kávé tejjel

ma reggel, a kávét tejjel. igazából nem, úgy ébredtem már, fájó szívvel. a falak ilyenkor közelebb jönnek, és az ízét a semminek rágósnak érzem a számban. ilyenkor nincs erő a gondolatokra, amik frissek és erősek, és behajtják ami elmaradt; most nincs 'nem gondolunk rá', 'inkább hagyjuk'; a falak jönnek egyre közelebb, táncolnak rajta az elcseszett percek, szerelmek, és évenként kétszer, a kiskutyák, a döcögő, öregember arcú kiskutyák, amiket apám agyon üt, agyon ütött, és agyon fog ütni; szimbólumok persze. apám is az. az agy, az ütés, az igeidők. minden az. fáj a szívem, még jó hogy fizikailag is tud fájni; míg a gondolatoknál, odabent, ilyenkor bál van. most muszáj belegondolni a 'mi lett volna ha'-ba. a bal kanyarokba, mikor elhúztam jobbra. és ugye, megint, rakovszky zsuzsa:

'nagyjából két csoportra oszthatók
a dolgok: mindarra, amiben hibás vagyok,
és arra, amiben nem. ez az utóbbi csoport lényegében
elhanyagolható.'

reggel, se kávé, nem tejel. ébrednek bennem a szavak. odakint, már ébren vannak a szimbólumok: a tévéből a somewhere over the rainbow foszlányai. kint az égen hideg kék. az október. az idő megszűri az ember vágyait, mondja márai. ha várok még, talán nem marad semmi; nem gondolok rád, vissza, sőt, képzeld, előre se; ha kibírom még így, görnyedve a laptop előtt, meg lesznek ezek szűrve. ne fájjon ott, belül. a fizika. kávét. tejjel. végülis, ez is fizika. anyám osztálytalálkozón volt; egyetlen az a jó barna ruha. hogy áll, kérdezi, illegeti. jaj anya. semmit nem tudok az anyámról. és mégis, az osztály találkozón azt mondta: a fiam ír. a fiam áll, jár, beszél, ír. a fiam folyamatos ige meg jelen. a szívem fáj. szűrve lesz rendesen, mire ideérnek a falak; nem kell majd se ajtó, se ablak. azt hiszed, erről nem jut eszembe még valami hülye idézet? ryuchi tamura, ha erőm lenne rá, kiírnám a falra:

'there are rooms that have no windows
so in the world of the heart there are windows with no rooms'

belülről kifelé tágul, és szétszakít az, ami nincs. a kávé. tejjel. rágós mocsárízű a vasárnap reggel. írtam, megnyugodtam. most már illően foglalom el magam; mellé gondolással, felejtéssel.