2009. január 17., szombat

!

'és mint a régi költők s mindig az emberek
félek hogy meghalok mikor egyedül alszom'


ha egyedül vagyok, felkiáltójelek lesznek mindenütt. a szobában, a konyhában, a kertben, a falakon. és bent is: a lábamban, a nyakamban, a hátamban. a szívemnél. éjszaka, ha egyedül vagyok, ezek a felkiáltójelek világítanak; zölden, mint a láz, és sárosan, mint a mocsarak. nem tudok hova bújni előlük. előjönnek, ragyognak, körbefognak; keringenek körülöttem, mint a keselyűk.

kérdőjel a múlt, kérdő a jövő, de felkiált a jelen; én nézem őket, várok, és emlékezem. amikor ívbe görbült a végük, és kapaszkodhattam beléjük; amikor még rajzfilmben éltem veled, és láttam fejed fölött a kérdőjelet. az megvan, amikor a farkas kisétál a semmibe, meglátja hogy épp sétál a semmiben, nem érti, a feje fölött megjelenik a kérdőjel; aztán zuhan, de a kérdőjel beleakad valamibe, megkapaszkodik, és megmenekül? ő a szimpatikusabb állat, igaz? hát vigyázz a kérdőjeleidre.

látod én kiegyenesítettem őket; és most, nem menekülhetek. érzem a pontot a csípőmben, és a vonalat, ahogy elmegy a térdemig; érzem a pontot a szívemben, és a vonalat, ahogy elmegy a nyakamig. a pontot a szobámban, a szára a konyhában; a pontot anyámban, a szára apámban. ésígytovább.

kijelentések ezek, nem felszólítások, se óhajok; pontozok csak, nem vagdalkozok. nem láthatja más úgysem őket. nézd, még a google sem. jön a sötét; hát jönnek ők is. kérdeznék; de nem lehet. ne szólj, ha majd te is látod a fejem fölött a felkiáltójelet.

mit szólsz, ha az előtt fejezem be a rajzfilmet, mielőtt leesek? ezt nézd meg:




Nincsenek megjegyzések: