azt játsszuk, hogy csak kérdezünk, kijelenteni, felkiáltani nem lehet; mehet?
egy ideig vicces, nem? figyeled? szerinted visszagörbíthetem a !-ket? miért megint pont pátkai az ősz? és miért nem tudok már lovagolni? és megint möbiusz, és miért eső? és miért jelent már mást? jelent valamit? jelentett valamit? valami? múltkor négy hónapot mondtam? és bazdmeg, ha egy év? ha még mindig ilyen a kávé, tejjel? azt kérdezték; a tárgya változik? minek? az ürességnek? akiről ez az egész nyomorult blog nem szól? nem szánalmas hogy nem? sportot űzök belőle? pályára kerültem, mint az elbaszott műholdak? te jobban csinálnád? minek megyek oda? minek van az iwiwen hírfolyam? egyáltalán még mindig ezek a kérdőjelek, hogy minek? szerinted mikor elég?
úristen, mi lett belőled, fidula? és, ha már itt tartunk, belőled mi lett, úristen? már egyáltalán nem is léteztek? vagy velem nem törődtök már? már egyáltalán nem is létezem?
az milyen, hogy a f, a f, lebénult arccal kórházba kerül, és a diagnózis sm? miért pont ő? és mit mondjak erre? mi közöm nekem hozzá? véletlen? kérdezni, kérdezni, kérdezni? és tegnap a pátkai ősz, a kócsagok, és a gát, a madarak, a lovak, a nagyothalló pistabácsi, és a kiabált szavak, szénaszag, és az egész felett az, hogy én most mi a fenét mondjak? és hogy ősz, kócsagok, horgászok, szagok, és, igen, itt még, a szúnyogok, és a mondatok; hogy úgy örül az életnek, és mindennek, és hogy így jobb minden, és megnyugodott, és én meg ott mellette, és beszélnem kellett volna, arról a szarról, hogy igen, mert most visszakaptál valamit, most újrakezdted, erre én is emlékszek, aztán elveszíted, mert az ember azt hiszi, hogy ilyenkor, hogy újrakezdi, más, amit újrakezd, mert végre észreveszi a kegyelmet abban, hogy újrakezdhette, és persze nem láthatja a kegyetlenséget abban, hogy így az elvesztést is újrakezdte, mint a szerelemek, amiket újrakezdhettünk, és amiket úgy veszítünk el, hogy újrakezdhettük, és hogy ettől sokkal jobban elveszítjük, mint amikor nem kezdtük el újra, mert az újrakezdést is elveszítjük, és hogy ennyivel más a mostani kávé, a mostani tej, hogy tavaly ilyenkor, ugyanez, minden, és a tárgya is, és hogy ezt valahogy el kellett volna mondani, hogy óvatosan, hogy nézz, láss, érezz, vedd be mindig a gyógyszered, és annak az istennek is, aki pátkát, a tavat, a kócsagokat, meg ezt az egészet, ha van, főleg, ha nincs, figyeljen már oda, hogy úgy maradhasson, a f., ezt is el kellett volna mondani, a f.nak hogy vigyázzon, az istennek, hogy vigyázzon, és magamnak, hogy vigyáztam volna, és vigyázzak, de nem, kérdezni, csak kérdezni, és aztán amikor ott kellett volna, az ősz, a kócsagok, a horgászok, és az a kurva október mindenhol, és a mondatok, és én csak ott megyek mellette, és hallgatok? és az milyen, hogy míg hallgatok, baromságokat beszélek? pont úgy, mint ahogy írok?
itt az írás olyan, mint a szarás? csak jöjjön már ki? és mi lesz abból, ami benn marad? mozog le-fel ott bent, mint a bélszelek? és teljesen sose jön ki minden, hiába szarok itt össze mindent? és az milyen, hogy az e. ki akarta próbálni, pengével, fürdőkádba, félcenti szélesen, vízszintesen? miért csak függőlegesen az igazi? és az milyen, hogy ezen keresztül, míg néztem a tátongó sebet, megint megértettem valamit, magamról? ezt a kibaszott nagy szánalmasságot, és kibaszott nagy bátorságot, hogy én is, pontosan így, pontosan ennyire, ezt megmertem; hogy sebem legyen, hogy súlya legyen, de ne nagyobb, mint amennyivel még megúszhatom? micsoda próbálkozások ezek, azokra a mondatokra, amiknek önmagunknak kellene a végére kerülni, pontnak? bátorság ez? gyávaság? azért tisztelem, tartom bátornak, mert mer szánalmasnak lenni? mintha lenne választása? ilyen dolog gödöllő felé a héven, a pad oldalára ülni? bátorság? vagy szánalmas? bátrabb elfordulni? és már megint, valaki mondja meg, jelent ez valamit? és ha semmit? te mersz szánalmas lenni? és hogy már megint meg kellett volna valamit kérdezni, de gyáván nem szóltam semmit; a gyógyszertárostól, amikor vettük a gézt, és ránézett a sebre, és az arckifejezése olyan lett, mint a seb, hogy meg kellett volna kérdezni, hogy, mit is? a gyógyszertáros tudja? hogy maga csinált ilyet, csókólom? maga tud jobbat? maga szerint gyógyszerrel egyszerűbb? diszkrétebb? vésővel? pizsamába, a harmadikról? ennek is megvannak a divatjai? mit lát a sebben, csókolom? orvosilag? a heget látja? a felsőoktatásban tengődő érzékeny értelmiségi csemeték szociális problémáját tetszik látni? az embert? a gyengeséget? az erősséget? fel kell nőni annyira, hogy ne kérdezzünk?
neked is volt olyan nagy, erős felnőtted, melletted, akitől kérdezhettél folyamatosan? apu, apu, miért nem esik le a hold? elhitted, amikor azt mondta: mert oda van szögelve? ki szögezte oda, apu, apu? neked azt mondta, hogy az amerikaiak? apu, apu, miért az amerikaiak? mert az amerikaiak mindenről azt hiszik, hogy pont rájuk esik? most is kérdeznél? tőle? de mit? már megint, minek? miért nem hagyod békén? hülye vagy? nem voltál ott, amikor osztogatták? neked is kellene ceruza, hogy megírd a bocsánatkérő leveled? mit akarnál még adni neki? dehát ha egyáltalán nincs szüksége rá? ennyire nem tudod, hogy kell szeretni? ez szeretés? azért adsz pont neki, mert ő vesz el a legtöbbet belőled? és aki neked ad, annak mikor fogsz adni? és mit? vagy inkább kérdezzek egyesszám egyes személybe? minek kérdezek ennyi fasságot? hol lesz ennek a vége? és miért nem tudok aludni? és miért álmodok ilyeneket? minek mentem megint erdélybe? és mit kaptam tőle? mit adok a gyerekeknek? és mit kapok? magamért megyek, vagy értük? és meddig bírom még? hát a hátam? és a fogam? mennyit kérdeztem már? és kitől? és szerinted megnyugodtam? azért írom? vagy olyan ez mint a színház? a nézőtől nyugszik meg a színész? és az író? megint a színház? ismered a darabot? ismered azokat is, akik előadják? lehet két előadás ugyanolyan? és nem lehet, hogy nekem pont az a bajom, amit az asztridnak magyarázok? nem lehet hogy mindig az a bajom, amit másnak magyarázok? én meg tudom mondani, hogy mi romlott el, és hol?
vissza kellene térjenek a felkiáltójeleknek? a kijelentéseknek? jobban meg tudnád becsülni őket, ezek után? meg tudsz becsülni valamit, valami után? most abbahagyom? jót játszottunk? ezt még megnézed?:
tetszett? vagy hiába, mert a blogom egy latrina?
egy ideig vicces, nem? figyeled? szerinted visszagörbíthetem a !-ket? miért megint pont pátkai az ősz? és miért nem tudok már lovagolni? és megint möbiusz, és miért eső? és miért jelent már mást? jelent valamit? jelentett valamit? valami? múltkor négy hónapot mondtam? és bazdmeg, ha egy év? ha még mindig ilyen a kávé, tejjel? azt kérdezték; a tárgya változik? minek? az ürességnek? akiről ez az egész nyomorult blog nem szól? nem szánalmas hogy nem? sportot űzök belőle? pályára kerültem, mint az elbaszott műholdak? te jobban csinálnád? minek megyek oda? minek van az iwiwen hírfolyam? egyáltalán még mindig ezek a kérdőjelek, hogy minek? szerinted mikor elég?
úristen, mi lett belőled, fidula? és, ha már itt tartunk, belőled mi lett, úristen? már egyáltalán nem is léteztek? vagy velem nem törődtök már? már egyáltalán nem is létezem?
az milyen, hogy a f, a f, lebénult arccal kórházba kerül, és a diagnózis sm? miért pont ő? és mit mondjak erre? mi közöm nekem hozzá? véletlen? kérdezni, kérdezni, kérdezni? és tegnap a pátkai ősz, a kócsagok, és a gát, a madarak, a lovak, a nagyothalló pistabácsi, és a kiabált szavak, szénaszag, és az egész felett az, hogy én most mi a fenét mondjak? és hogy ősz, kócsagok, horgászok, szagok, és, igen, itt még, a szúnyogok, és a mondatok; hogy úgy örül az életnek, és mindennek, és hogy így jobb minden, és megnyugodott, és én meg ott mellette, és beszélnem kellett volna, arról a szarról, hogy igen, mert most visszakaptál valamit, most újrakezdted, erre én is emlékszek, aztán elveszíted, mert az ember azt hiszi, hogy ilyenkor, hogy újrakezdi, más, amit újrakezd, mert végre észreveszi a kegyelmet abban, hogy újrakezdhette, és persze nem láthatja a kegyetlenséget abban, hogy így az elvesztést is újrakezdte, mint a szerelemek, amiket újrakezdhettünk, és amiket úgy veszítünk el, hogy újrakezdhettük, és hogy ettől sokkal jobban elveszítjük, mint amikor nem kezdtük el újra, mert az újrakezdést is elveszítjük, és hogy ennyivel más a mostani kávé, a mostani tej, hogy tavaly ilyenkor, ugyanez, minden, és a tárgya is, és hogy ezt valahogy el kellett volna mondani, hogy óvatosan, hogy nézz, láss, érezz, vedd be mindig a gyógyszered, és annak az istennek is, aki pátkát, a tavat, a kócsagokat, meg ezt az egészet, ha van, főleg, ha nincs, figyeljen már oda, hogy úgy maradhasson, a f., ezt is el kellett volna mondani, a f.nak hogy vigyázzon, az istennek, hogy vigyázzon, és magamnak, hogy vigyáztam volna, és vigyázzak, de nem, kérdezni, csak kérdezni, és aztán amikor ott kellett volna, az ősz, a kócsagok, a horgászok, és az a kurva október mindenhol, és a mondatok, és én csak ott megyek mellette, és hallgatok? és az milyen, hogy míg hallgatok, baromságokat beszélek? pont úgy, mint ahogy írok?
itt az írás olyan, mint a szarás? csak jöjjön már ki? és mi lesz abból, ami benn marad? mozog le-fel ott bent, mint a bélszelek? és teljesen sose jön ki minden, hiába szarok itt össze mindent? és az milyen, hogy az e. ki akarta próbálni, pengével, fürdőkádba, félcenti szélesen, vízszintesen? miért csak függőlegesen az igazi? és az milyen, hogy ezen keresztül, míg néztem a tátongó sebet, megint megértettem valamit, magamról? ezt a kibaszott nagy szánalmasságot, és kibaszott nagy bátorságot, hogy én is, pontosan így, pontosan ennyire, ezt megmertem; hogy sebem legyen, hogy súlya legyen, de ne nagyobb, mint amennyivel még megúszhatom? micsoda próbálkozások ezek, azokra a mondatokra, amiknek önmagunknak kellene a végére kerülni, pontnak? bátorság ez? gyávaság? azért tisztelem, tartom bátornak, mert mer szánalmasnak lenni? mintha lenne választása? ilyen dolog gödöllő felé a héven, a pad oldalára ülni? bátorság? vagy szánalmas? bátrabb elfordulni? és már megint, valaki mondja meg, jelent ez valamit? és ha semmit? te mersz szánalmas lenni? és hogy már megint meg kellett volna valamit kérdezni, de gyáván nem szóltam semmit; a gyógyszertárostól, amikor vettük a gézt, és ránézett a sebre, és az arckifejezése olyan lett, mint a seb, hogy meg kellett volna kérdezni, hogy, mit is? a gyógyszertáros tudja? hogy maga csinált ilyet, csókólom? maga tud jobbat? maga szerint gyógyszerrel egyszerűbb? diszkrétebb? vésővel? pizsamába, a harmadikról? ennek is megvannak a divatjai? mit lát a sebben, csókolom? orvosilag? a heget látja? a felsőoktatásban tengődő érzékeny értelmiségi csemeték szociális problémáját tetszik látni? az embert? a gyengeséget? az erősséget? fel kell nőni annyira, hogy ne kérdezzünk?
neked is volt olyan nagy, erős felnőtted, melletted, akitől kérdezhettél folyamatosan? apu, apu, miért nem esik le a hold? elhitted, amikor azt mondta: mert oda van szögelve? ki szögezte oda, apu, apu? neked azt mondta, hogy az amerikaiak? apu, apu, miért az amerikaiak? mert az amerikaiak mindenről azt hiszik, hogy pont rájuk esik? most is kérdeznél? tőle? de mit? már megint, minek? miért nem hagyod békén? hülye vagy? nem voltál ott, amikor osztogatták? neked is kellene ceruza, hogy megírd a bocsánatkérő leveled? mit akarnál még adni neki? dehát ha egyáltalán nincs szüksége rá? ennyire nem tudod, hogy kell szeretni? ez szeretés? azért adsz pont neki, mert ő vesz el a legtöbbet belőled? és aki neked ad, annak mikor fogsz adni? és mit? vagy inkább kérdezzek egyesszám egyes személybe? minek kérdezek ennyi fasságot? hol lesz ennek a vége? és miért nem tudok aludni? és miért álmodok ilyeneket? minek mentem megint erdélybe? és mit kaptam tőle? mit adok a gyerekeknek? és mit kapok? magamért megyek, vagy értük? és meddig bírom még? hát a hátam? és a fogam? mennyit kérdeztem már? és kitől? és szerinted megnyugodtam? azért írom? vagy olyan ez mint a színház? a nézőtől nyugszik meg a színész? és az író? megint a színház? ismered a darabot? ismered azokat is, akik előadják? lehet két előadás ugyanolyan? és nem lehet, hogy nekem pont az a bajom, amit az asztridnak magyarázok? nem lehet hogy mindig az a bajom, amit másnak magyarázok? én meg tudom mondani, hogy mi romlott el, és hol?
vissza kellene térjenek a felkiáltójeleknek? a kijelentéseknek? jobban meg tudnád becsülni őket, ezek után? meg tudsz becsülni valamit, valami után? most abbahagyom? jót játszottunk? ezt még megnézed?:
tetszett? vagy hiába, mert a blogom egy latrina?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése