden vetélés merő veszteség. aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit'
(ancsel éva)

ez annyira durva. azon kattogtam hogy berakom a manuella vers elé. így aztán az egész így néz ki:

szerettelek.
(egy téli manuellavers)

'nemcsak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. valószínű, hogy majd minden ember elvetél néhányszor. kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. de nem minden vetélés merő veszteség. aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit'
(ancsel éva)

szerettelek.
s mire mentél vele?
elmentél te is másfele.
voltál eső, puhítottad a földet,
aztán mag, mely bennem ér földet,
gyökereztél, körbefontál,
tenyeremben virágoztál,
titokban nekem illatoztál,
majd túlnőttél, fojtogattál,
tövist hoztál, meg is szúrtál.

szerettelek.
s mire mentem vele?
elmentem én is másfele.
élek mint felszeletelt kenyér;
szeltek, vagy magamtól adtam
már csak morzsaként maradtam
annak aki tényleg engem kér.
száraz héj alatt alig van ami él.

szerettelek.
s mire mentünk vele?
nem mentünk vele semerre
de tudom már amit olvastam eddig is
hogy aki egyszer viselős volt
tud valamit akkor is
ha elvetél.
szerettelek, és ez valahol bennem él,
a szó súlya ismét többet ér;
ha megint kimondom tudom:
nem ott végződik ahol véget ér.

hm. ezt az egészet felraktam a közkincsre. csak mert csocsóztam a gabóval, aztán nem tudom. közkincs. dekurvaszarneve van.

annyira izgalmas az életem hogy annyira jó hogy blogot írok.
most például lementem kajáért.
az semmi, még hideg is volt, fáztam.
az semmi, nem akart kiengedni a portás.
ez a portás nagyon durva, egyszer sem értette eddig a nevem, amire nem mentség a beszédhibám, mivel a nagymártonban egy darab s/sz/cs nincs, márpedig mással nincs bajom. szerintem maszturbált most amikor kimentem, de nem akarok rosszindulatú lenni.

a nagy kövér lány itt előttem salvatorét olvas.
azon kattogok, hogy egy fantasy rajongó vajon mit lépne akkor, ha mondjuk megjelennének a sárkányok? vagy grált kereső lovagok? vagy az milyen jó sírfelirat lenne, mondjuk pont a nagy kövér lány sírján (mondom, mostanában tömeg és egyéni gyilkolásra kapható vagyok) hogy salvatore olvasás közben megette egy sárkány.
hm.

mellettem egy kolleganőmmel fodor ákosról vitatkozunk. szerinte a hosszabbak, szerintem a rövidebbek. az ébredj velem-ben kibékültünk. jónás tamás pedig ajánlja a szerlem nyarát, én meg kihagytam. brrr. hajnali irodalmi hűbazdmeget is találtam jt pepitáján:

szervác józsef
magyarázat

szeretlek, mert szeretlek
szeretni téged. mert szeretem,
ide szeretni jöttél, mert jó,
mert én egy buta vénember vagyok,
egy buta öregasszony vagy,
állandóan etetnél, állandóan
masszíroznád összes halandó
lábaim, állandóan halandóságomat
csitítnád, állandóan új s újabb
évszázadokat követelsz, gonosz vagy:
éjszakánként itt szüttyögsz, lelopod
rólam a paplant, álmodol hangosan,
viszlek is mindjárt a sárga házba,
itt fekszem kitakarva, te meg
mindenféle fekete szoknyát vasalsz,
nincs egy tiszta gatyám, te meg föl
sem veszed; szeretlek, mert téged
szeretni jó, amúgy is arra
születtem: szeressek, lettem
azután kinevezett árva, lettem,
akinek a szeretetet is visszadobják,
lettem. ne fájj nekem. ne higgy
magadnak. ne higgy. ne szórakázz:
fáj. mert mindig átversz. Igazán
csak az nem lesz a tiéd: mellőled
hullani el: én tégedet szeretlek,
kipusztulok majd, mint jobb neveltetésű
fák. hallottam másokról is: meghaltak,
aztán semmi. kérek ennek okáért
engedelmet szeretni. téged. magamat
már minek. úgyis elmész. leszel
a saját feleséged. szeresd akkor
magad, nekem már nem lesz érkezésem,
nem lesz idő, indulás, érkezés sem,
azért majd még szeretlek, ez a rossz habarék
csinál rossz álmainkből hihetetlen kabarét,
csak semmivé, csak semmivé, csak azzá
lenni, egy piculát se adj rá,
itt az idő maszturbál, az unt történelem,
kit érdekel: szeretlek, mi lesz veled, velem,
élj túl, dögöljön meg elébb a szerelem,
a szerelem: egy fertőző diákcsíny,
kamasz udvarló énekben mintha privát rím,
bennem mintha csak az élveszületés
átka: szeress: nekem szeretni kevés –
ma még feküdj mellém. tedd rám a kezed.
szeress. szeretlek. bárgyú végrendelet.

hát igen. bárgyú végrendelet.

vukpop

a pop körülöttünk van emberek, vigyázat!!
de tényleg.
kezdek rájönni, hogy nem csak zenében, emberekben is van pop. én főleg a pop lányokat veszem észre, de biztos van fiú is, a lányok mellé mindig szoktak fiúk is lenni, csak őket nézzék a lányok. szó szoros értelmében pop. ma ment előttem egy ilyen a lépcsőn. csinos, szép, trendi, divatosan művészi, karkötők, műanyag hülyeségek, kerek fenék (ettől azért becsületesen végem van, épp úgy, mint a popzene néhány dolgától, például ákos keresem az utam szövegét bevallom néha megkönnyezem, meg ha épp eltalál, beütnek a demjén számok is például, de ennyire azért még blogban se legyek már őszinte), jó kis retró gatya, ami kell. olyan szomorú. és sehogy semmit nem találtam benne, pedig a kálvin téren jöttünk fel együtt, ami azért elég hosszú mozgólépcső, ami ne lett volna kívánatos, izgató, és durván nem eredeti. a csúnya fiúknak is van szivük, mont bródy, ha már poppozok, a csúnya lányoknak is van, ezt mindig is tudtam, de most kezdem egyre jobban értékelni. mi több, meggyőződésem hogy a szép popcsajoknak is biztos van szivük, csak sajnos a kutya se kiváncsi rá. én persze kivétel vagyok. minden szép lánynak kíváncsi vagyok a lelkivilágára. csak lehetőleg meztelenül beszélgessünk erről.

hogy kijöjjek a voxpop hangulatból, boards of canada szól. zene a jó gyerekeknek, hogy lehet ennyire kész címet adni valaminek? jó a zene is, bár csak jó gyerek élvezhetik, azisigaz.

faszom ki van a karácsonyal, csak hogy újra legyen valami pop közhely is a kezem között. vásárolni kéne. takarítani kéne. meghatottan gyertyafénybe kéne bámulni. őz gidákat kéne etetni valahol a mezőn. erre többet káromkodok mint valaha (biztos nem, csak most figyelek rá), elegem van, konkrétan tömeg gyilkosságról álmodozom, itt rohadok ebben a hülye matávban, és enni meg aludni akarok de nagyon. karácsony van a szeretet ünnepe ilyenkor mindig ez van. tombol a szeretet, meg az árleszállítás meg a kurva anyázás. ha jézus lennék beállnék terroristának. még jó hogy nem dolgozok karácsonykor. kéne a pénz kurvára, és ezek a kurvák (elnézést az igazi kurváktól a kurvázásért) kurvára megemelik a kurva pénzt a kurva karácsonykor (beillesztéssel írom a kurvákat, nehogy azt hidd hogy legépelem) és majdnem én is itt kurválkodnék, de nem. az elv miatt nem. hiába az az óránkénti hatszáz forint (basszus, szánalmas hogy ez nekünk mekkora nagy pénz, egy banki pöcs meg ennyit kap azért hogy csapattréning címen szétpaintballoza a titkárnője agyát.

a takarítás meg...szerintem a takarítás ha jól csinálják, olyan mint a tánc. kikapcsol, előírt mozdulatai vannak, amit lehet egyre jobban, szebben, nemesebben csinálni. porszívó tangóból például szerintem kurva (nem írom le többet ezt a szót a kurvaéletbe) jó vagyok.

jó vagyok. én vagyok a legjobb. szerintem én vagyok king kong. esetleg godzilla. erről jut eszembe kurva - sic, nagyon - éhes vagyok. szomjas vagyok. árva vagyok. segítsetek a kisrókának...jó akkor se king kong, se godzilla, de én vagyok vuk. hm. ettől függetlenül kurva éhes vagyok.

andris és rozi

nézem ezt az andris gyereket.
durva.
próbálom női szemmel nézni, hogy mi a rákot evett rajta a rozi.
a) van benne valami gyerekes ez tény, de még így is borzalmas. kábé az a gyerekes gyerek van benne, aki duzzogva áll a játszótér szélén.
b) van benne valami titokzatos, de csak azért mert gyöngyöt fűz; az egész csávóban ez éri meg hogy gyöngyöt fűz. vicces.
c) kétségkivül az ártalmatlan pasik közé tartozik, tehát mondjuk ilyen lélek kiöntéshez, meg valakivel muszáj dugnom effektusokhoz kitünő választás ez igaz.

azért még élek nem értem meg, hogy mit akart tőle a rozi.

bár amíg élek nem értem meg a nőket.
lehet hogy a tulvilág az, amikor megérted a nőket?
brr.
vagy a menyország az?
esetleg a pokol?

mindjárt négy.
hazudni fogok, és lelépek ötkor. ez biztos, az nem hogy sikerül is e. érdekesen működök. főleg ilyenkor éjszaka. vannak pillanatok, amikor kurvára bennem van, hogy felnőt vagyok. magányos vagyok. brr. máskor meg egyszerűen úgy érzem, nem bírom ki ha nem bújok a rozihoz. most is ez van; a hátára gondolok, és épp durván kínzom magam azzal, hogy elképzelem, ahogy ő ott fekszik, alszik, meztelenül, én meg itt írogatok ilyeneket. fura, ezt egy kicsit szégyelem is; nem feltétlenül erotikusan gondolok rá. nem. ha ott feküdnék mellette, persze merevedeznék, meg biztos azt mondanám neki, hogy hiányzott, és azt úgy mondanám, érted, úgy hogy azt érezze hogy úgy hiányzott. de azt nem tudom mikor fogom bevallani neki, ha egyáltalán be fogom vallani neki, hogy nem csak úgy hiányzik mint nő. hanem mint... na erre varjál gombot marci. fogalmazd meg. hanem mint...mint anya? nem. anyámra sosem gondoltam így, még kicsinek sem volt ilyen érzésem. mint barát? igen, de nem; amikor egymás mellett fekszünk, nem barátság van köztünk. van az is benne, de nem. mint nő? nő ugye, ez a legegyszerűbb. nőkre mindig ugy gondoltam, mint női testre, és, persze (de tényleg, én az a fajta férfi vagyok, aki ilyet is csinál >) mint női testben lévő női lélekre. de ez más. iszonyatosan hozzá akarok érni most a katához. de nem mint testhez, és nem mint nőhöz, és nem is mint női lélekhez. nem. megint példa, hiszen abból élek: zongoránál volt egy ilyen érzésem. amikor rád jön, és épp ott egy zongora, néha van olyan hogy nem játszani akarsz rajta, nem, csak leütni pár hangot. fene tudja miért. néha kell az az érzés hogy ott a zongora, ott a kezed, ott a billentyű, és ez az egész működik is. ha van az életnek olyan pillanata, amiért később azt mondod, hogy érdemes volt, hát ez az egyik olyan. nekem legalábbis. konkrétan emlékszem erre, egy táborban voltam, nem tudtam aludni, és ott volt a zongora, és ott voltam én, és nagyon halkan leütöttem egy d hangot, és d szólalt meg, aztán f, c, b, istenem, és utána boldogan aludtam el. ezt érzem a katával is, és ilyenkor fetrengek a szerelemtől: előre elképzelem megint most is, ahogy valahogy kitámolygok innen, kikerülöm az ellenőröket, elhelyezkedek a vonaton, fájlalom a hátam, igazgatom magam, fizetek a kalauznak, felriadok fótnál, felriadok ivacson, felöltözöm, leszállok, végigbotorkálok a jégen, a domb előtt lesz a legnehezebb, akkor utálni fogom az életet, olyanokon fogok gondolkozni hogy minek csinálom ezt, minek élek, minek megyek a katához, minek lélegzek, minek mászok fel erre a kurva dombra, stb, aztán valahogy csak megvan, bemegyek, felmgyek a lépcsőn, akkor már ráérek, lassan fogok mozogni, levetkőzni, szöszmötölni, mintha nem is lennék fárdt, fogmosás, stb, aztán amikor már nem húzhatom tovább, benyitok, és ott lesz, ott lesz a háta, vagy a melle, meg az arca, és, akkor, akkor fogom ezt érezni, és nézni fogom ahogy alszik, jobb lesz ez, mint a szex, komolyan, jobb mint egy orgazmus ez az érzés, és az is jó benne, hogy ez egy olyan magányos érzés, maszturbálós érzés, de mégsem, ezt csak én érzem, nem is kell hogy felébredjen, bárcsak ott lennék már, basszus, négyóra három, még három óra legalább ehhez a pillanathoz, bassza meg, én egész életemre boldog lennék valamilyen szinten, ha mindig látnék egy hátat, vagy egy mellet az ágyban amikor lefeküdnék. mintha mindig lenne egy zongora, amin bármikor leüthetem a billentyűket. egy darabig kattogtam is rajta, hogy akkor nem e kihasználom, mármint a zongorát, érsd a rozit, de ha igen, hát ez van. amúgyis mindent kihasználunk. most muszáj elkezdenem valami mást írni, mert már itt látom a hátát a képernyőn, annyira gyönyörű íve van, most viszont már kicsit férfiként is rágondoltam, az durva, hagyjuk ezt.

akkor inkább nézem ezt az andris gyereket. úgy alszik mint egy tazmán ördög. fogalmam sincs milyen ahogy egy tazmán ördög alszik, de biztos ilyen. még élek nem értem meg mit evett rajta a rozi.

marcipán

hullik a hajam.
azt hiszem kapuzárási pánikom van.
igazából ha tényleg az van, örülök neki.
titokban ugyanis attól félek a legjobban, hogy az én kapum sosem nyílt ki.
mi több.
tervezési hiba miatt szerintem nálam kapu sincsen. át kell mászni, csókolom.

ettől függetlenül egy engineers nevű angol bagázs lemezét hallgatom.
ettől függetlenül kurva kellemes.
van ilyen számuk hogy home, azzal kezdődik, nahát azt akár én is megírhattam volna, ha épp én lennék egy angol engineers nevű hülyeség tagja. van ilyen számuk is hogy one in seven, azzal végződik, nahát abban meg kurva jó a gitárzúzás a végére, egész felébredsz tőle.

ha újra születnék, szerintem gitároznék inkább.
akik most születettek, gitározzatok inkább.
ne, ne, inkább hallgassatok brian eno-t, aztán menjetek valami más világba.

kicsit rosszul vagyok a marcipántól.

az van hogy megint elmentem oda marcipánburgonyát venni. próbálok őszinte lenni magamhoz, és azt hiszem tényleg a marcipánburonya miatt megyek oda, és nem azért, mert a következő sarok az a kurva rózsa utca. még öt év kábé, és tényleg le fogom szarni a rózsa utcát. először még úgy volt, hogy be akartam menni, be a szobába, megnézni, túl lenni rajta, mi van a kályhával, mivan a macskával, a polcal, azzal a kurva öreg ágyal, amit annyira gyűlöltem-szerettem, és amiből sose fognak kijönni a spermafoltok, gondolom azóta más dolgozik rajta, mi van a hülye konyhával, nem tudom, mi van az egészel, nekem kellene ez, hogy lássam hogy mi van azzal amit magam mögött hagytam, nem benne lenni, csak látni, a halál után is, milyen jó lehet már, ha tényleg úgy van, mint abban a hülye ghostban, hogy még van egy kis időm itt szarakodni, meg rugdosni a konzervdobozokat, szóval az kurva jó lehet, amikor már nincs semmi dolgod, csak úgy vagy. végigvitted a játékot, cserébe nem végfőcímet kapsz, csak mászkálhatsz anélkül hogy bárki hozzádszólna. stoppolni különösebb cél nélkül. játszani főellenség nélkül. hogy jön ez ide?
marcipánburgyonya. ja ja. szóval először még be akartam menni, aztán találkozni akartam vele, aztán csak látni az ajtót, ülni a küszbön, és emlékezni, aztán most már csak a kapuig akarok elmenni, nem is akarok bemenni rajta, csak a kapuig, emlékezni sem akarok, meg akarok szabadulni attól, hogy tudom mi történt a rózsa utca százhárom alatt. és történt egyáltalán valami? igazából biztosan kurvasokminden. az évis nagyapja például kábé ötven éve elültetett ott egy fát. mire én oda keveredtem már az a fa nagyobb volt mint a ház. sok minden történt a rózsa utca 103 alatt. hogy jön ez ide?
marcipánburgonya, jaja. szóval elmentem oda marcipánburgonyát venni. meggyőződésem hogy csak én veszek abban a kurva boltban egyedül marcipánburgonyát. és mostmár az is biztos hogy mostmár biztos hogy ez a bolt felvásárolt egy csomót, és most árulja, de már kurvarégen lejárt, az ziher. kicsit szarul is vagyok tőle. ezt is megéltem:

rosszul vagyok a marcipántól.

villával rendetrakni

"két embert semmi sem tud egészen elválasztani, akik néhány pillanatig jók voltak egymáshoz."

rájöttem hogy kurva fontos hogy két ember hogy válik el egymástól. ha nem rakod rendbe a másikat, olyan mint a káosz a szobádban; behányod a szekrény felső polcára, aztán évenként párszor az egész rád zuhan, és pakolhatod vissza. csak az emberek rendbe rakásához kell a másik is. azt hiszem.

tudok sok ilyen közhelyet, bizony, ezért már érdemes volt megszületnem.
érdemes volt megszületnem, mert néhány pillanatig jó voltam pár emberekhez.
jó? néhány pillanatig biztosan.

megtaláltam a gyenesritát a wiwen. annyira durva.
minek szeret az ember?
nézem a fényképét. annyira durva.

tudom hogy még mindig valahogy valahol. de mitől? nem is szép. jó. de jó, jó az jó, mégis, nem elég jó, ááh, érted úgyis. vagy nem. na mindegy, ez egy ilyen beírás.
valószínűleg kurvára nem foglalkoznék vele, ha máshogy váltunk volna el. nem tudom. ha megtette volna ő is azt a szívességet, hogy helló marci, nem szeretlek, de nincs semmi baj veled, persze, igyunk meg egy kávét, írjál majd lapot, meg ilyenek, aztán ha majd egyszer férjhez megyek, mintegy humorból meghívlak az esküvőmre.
az a durva hogy ő próbálta is, csak én kúrtam el. ma már tudom, ha felajánlják hogy elegánsan távozz a porondról, az nem azt jelenti, hogy kapsz még egy esélyt. akkor még nem tudtam. ez van

na.
most muszáj lenne találkoznom vele.
csak hogy a picsába mondjam el neki, miért?

szia, találkoznunk kéne, meginnunk egy kávét, csak azért, hogy legyen időm helyre rakni téged magamban, semmi, csak hogy lássam, ugye nem is vagy annyira szép, meg hogy azon tudjak gondolkozni, hogy mi a faszt szerettem benned régen, aztán pár könyvről, filmről, meg kapcsolatról beszélgetni, úgy mint régen, aztán már az se baj, ha nem vagyunk leszünk barátok, nem baj semmi, nem akarlak megdugni, nem akarok tőled semmit, azért kell találkozzunk hogy lássad, nézd, itt vagyok, jól vagyok, le vagy szarva, van barátnőm, és jobb mint te - ez mekkora hülyeség, mégis ezt gondolnám, istenem de szánalmas vagyok, NEKEM jobb, persze - de tudnod kell hogy nem akarok tőled semmit. tudnom kell hogy nem akarok tőled semmit. durva. gyenesrita, nem mentettél fel bazdmeg, és itt cipellek magamban. mint egy pattanás, amit nem tudsz kinyomni.

éljen az irodalom, simán megteheted hogy egy pattanáshoz hasonlítod a első szerelmedet. irodalom? milyen kurva messze van ide az irodalom. egyszer majd látogatóba elmegyek oda.

nincs villa ebben a kurva matávban. felkutattam az összes fiókot, polcot, és nincs. értelmes jogszabályokat kéne hozni. ilyet például hogy egy cég nem működhet villa nélkül.
tanultam most valamit, amit majd egyszer biztosan a fiamnak is tovább fogok adni: ha a kínai kaját berakod a mikróba abban a dobozban amiben adják, és egy percnél tovább melegíted, megolvad. egy férfi tapasztalatai rovatunkat olvasták.

miben tudok segíteni?

mi a faszt keresek itt?
mi a faszért kell mindig ilyen hülye szavakat használni mint a fasz meg a hülye?
mi a faszért teszek fel ilyen hülye kérdéseket?

és máris témánál vagyunk.

az a bajom a skizofréniával, hogy nekem sose sikerült olyan személyiségeket találnom magamban, amelyek egymásnak válaszolgatnának. az egyik énem kérdez. a másik válaszol. én meg mondjuk alszok.
így még pénzt is lehetne keresni.
tényleg mi a faszért dolgozok itt?

üdvözlömmibensegíthetek?

a telefonos munka skizofréneknek való. lenne egy türelmes, gép énem, az beszélne. lenne egy netfüggő énem, az mutogatná magát, fórumozna, blogozna, szörfölne, folyatná a szemét. és megint lennék én, aki alszik.
üdvözlömmelyikénemtudsegíteni?
a férfias? a látens buzi? a bennem élő nő? az érzékeny? a túlélő geci? a művelt? az iskolázatlan utcagyerek? hm?
hogy tudnék segíteni?

ha egyszer nagy leszek, lesz egy telekomunikációs cégem. és kurvára csak olyan embereket fogok felvenni akik magukon se tudnak segíteni. mondjuk nyomorékokat. dankórosokat. mongol idiótákat. aki ki tudja mondani hogy 'helló' az már szerződtetve is van. a többit meg oldják meg az ügyfelek maguk.

mibentudoksegíteni?

minek hazudozunk folyamatosan? még amiben tudok segíteni sem tudok segíteni. nem jól tetszik mondani, sajnálom. nem érek rá. nincs részvét, nincs semmi. ziháló férfihang, hogy fáj a szíve. jó. ÉS ÉN MIBEN TUDOK SEGÍTENI? kórház. száznullanégy. persze. köszönjükhívását. lehet hogy meghal a vonal túlsó végén. sajnálom, nem tudtam segíteni. emlékszem amikor először láttam gilliam braziljában azt a részt, ahol nem segítenek a csajnak addig, amíg ötvenöt papírt a kellő formában, aláírva, lepecsételve, stb, be nem nyújtja. pedig tudnának a rohadékok de nem. gonosz köcsög öregasszony játszotta az ügyfélszolgálatost. le tudtam volna lőni, ha bejutok a tévébe. erre öregszem pár évet, és épp ilyenné válok. sajnálom nem. mondja a címet. nem rám tartozik. nem az én dolgom. haladjunk. üdvözlöm egy lélektelen állat vagyok, miben tudok segíteni?
üdvözlöm, tudna NEKEM segíteni?

kéne a díszdobozos enigma kiadvány remixlemeze. de hogy minek?

apropó zene, az egyetlen dolog amiben nem nyafogok.
itt van ez a szemüveges operátor, zsolti, géza, csaba, mittudomén. ma nem bírtam, megszólítottam. hát persze hogy szereti a sigur róst. meg a lambot. fehérek között európai. basszus, egyre jobban kezd kialakulni bennem, hogy meg tudom mutatni a hasonló embereket, mint én. valahogy ugyanott kapunk gellert, vagy nem tudom. egyszer mesélte a nagybátyám, hogy volt egy parkoló, ahol mindig meghúzta valaki azt a kocsit, aki oda állt. sose derült ki, hogy pontosan ki csinálja, de aztán senkinek nem volt kedve oda állni többet, inkább elállt, és kurvaanyázott. vácon a posta parkban volt ez. meg lehetett ismerni a városban az autókat akik oda álltak, mindnek ugyanott volt a fényezésen egy karc. na ez is ilyen, éljenek a hülye példák. ugyanott vagyunk megkarcolva, pedig kurvára más márkák vagyunk. kaptam tőle most egy lemezt, az szól, és kurvajó. tom middleton hülyesége, cosmosonica, feldolgozások, megszakadok a röhögéstől.
az élet szép mert vannak kurvajó zenék.

de hogy lehetnek kurvajó zenék, ha az élet nem szép?
vagy lehet hogy attól szép az élet hogy vannak kurvajó zenék?
vagy lehet hogy azért vannak kurva jó zenék, mert az élet kurvaszar?
akkor hogy lenne jobb, ha az élet jó lenne, de csak szar zenék szólnának?
vagy jó így ahogy van?
ragozzam még?

tovább is van mondjam még?

brr.

van egy lány aki nem ír.
persze több is. ez is fura. itt vagyok ezen a kibaszott világhálón, ami arról szól hogy mindenki ír, és zavar hogy valaki nem ír. pedig nem arról van szó, hogy meg akarom dugni, vagy hogy kapcsolatot akarnék létesíteni vele, tényleg nem, túl idős, hülye zenéket szeret, stb. csak neki is van egy gellerje valahol ott ahol nekem. sose hittem volna hogy ennyire van ilyen kapcsolat is. szó szoros értelmében vett kapcsolat. hülye példa, hátha egyszer még ebből fogok megélni: a magányos görcs nevű ritka betegséget mindössze ezer embernek sikerült megkapnia a világban. az ezer emberből annyi, amennyi tud egymásról, összetartozik. nem akarnak dugni, nem akarnak összeköltözni, nem akarnak egymástól semmit, csak a tudatot, hogy van egy másik is. bratiszláv köhögő görcsöm van, tudom hogy önnek is, csak azért hívom, hogy tartson ki, még én is élek. je. egyébként most írt. nem írt semmi értelmeset.
sosem volt még szerelmes, úgy hiszi, de szeret érezni, és vár az igaz szerelemre. (miért gondolják a nők, hogy egy férfival, na jó, egy magamfajta férfival csak a szerelemről lehet beszélgetni?)
miből gondolják hogy lehet igazán szerelmesnek lenni? ez szerintem olyan mint valami kirakós. pillanatok vannak, kis képek, sarkok, vonalak formák, de meg kell halni ahhoz hogy össze tudd rakni egésszé.

(most beszéltem ökrös oszkár cimbalomművészel. biztos hogy megbántottam, alig hittem el a nevét. pedig biztos jó arc, csak hogy lehet ilyen neve? és mért ne lehetne ilyen neve? a cimbalomművészek biztos jó arcok)

ha az ember magányra vágyik, akkor nem az egyedüllét, hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki! persze ancsel éva.
de ebben durván van valami. hát ezért kell nekem beszélnem néhány emberrel mindenképpen.

akkor is pedofília, ha a gyerek már meghalt? ilyen pólója van előttem egy gyereknek. durva. hülye tomcat. abbahagyom.